Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kaposi Zoltán: Földbirtok és társadalom Kanizsán (1690–1811)

200 Kaposi Zoltán hold rétet, vagyis összesen 3485 holdnyi területet, amiért holdanként 3,5 napi gyalogrobotot vállaltak a lakosok, ez pénzbe átszámítva 2032 forintnyi összeget tett ki. Ugyanez a zsellérektől 200 forintnyi volt. Az átengedett irtásrétek után 40 forint cenzust kellett fizetni. Ehhez jött még az az ötlet, hogy „Minden Házzal bíró Gazda tartozzék Urbarialis Regulatio szerént 18 nap gyalog szolgálni vagy azokat 10 krajcáronként megváltani", ami után 2250 forintos jövedelme lenne a grófnak. A kilenceddel, s néhány itt nem felsorolt aprósággal egyetemben ez 6202 forintos évi bevételt biztosított az uraságnak.

60 Nagyon sokan próbálták már úgy beállítani Kanizsa város és a Batthyány grófok kapcsolatát, miszerint az folymatos harc volt „valamiért" (földért, erőforrásért stb.). Nos, az 1753-as szerződésnek már a létrejötte is egészen mást mutat. A fenti 6202 forintos urasági bevétel kikalkulálása ugyanis úgy történt, hogy számba vették azt is, hogy a város milyen jövedelmeket tud létrehozni, s nagyjából elfelezték a kétféle jövedelmi forNagykanizsa 1751 2335(65,4%) 1771 2882 (67,9 %) 1784 3857 (70,5 %) Az adatokból világosan kiszámolható, hogy az 1757 és 1784 közötti időszakban a két városrész közül Nagykanizsa népessége növekedett gyorsabban. Azt nem tudjuk, hogy esetleg volt-e jelentősebb belső vándorlás a két városrész között, mindenesetre nem zárhatjuk ki. Az is világosan látható, hogy 1757-1784 között Nagykanizsa lakossági részarányát 65 százalékról 70 százalékra növelte. Sajnos a ránk maradt népességösszeírások közül még az 1784-es is igencsak tömbösített jellegű adatokkal rendelkezik, így azt nem lehet belőle megmondani, hogy a tisztán mezőgazdasági népesség mekkora lehetett Kanizsa két városrészében. Ám egyéb kiegészítő források is maradtak, így például két gazdakimutatás, illetve egy területi felmérés. Ezekből megállapítható, hogy 1768-ban Nagykanizsán 421 gazdát, Kiskanizsán pedig 250 gazdát (vagyis összesen 671-et) számláltak meg.

63 A gazdák száma ugyanakkor folyamatosan szaporodott, 1771/2-ben Nagykanizsán már 47-el, Kiskanizsán pedig 18-cal volt több gazda, mint 1768-ban.

64 (Ám azt is hozzá kell tenni, hogy néha a források bizonytalanná teszik a kutatót, sokszor egymásnak ellentmondó adatokat is tartalmaznak.) Ha még szélesebb intervallumban vizsgáljuk a gazdák számának szaporodását, akkor az 1753 és 1771/72 közötti tet, rást. így számba vették azt, hogy a városnak a „Négy i a Capitalis Vásárbul" legalább 800 forint, a hídpénzből get 200 forint; a legeltetési jog átengedéséből 400 forint, a át- kereskedő zsidóktól 456 forint; a vendégfogadók bevetni, teleiből 300 forint, az „Oskolabéli Ifjúságnak" foíró gyasztásából 300 forint jövedelme vagyon, s ehhez шр hozzászámítva még néhány kisebb tételt körülbelül 'ál- ugyanakkora jövedelmet kapunk, mint amekkorát a óf- gróf realizált.

61 Vagyis a vertikális rendszer mellett ág- egyfajta reciprocitív kapcsolatról van szó a város és tott földesúr között a jövedelmek szétosztását illetően. zsa Népesség és társadalmi struktúra a az 18. század utolsó harmadában iért i is Nagy-és Kiskanizsa dinamikus népességnövekedése vé- a 18. század közepe után némileg lelassult, ám a növelt- kedés így is látható. Levéltári források és szakirodalmi те- adatok alapján az 1770-80-as évek körül a városrészek br- népességnagysága a következőképpen festett.

62 Kiskanizsa Összesen 1238 (34,6 %) 3573 1367 (32,1 %) 4249 1618 (29,5 %) 5475 '57 mintegy 20 éves időszakra vonatkozóan azt állapítgy- hatjuk meg, hogy Nagykanizsa 94, Kiskanizsa társaem dalma pedig 74 gazdával szaporodott, vagyis összeslás ségében 168 új, földdel is rendelkező egyén (családfő) ki. jelentkezett ebben az időben. Tudjuk azt is, hogy 1773;ött ban a két városrészben együtt 108 olyan családfő élt, 70 aki foglalkozását tekintve iparos és kereskedő volt. Az ég- 1784-es népszámlálásból az is kiderül, hogy Nagyim- kanizsán már 529, míg Kiskanizsán 297 ház volt, ami het azért lényeges, mert azt tekintették gazdának, akinek ági belső fundusa, így értelemszerűen nagy valószínűségen, gel háza is volt. Ugyanakkor arra is fel kell hívnunk a ául figyelmet, hogy eltérő volt a két városrész háztartási ek- rendszere. Nagykanizsán 1784-ben az 529 házban 732 [21 család élt, vagyis csaknem 1,4 család jut egy házra. Ez sen arra utal, hogy a keleti városrészben megindulhatott a шг lakosság házakon belüli felduzzadása (vagyis a háztarзап tás belső létszámának növekedése, ami egy sajátos da, agrárkortünetnek számít az ekkori Magyarországon, s né- aztán folytatódott a 19. században is tovább). Ezzel zor szemben Kiskanizsán egy házra alig több mint egy Ha család jut, ami lehet, hogy azzal függ össze, miszerint zá- az agráriusabb jellegű nyugati városrészben nem igen i)tti voltak már művelés alá vonható szabad területek új csa-