Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Mc Quirkné Glattfelder Lucia: A Hahót–Telekszeg-i 15–16. századi vízzel telítődött favödör konzerválása cukoroldattal

ZALAI MÚZEUM 12 2003 McQuirkné Glattfelder Lucia A Hahót - Telekszeg-i 15-16. századi vízzel telítődött favödör konzerválása cukoroldattal Kvassay Judit a zalaegerszegi Múzeum régésze a hahóti Mikrorégiós ásatások keretében 1987-1992-ig végzett ásatásokat Hahót-Telekszegen, ahol bronzkori, Árpád-kori és késő középkori leletanyagot tárt fel. Egy késő középkori házban talált kútban, 184 cm mélyen, a keleti oldalon, fából készült vödör dongáira és fenéktöredékeire bukkant. Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy konzerváljam a leletet, egy viszonylag új módszerrel, melyhez cukoroldatot használtam. A konzerválás 1993-ban kezdődött. Abban az időben országszerte több, vízzel telítődött faanyag került elő és várt konzerválásra. így egy másik faanyaggal együtt, mely az autópálya ásatásokon került elő Nyugat-Magyarországon, kezdtem el a hahóti vödör konzerválását. A fent említett új, cukros eljárást Morgós András kollégámmal, a Magyar Nemzeti Múzeum osztályvezetőjével együtt kísérleteztük ki még az 1980-as években, hiszen égetően nagy igény merült fel egy olyan konzerválási módszer kidolgozására, mely nagymenynyiségű faanyagok esetében is alkalmazható, olcsó, rövid ideig tart, melegítést nem igényel és szegényesen felszerelt restaurátor laboratóriumokban is elvégezhető. Az akkoriban használt PEG (Polietilén-glycol)-es eljárással szemben a cukoroldatos konzerválás után a fa színe nem változik, megjelenése természetes, ragasztható, kiegészíthető. Problémája viszont az, hogy amíg el nem ér egy biztonságos koncentrációt, könnyen megerjedhet, ezért megfelelő fertőtlenítőszert kell alkalmaznunk. Az annak idején kidolgozott cukros eljárás alapján sikeresen konzerváltam a Márianosztra-Toronyalja lelőhelyen feltárt kolostor középkori kútjában lelt faanyagokat, melyek most a váci Tragor Ignác Múzeumban tekinthetőek meg. így a Hahót-Telekszeg-i vödör konzerválását is ezzel a módszerrel szándékoztam elvégezni. Fotózás, rajzolás, tömegmérés és a töredékek beszámozása után 1993 őszén kezdődött el a munka. A dokumentálásra többek között azért is nagy szükség van, mert a cukor beépülését a fába a tömegnövekedés mérésével lehet nyomon követni. Az ozmotikus nyomás miatt a sűrű cukoroldat behatol a fa kapillárisaiba és kiszorítja onnan a vízzel telítődött faanyag megtartására szolgáló vizet. A száradás folyamán a cukor kikristályosodva megakadályozza az edények és az egész meggyengült faszerkezet összeomlását. Konzerválás nélkül a fa összeroppanna, visszafordíthatatlanul deformálódna, repedezne. A cukoroldat védelmét szolgáló fertőtlenítőszer kiválasztása mindig kényes feladat. Erősen mérgező fertőtlenítőszerek a restaurátor egészségkárosodását okozhatják, a konzerváló oldat maga pedig a munka befejezése után a környezetre veszélyes hulladékot eredményezhet, mely különös elbánást igényel. Gyenge hatású fertőtlenítőszerek használata pedig azt eredményezheti, hogy beindul az oldat erjedése és így a cukoroldat nem képes kifejteni konzerváló hatását. A megbízható fertőtlenítőszer kikísérletezése további kutatásokat és próbálkozásokat igényelne, remélem a közeljövőben megleli valaki a jó megoldást. A favödör konzerválását egy fémkádban végeztem el, melyben 60 1 vízhez 70 kg cukrot adagoltam 5%-os adagokban 3 naponként. Fertőtlenítőszerként NEOMAGNOL-t használtam, ismételve adagolását a konzerválás egész ideje alatt. Mikor a cukoroldat elérte a kívánt koncentrációt, a fákat az oldatban hagytam addig, amíg tömegük állandósult. Időnkénti mérésekkel ellenőriztem a konzerválás előrehaladtát. 1997 márciusában a fákat az oldatból kiemelve, vászonba csavarva, homok alá tettem száradni. A homok alatti szárítás célja az, hogy a fából a nedvesség elpárolgása egyidőben, lassan történjék meg mind a fa belsejéből, mind a külsejéről. így a lassú száradás során elkerülhető a fa repedezése, deformációja, zsugorodása. Természetesen a száradási folyamatot is ellenőrizni kell a fák időnkénti tömegmérésével. A Hahót-i fák konzerválása 1999 augusztusában