Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kunics Zsuzsa: Köz- és magánépítkezések, városfejlődés Nagykanizsán a dualizmus időszakában

Köz- és magánépítkezések, városfejlődés Nagykanizsán a dualizmus időszakában 225 elvetették, de 1872-ben újra szerepelt a városrendezési elképzelések között a Rosenfeld Adolf házának (Fő út 4.) kisajátításával megnyitandó új utca, mely a terv szerint „előnnyel bírna az újonnan építendő új városházára, s az israelita községházára",

8 s a zsinagóga javára, de kiépítése ekkor sem valósult meg. Az 1867. évi építési rendszabályban előírtaknak megfelelően Eperjesy Sándor indítványára a képviselőtestület 1872 áprilisában bízta meg - az „építkezési ferdeségek kikerülése végett" - az építési bizottmányt s a városi mérnököt a részletes városszabályozási tervezet, „az egész város utca szabályozási tervé"-nek elkészítésével.

9 1875-ben nyitották meg a Nádor utcát, két év múlva a Csány László utcát. A korábbiakhoz képest még nagyobb vitát s közérdeklődést váltott ki a belváros északi irányban történő kibővítésének terve. A város közepén még az 1870-es években is kukoricás szántóföldek voltak, helyükön a város - „legjelesebb és előkelő polgárai" már 1872-ben kezdeményezték egy új utca megnyitását, mely a város tulajdonában lévő szántóföldekig, a „Szombatkáig, a Nagykanizsán építendő nagyszerű katonai laktanyának kapujáig vezetne".

10 Az építési bizottság által néhány év múlva kidolgozott javaslat szerint a „város központját kívánták megnyitni", s így a „Fő utca mögötti üres telkek megnyitása által... egy egészen új városrész fogna kialakulni". A „díszes városrész bejáratát" a Polgári Egylet székháza (a Deák téren, a Kölcsey u. bejáratánál állt egykor) mögött képzelték el. Nagykanizsa tehetős polgárai 1876. március 31-én beadványukban egy, a város számára előnyösebb tervet ajánlottak. E szerint: „ha a Babochay féle ház lerombolásával a Takarékpénztár átellenében a Csengery utca mintegy meghosszabbíttatik és a bejárás a város kellő közepére helyeztetnék, ezen utca által mintegy sugárút fogna teremtetni, mely a főutcza vagyonos házbirtokosok telkeit érintené, ez okból remélhető, hogy ezen fővonal értékes és díszes házakkal beépíttetnék, miáltal a város szépségben és értékek szaporodása mellett jelentékenyen nyerne."

11 Az utcavonalra eső telkek tulajdonosai a tervhez díjtalanul ajánlották fel a területet. Az új utcát - Sugár út néven - azonban csak 1883-ban nyitották meg (З.кер). Belus József polgármestersége idején (1872-78) számos fontos városrendezési intézkedés történt. 1872 júliusában rendezték a piacok kérdését: az árusokat letiltották a járdákról, a kereskedőknek hetivásárok alkalmával csak a gyalogjárón kívül szabadott l-l áruládát elhelyezniük, délután 2 óra után azonban tilos volt az árusítás. Pontosan szabályozták a különböző áruk vásárának helyét.

12 A városszépítési törekvések jeleként nagyarányú fásításba fogott a város. Fasort ültettek az Iván utca-Takarékpénztár utca egy részében

13 (4. kép). Tersanczky József orvos, városi képviselő javaslatára 1872-ben határozták el a gimnázium előtti (ma Eötvös tér) és a Szt. János templom (Felsőtemplom) előtti tér befásítását, „sétatérré alakítását", ekkor jött létre a kanizsaiak ma is kedvelt pihenőhelye, a Suszteralle.

14 (Nevét onnan kapta, hogy hetivásárok és nagyvásárok alkalmával a juhar-allé volt a cipészek és csizmadiák árusítóhelye) (5. kép). Ugyancsak 1872-ben rendelték el Eperjesy Sándor képviselő (a Délzalai Takarékpénztár elnöke) indítványára a házak „újbóli, s utcánként újra kezdődő" számozását, egységes számtáblák elhelyezését a házakon.

15 (Korábban az épületeket folyamatosan sorszámozták, a Fő út- Deák tér északi oldalát pl. 1-10, a Deák tér északi oldalát 457-461. sorszámmal jelölték.) Belus József városrendező intézkedései közé tartozott, hogy 1873-ban az utcák és terek az addigi köznapi elnevezések helyett új neveket kaptak. 1872 februárjában a Zala-Somogyi Közlönyben javasolták először, hogy a vasútig újonnan nyitott utcát a város „általánosan tisztelt követéről" Csengery Antalról nevezzék el, és sürgették, hogy Nagykanizsa valamennyi utcája a „mostaniaknál illőbb nevet viseljen"

16 Az 1873. október 24-én kiadott rendelet szerint néhányat az ott épült középületről neveztek el ( Városház u., Takarékpénztár u., Fürdő u., Iskola u.), többségük azonban a magyar történelem kiemelkedő személyiségeiről, költőkről, írókról nyerte új elnevezését, mint a Deák tér, Eötvös tér, Széchenyi tér, a Zrínyi, Kazinczy, Kisfaludy, Bárhori, Batthyány, Rákóczi, Hunyadi, Kinizsi, Teleki, Petőfi, Kölcsey utca stb.

17 „Ha valakinek eszébe jutna a város területén szigorú szemlét tartani, vajmi sok hiányra találna; látna épületeket, melyek szánalmat gerjesztő hagyományai a múlt kor mulasztásainak, találna olyanokat, melyek szomorú emlékei a pusztító tűzvésznek, látna rendetlen utcákat, elhagyott utakat, mint ugyanannyi hiányokat, melyek azon meggyőződésre bírnak, hogy e városnak múlhatatlan szüksége van a lehető legszigorúbb szabályrendeletnek életbe léptetésére, nemcsak az épületek, hanem az utczák és utakra nézve is."- sürgeti az intézkedést Tersanczky József orvos, városi képviselő 1870-ben a Zala-Somogyi Közlöny hasábjain megjelenő cikksorozatában.

18 Az 1870-es évek legnagyobb szabású, a városiasodás szempontjából döntő fontosságú vállalkozása az utak burkolása, klinkertéglával történő kirakása volt. A Zala-Somogyi Közlöny jegyzeteinek visszatérő témája volt a kanizsai utak tarthatatlan állapota: „Közeledik azon időszak, melyben városunk a szép Velencéhez igen hasonlít, csak az kár, hogy utcáinkat fekete tenger borítja, mely sűrűbb hogysem rajta gondolákkal közlekedhetnénk." - olvasható 1868 februárjában.

19 „Néhány évvel ezelőtt az úgy nevezett nagy