Zalai Múzeum 12. 50 éves a Nagykanizsai Thúry György Múzeum (Zalaegerszeg, 2003)

Kovács Gyöngyi: Jegyzetek a kanizsai vár 16–17. századi kerámialeleteihez

156 Kovács Gyöngyi biztosabban lehetett volna mozogni, különösen a 15-16. századot illetően. A Méri-féle kanizsai leletegyüttes azonban hosszú távon nem mellőzhető a térség 15-17. századi tárgyi kultúrájának elemzéséhez, árnyaltabb vizsgálatát azonban a jövő kutatásai vihetik előbbre. Az utóbbi évtizedben két olyan - bár volumenét és eredményeit tekintve közel sem összehasonlítható ásatáson dolgozhattunk, melyek a Dél-Dunántúl 16-17. századi emlékanyagának teljesebb megismerését segítik. Mindkét lelőhely leleteinek elemzése kapcsán óhatatlanul felmerült a kérdés: mi van Kanizsán?

4 Elsőként a barcsi török palánkvár 1989-1994 között folyt szondázó ásatása (KOVÁCS - RÓZSÁS 1996; 1998) nyomán foglalkoztunk azzal, hogy vajon miben hasonlítanak, illetve miben különböznek a kanizsai török központ és az 1567-ban épült, végül 1664-ban felperzselt kis drávai török kikötő területén talált leletek? Barcson az ásatás során csak a hódítókhoz köthető, nagyrészt 1600-1664 közé keltezhető tárgyi anyagot találtunk, kerámialeleteinek többsége erősen kötődik a Balkánhoz (KOVÁCS 1998). Mivel a 1988. évi MériKovalovszki-féle kiadvány kevés török tárgyat közölt, a hódoltság kori (17. századi) anyagról még annyit sem lehetett tudni, mint a 15-16. századiról. így a kanizsai együttes áttekintése - török szempontból - mindenképpen indokolt volt. A kanizsai leleteket Bajcsa várának 1995-2001 közötti feltárása (VÁNDOR 1997, 1998; VÁNDOR KOVÁCS - PÁLFFY 1998/2000) és kerámiájának feldolgozása (KOVÁCS 2001) kapcsán mértük fel tüzetesebben, a korábban leginkább vizsgált 17. század mellett most már a 16. századra is kiterjedően. (Természetesen nem hagytuk ki a korábbi korok emlékeit sem.) A kanizsai vártól 8 km-re található bajcsai erősség 1578-1600 között létezett, a stájer rendek költségén építették és szerelték fel, látták el (ROTH 1970). Bajcsa lehetőséget nyújtott nemcsak a 16. század végi Mura-vidéki termékek, de számos ritkaságszámba menő korabeli nyugat-európai készítmény megismerésére is. Bajcsa és Kanizsa közelsége természetes módon feltételezte a két vár bizonyos fokú együttműködését és közös ellátását, aminek - úgy véltük - a leletanyagban is tükröződnie kell. (A bajcsai ásatások előzetes eredményeit és a leletekből gazdag válogatást lsd. a 2002 végén megjelent tanulmánykötetben és katalógusban: KOVÁCS szerk. 2002.) Barcs és Bajcsa nyomán tehát elmélyültünk a kanizsai várásatások tárgyi emlékanyagának tanulmányozásában. Mi is megállapíthattuk azt, ami eddig is tudott volt, hogy az együttes nagyon gazdag, sokrétű: a legkülönbözőbb használati és viseleti tárgyak, vas munkaeszközök, szerszámok, változatos fegyverek, berendezési tárgyak, díszes kályhacsempék, padlótéglák, építészeti elemek, sőt még játékok is előfordulnak benne. A tárgyak korban több évszázadot ölelnek fel, kronológiai szétválasztásuk azonban nem mindig egyértelmű. Méri István ásatásai alapvetően a várkastélyra és környékére koncentrálódtak, ennek megfelelően a leletek zöme is innen származik. Különösen gazdag leletanyag került elő például az épület bejárati, déli homlokfala előtt feltárt szakaszon

5 vagy a szeszgyár telkének hátsó felében levő „U" szelvényben, melyben már a várfal külső szegélyén húzódó cölöpsor illetve attól északra a fekete lápi föld jelentkezett, benne sok kidobált hulladékkal. Méri meghatározása szerint a kis számú Árpád-kori (és Méri István szavaival Árpádkorinak látszó - erről lsd. később) edénytöredék mellett a várkastély körüli leletek egyrésze, különösen a szebb darabok, a 16. század első feléből, részben Nádasdy Tamás idejéből valók, míg a másik rész a 15. századból származik (MÉRI 1988, 25, 124. jegyzet, 28-29; VÁNDOR 1994, 254).

6 Valószínűleg a 15. század második felében kerülhettek Kanizsára azok a morva kőcserép-edények is, melyeket csupán egy-két töredék jelez (ltsz. 58.13.8: „K" kutató árok, ltsz. 60.12.63: „Vár u."; vö. HOLL 1990, 230). A Méri-féle kanizsai együttesben a 16. század utolsó évtizedeinek emlékei viszonylag kisebb arányban vannak jelen, ezeket (legalábbis a Bajcsával rokonítható részüket)

7 a bajcsai anyag ismeretében tudtuk elkülöníteni. A hódoltság, azaz a 17. század anyagából jól körülhatárolt a jellegzetes mázas török kerámia, melynek keltező értéke különösen a várkastély körüli leletcsoportok vizsgálatánál fontos. Más együttesek keltezésénél az előkerülési helyre jobban támaszkodtunk: ugyanis az egykori török külváros (Topraklik) területe a 16. század második felében még lakatlan volt (MÉRI 1988, 44, 46, 51, 58; VÁNDOR 1992, 10-11; 1994, 366-367), a Topraklik területén talált tárgyak tehát - legalábbis többségükben - mindenképpen 17. századiak (vö. MÉRI 1988, 30). Jelen dolgozatban nincs mód tágabb összefüggések, sorozatos egyezések ismertetésére, a továbbiakban csupán egy-két apró résztémával, a 16. század utolsó évtizedeinek Bajcsával rokonítható, majd a hódoltsági (17. századi) kerámialeletek egy-egy csoportjával kívánunk foglalkozni. A 16. század utolsó évtizedeinek leletei A 16. század utolsó évtizedeiből származó leletek egyrészét - mint említettük - Bajcsa alapján meglehetős biztonsággal tudtuk azonosítani. Ezek a leletek - változatos intenzitással - tulajdonképpen a Méri-féle egész ásatási területen szóródtak. Nagyobb számban kerültek elő a várkastély délkeleti sarkánál húzott szelvényekben (pl. „B" szelvény), de előfordulásuk