Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Megyeri Anna: A Göcseji Múzeum – az egykori takarékpénztár székházának építéstörténete (Adalékok Zalaegerszeg első pénzintézetének történetéhez)

A Göcseji Múzeum - az egykori takarékpénztár székházának építéstörténete 227 zett, öt szobából, egy cselédszobából, egy előszobából, egy konyhából, egy éléskamrából, egy padlás-részből, bor és fa pincéből, egy árnyékszékből, egy közös mosókonyhából állt. Évi bére 650 forint. A 3. számú, az emeleten lévő lakrész, mely a megyeházára nézett, teljesen megegyezett a földszinti 2. számú lakással, évi bére 600 forint. A 4-es, megyeházára néző lakház két szoba, egy cselédszoba és egy előszoba, és a mellékhelyiségek. Bére 250 forint. Az 5-ös számú lakás az emeleten a Kaszaházi útra nézett, megegyezett a földszinti egyes lakrésszel. Bére is ugyanannyi volt. A lakások iránt nagy volt az érdeklődés, de felmerült az építkezés körüli első apróbb gond. Szalay Ferenc ügyvéd, Farkas Dávidné képviselője közölte, hogy kisebbik lakháza konyhájának megvilágítását a mesgye szélén felhúzott magas tűzfal "tetemes részben elvonta." Kérte, hogy a tetőablak felszerelésének költségeit a takarékpénztár vállalja. A vezetőség azt határozta, hogy bár ez nem kötelessége, ám a jeles férfiú iránti kegyeletből 40 forinttal támogatják az özvegyet. Egyébként a tetőablak ára 54 forint volt.

55 Az újabb építkezési szakaszra vonatkozó versenytárgyalási hirdetmény megjelent a Zalamegyében és a Vállalkozók Lapjában is. Három ajánlat érkezett, Kováts László és társai, Morandini Román nagy-kanizsai, és ismét Hagymásy Gyula építész és Gráner L fiai helyi vállalkozóké.

56 A tervrajzokat csak a következő gyűlés után adták át Schadlnak, hogy azokat dolgozza át, s a takarékpénztár helyiségeinek végleges beosztását is rajzolja be. Felkértek egy bizottságot, hogy a tervezett két alternatívát vizsgálja át. A bizottság tagjai: Lányi Kálmán főmérnök

57

, Haerlin Vilmos vasúti főmérnök, Hagymásy és Gráner urak, mint a kivitelért egyedül felelős építő mesterek.

58 Úgy ítélték, hogy a terv az adott körülményeknek megfelel, „igen czélszerü és egyszerű beosztása mellett sem szerkezeti, sem esztétikai szempontból kifogás alá nem esik." Az április 20-i rendkívüli ülésen Schadl János személyesen megjelent, bemutatta a 2. alternatíva szerinti tervet: a pince, földszint és emeleti helyiségeket magában foglaló alaprajzot. Az építkezés kivitelezésével továbbra is a legolcsóbb Hagymásy-féle céget bízták meg.

59 Folytatódott tehát az építkezés, de valójában ekkor kezdődtek a problémák. Schadl János építészt sürgetni kellett, hogy az építkezéshez szükséges részletes terveket és rajzokat június 22-ére feltétlenül készítse el, mert ha nem, ezt kénytelenek lesznek egy harmadik szakértővel elkészíttetni, és az ezzel járó költségeket a neki ígért díjazási összegből fogják levonni. A következő ülésen már arról számolhattak be, hogy a Schadl János a részletes alap tervrajzot beküldte, s azt kézbesítették Hagymásy Gyulának.

60 Időközben kiderült, hogy Schadl János nem fogadja el a folytatólagos építkezés szakfelügyeletét. Ezért megbízták Rosenberger Sándor helyettes elnököt, hogy mihamarább szemeljen ki erre a feladatra egy „szakegyéniséget", s kössön vele szerződést.

61 A választás a korábban már kisebb munkákkal megbízott Simmer József ácsmesterre esett, e miatt Hagymásy építész hevesen tiltakozott. Okát így magyarázta: 1890. június 14-én aláírt szerződés szerint elvállalták a takarékpénztári épület második részének kivitelezését. A szerződésben nem volt megnevezve a felügyelő neve. „Most meglepetve tapasztalják, hogy Schimmer Józsefet nevezték ki. A vezetőség megígérte, hogy semmi esetre sem fog Schimmer József ácsmester személyében kirendeltetni, hanem olyan egyén fog lenni, a ki Hagymássy Gyula építész úrral magasabb fokú, vagy legalábbis azonos képesítéssel fog bírni. О egyrészt nem rendelkezik olyan szakképesítéssel, hogy elbírálhassa, vajon az építés csakugyan az átadott terv szerint történik, másrészt pedig alulírottakkal ellenséges viszonyban áll. Ha megbízását nem vonják vissza, felmondanak, s benyújtják kártérítési keresetüket is.

62 Bizonyára sikerült kibékíteni őket, mert a továbbiakban is Simmer ácsmester szerepelt bírálóként, aki elismert iparos lehetett, hiszen 1891-ben az ipartestület elnöke.

63 Hamarosan felkérték Brenner József szombathelyi műépítészt, hogy vegyen részt az intézeti bérház felülvizsgálatára meghívott szakbizottságban. Bizonyára ismerték, ö volt kivitelezője a városunkban 1873-ban felépült polgári fiúiskola mutatós épületének. Elvállalta a felajánlott munkát.

64 Közben ismét változtatni kellett a székház kialakításán. Erről Weisz Ede vezérigazgató úr számolt be. Az épület déli szárnyának építésekor az utcai terep-viszonyok, s a templommal szemközt lévő szabad városi tér vízmértéke lehetetlenné tette, hogy az eredetileg ide tervezett bolthelyiségek elkészüljenek. Ezért Schadl építész áttervezte a belső falazást, és a földszintre tervezett boltok a takarékpénztár hivatali helységeivé, az eredetileg hivatalnak szánt helyiségekből pedig egy lakás lett. A változtatás nem érintette az eredetileg kalkulált költségeket. Az igazgatóság ezt elfogadta, ám kérték Schadlt, hogy javítson tervén, persze a költségvetés betartásával, mert az teljesen felesleges, másrészt használhatatlan lakrészeket is feltüntet.

65 Az 1890. augusztus 27-én tartott rendkívüli közgyűlésen jelen voltak: Weisz Ede vezérigazgató, Gráner Jakab, Kaiser József, Rosenberg Sándor, Horváth Miklós, Rechnitzer Miksa, Szálai Ferencz, Dr. Gráner Adolf, Fischer László, Heinrich Vilmos, Stern Farkas, Nagy Károly, Dr. Boschán Gyula, Thassy Kristóf, Weisz Sándor igazgatógi tag urak, továbbá dr. Czinder István, Hanty Károly és Oesterreicher Márkus felügyelő bizottsági tag urak, és Policzer József főkönyvelő, ezúttal helyettesített jegyzőkönyvvezető. Weisz Ede felolvasta az augusztus. 25-én tartott bizottsági vizsgálat eredményét. Elhatározták, hogy a szükségesnek talált, és végérvényesnek tekinthető vizsgálatot a megjelenő szakértőkkel úgy kell elvégezni, hogy az szeptember 14én már tárgyalható legyen. Már többszörösen sürgették,