Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kaposi Zoltán: Földbirtok és társadalom Kanizsán (1690–1811)

196 Kaposi Zoltán roslakók is, akik nem számítottak purgernak, de ugyanakkor házhellyel, házzal és gazdasággal is rendelkeztek. Ez a megkülönböztetés a városlakó és a purger között - Degré Alajos szerint - a 18. század közepe felé már egyértelmű volt.

44 A két városrész ugyanakkor hivatalosan egy és ugyanazon szabadságban részesült, vagyis Nagy-és Kiskanizsa együtt jelentette Kanizsát. A mezőgazdasági földterület pontosabb megítélése levéltári és egyéb források segítségével főleg a Batthyány-korszaktól, tehát az 1740-es évek közepétől lehetséges. Kétirányú folyamat találkozott egymással: mind az uradalom, mind a viszonylag gyorsan szaporodó népesség számára állandóan új termőterületekre volt szükség. 1757-ben egy egyházi összeírás szerint a két város lakosságának nagysága 3573 fő volt már, amely népességnek kétharmada Nagykanizsán élt.

45 Főleg a berektől ellopott, kiszárított legelő-és rétterületek miatt éleződött ki állandóan a földesúr és a városi lakosság ellentéte.

46 A városi lakosság növekedése feltételezhetően - más városokhoz és falvakhoz hasonlóan - külső forrásokból táplálkozott, ám ez a növekedés az 1750-es évek vége felé már lassulni látszik, ezt követően a szaporodás főleg a város belső szaporulatából mehetett már csak végbe. Állandóan újabb és újabb területekre volt szüksége a népességnek, így nem véletlen, hogy egyre nagyobb számban jelentek meg a városban a földesúrtól bérelt (árendált) területek. A kanizsai, s mellette a homokkomáromi Batthyányuradalom környékén általában arisztokrata famíliák uradalmai helyezkedtek el. Északon, északkeleten a korábbi osztozkodásnak megfelelően az Inkey-uradalom feküdt, átnyúlva Somogyba. Kanizsa a zalai és somogyi megyehatáron feküdt, így a déli, délkeleti határ a Somogy megyei Festetics-uradalmak közül a szentmiklósi és a csurgói nagybirtok volt, a kettő közötti megyehatárt a Bakonaki patak képezte, amely Kanizsa déli határánál haladt a bagolai hegy alatt. A kanizsai uradalom szempontjából maga a mezőváros volt a legkeletibb pontja az uradalomnak. Nyugaton a Szapáryak letenyei uradalma határolta a birtokot, de szinte elérte az Esterházyak alsólendvai domíniuma is a Batthyány-földeket. Egyedül északnyugaton volt néhány olyan falu, amelynek nem nagybirtokos volt a tulajdonosa. Mindez viszont azért fontos, mert miután az 1730-40-es években megszilárdultak az új arisztokrata nagybirtokos generáció földbirtokviszonyai, meglehetősen merev határt is jelentettek, innentől kezdve nemigen változtak az uradalmak falvainak tulajdonosai ezen a környéken. Nincs tudomásunk arról, hogy a vizsgált 120 év utolsó két harmadában valamit is változott volna akár a kanizsai, akár a homokkomáromi uradalom összterülete. Kanizsa földbirtokszerkezete a 18. század közepén A mezőgazdasági földterület pontosabb megítélése levéltári és egyéb források segítségével az 1740-es évek közepétől lehetséges. Ránk maradt egy 1752-es földbirtokösszeírás, amelyből viszonylag pontosan megítélhető a földesúri és úrbéres kezelésű földek elhelyezkedése és aránya.

47 (Az adatok magyar holdban vannak megadva.) szántóterület urasági lakosoké külső kertek urasági lakosoké rétterület urasági lakosoké Nagykanizsa 117 2483 45 234 631 128 Kiskanizsa 7 679 211 388 Összesen 124 3162 45 445 516 A város mezőgazdasági termelésre használható földterülete a 18. század közepén mintegy 4854 hold volt, ehhez még mintegy 20 holdat hozzá kell adnunk, amit a városban élő ferencesek használtak, vagyis hozzávetőlegesen mintegy 4900 holdas használható határral rendelkezett ekkor Kanizsa. A kettős város használt területének mindössze 26,2 százaléka tartozott a kiskanizsai gazdákhoz, míg 74 százalék esett Nagykanizsára. (Sajnálatos módon meg kell jegyeznünk - s ez mutatja a korbeli források értelmezési nehézségét is -, hogy ugyanakkor az 1753-as évre találtunk olyan összeírást is, amely a két városrész által használt hasonló össznagyságú területet egészen más eloszlásban mutatja, amely szerint a nagykanizsai szántók alig voltak nagyobbak a kiskanizsaiai által használtnál.

48 Ilyenkor a kutatónak döntenie kell számos egyéb szempontot mérlegelve, de a tévedés lehetősége sajnos nem kizárt. Mi a részletesebb, a pontosabb dűlőnkénti felosztást nyújtó összeírást vettük alapul.) Nem tartalmazzák az adatok a legelő és erdőterületet, amelyet a város és a földesúr közösen használhatott, valamint a két városrész között elterülő hatalmas mocsarat sem, amely ha nem is minősíthető termőterületnek, mégis a lakosság és az uradalom számára is sokat jelentett a megélhetés és a jövedelemtermelés szempontjából. Ha ezt a 4900 holdas adatot összevetjük az első megbízható, amúgy