Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Megyeri Anna: A Göcseji Múzeum – az egykori takarékpénztár székházának építéstörténete (Adalékok Zalaegerszeg első pénzintézetének történetéhez)

224 Megyeri Anna segélyezésére az intézet fennállása óta tetemes összeget - 9438 forint 25 krajcárt - fordított. A részvényesek számára 10 éven át a részvények utáni osztalék 245 ft-ot jövedelmezett, vagyis az alaptőke átlag 24'/г %-ot kamatozott. Jótékony célra is egyre többet tudtak költeni. 1878ban a városi új kórháznak a legszükségesebb eszközök beszerzésére és folyó kiadások fedezésére 200 forintot, Stern család kórházának hasonló célokra 200 forintot, a tűzoltó egyletnek, de csak tőkésítésre ugyanennyit, a kisdedóvodának szintén csak tőkésítésre 200 forintot, a nő egyletnek folyó kiadásokra 60 forintot adományoztak. Zalaegerszegi városi házi szegények közti felosztásra a városi tanács kezeihez 40 forintot adtak. A jótékonysági számla terhére előre kifizettek a miskolci vízkárosultaknak 40, az egri vízkárosultaknak 25, a helybeli tűzkárvallottaknak 15, a helybeli és megyei mozgósított katonák részére 50-50 forintot. A viruló intézmény számára egyre fontosabbá vált egy saját székház birtoklása. 1881-ben végre az alkalmasnak tűnő, un. Hérics-féle ház megvételére került sor. A Kazinczy téri 10. házszám alatti, egyemeletes házat, a másik két oldalra néző melléképületeivel együtt 37.000 forintért árulták. Az igazgatóság javasolta a ház megvételét, több érvet is felsorolva közgyűlés meggyőzésére. Először: már 1880-ban elérték a 40 ezer forint alaptőkét, mely az 1879-es közgyűlés határozata szerint szükséges ahhoz, hogy önálló házat vegyenek. Másodszor: „a jelenlegi pénztári tetemes készpénzbeli készlet és a kereslet lanyha folyamata, a nagyobb károsodás elkerülése végett kénytelen volt az igazgatóság már eddig is tetemes összegű papírokat vásárolni." Harmadszor: „ily jó, alkalmas helyen, szilárd anyagból, ily becsületesen épült" házat ritkán adnak el.

29 Negyedszer: megvásárlásával a befektetett tartalék alap sokkal biztosabban jövedelmezne, mint a tőzsde hullámzásának kitett állampapírokban.

30 Azt is javasolták, hogy a haszonbérletet is mondják fel, bár Varga Vilmos háztulajdonossal 1886-ig már meghosszabbították bérletüket 400 forintos haszonbéri összeggel.

31 Úgy tűnik, a költözködésre mégsem került sor, a hivatali helységek továbbra is a megszokott helyen maradtak. A házvásárlást tárgyaló közgyűlésre az alábbi 48 részvényest hívták meg: Árvay István, Boschán József, Boschán Gyula, Boschán Emil, Dr. Czinder István, Deutsch Manó, Derencsény Pál, Fischer László, Fischer Miksa, Farkas Dávid, dr. Gráner Mihály, dr. Gráner Géza, Gráner Jakab, Geiringer Zsigmond, Gráner Lipót, Hanty Ferenc, Hrabovszky Flórián, Horváth Miklós, Hubinszky Adolf, Heinrich Vilmos, Hanty Károly, Hidegh József, Kaiser József, Keresztury József, Lábodits József, Mayer Jakab, Dr. Mangin Károly, Miszory Ignácz, Nagy Károly, Németh János, Öszterreicher Sándor, Öszterreicher Márkus, Páslek József, Königmayer János, Rosenberger Sándor, Rosenberger Zsigmond, Rosenthal Ignácz, Rechnitzer Miksa, Ragendorfer Samu, Rosenkranz József, Rosenthal Gyula, Schütz Sándor, Skublics István, Szigethy Antal, Ungár Frigyes, Weisz Ede, Weisz Sándor, Weinberger Herman. A résztvevők közül tizenöten annyira kedvezőnek tartották a vásárlást, hogy nyilatkozatot tettek: amennyiben a közgyűlés nem szavazza meg, akkor maguknak szerzik meg a kiváló épületet. Ám a részvényesek beleegyeztek a Hérics ház megvételébe, ezek után az igazgatóság feladata a ház célszerű és gyümölcsöző kezelése volt.

32 Gráner Mihály igazgatósági elnök az 1886. évi üzletforgalomról szólva ismét dicsérte a pénztár működését. Kiemelte a széleskörű bizalom megnyilvánulását, mely „kitűnik abból, hogy az osztrák-magyar bank városunkban bank mellékhelyet állított fel, s ennek vezetésével a takarékpénztárt bízta meg." Beszámolt arról is, hogy ekkor már - legalábbis elvben - a négy éve vásárolt intézeti ház eladása mellett döntöttek. De az eladást felfüggesztették, míg a társulat „azon helyzetben nem lesz, hogy üzletét, egy akár saját tulajdonú, akár bérelt helyiségben, de végleg elhelyezheti."

3 A házat ezért továbbra is haszonbérbe adták, erről tanúskodik egy 1887-ben megjelent hirdetmény, mely az emeleti 6 szobás lakást kínálta bérbevételre.

34 Ez évben aztán végleg úgy döntöttek a részvényesek, hogy eladják a Hérics házat 38.591 forintért, s megveszik az eredetileg is megvásárolni kívánt egykori Anisits házat. A Deák Ferenc tér 448. számú ingatlanért ekkor már 21.748 forintot fizettek.

35 Majd az egyre gyarapodó befektetendő tőke, s az 1885-től rendezett tanácsúvá alakult megyeszékhely rangja is arra ösztönözte a vezetőséget, hogy új házat építsenek. Itt érdemes idézni az akkori hetilap, a Zalamegye „Lakás szükséglet" című vezércikkét.

36 Valószínűleg az újság alapítója és szerkesztője, Udvardy Ignác polgári iskolai igazgató fogalmazta. A város közönsége „száraz, egészséges lakások dolgában szenved." Évről-évre nagyobb a baj, amit az évi egy-két építkezés, mely sok esetben nem egyéb puszta átalakításnál, nem képes megszüntetni. „Ha visszagondolunk egy évtizeddel, az akkori idő nyújtotta kép alig szenvedett némi változást, pedig tíz év alatt városunkba több új hivatalt" szerveztek, s a lakásra szorulók száma is gyarapodott. „Ami a helyet illeti, eltekintve az új utcától s a múlt évben a pap-utca és fehérképi-utca összeköttetése végett kihasított másik utcától,

37 melyek beépítésre várnak, s amely utcák száraz, jó levegőjű lakások építésére alkalmasak, - van még városunkban sok oly üres hely, melyekre legszebb és legkényelmesebb berendezésű házak volnának építhetők." Ráadásul mindez könnyen megvalósítható, mert városunkban jó befektetés az építkezés. A többi hasonló városokhoz képest jutányosán kivitelezhető, s a száraz, kellő kényelmet nyújtó lakásokra nem egy, hanem tíz lakót is lehet egyszerre kapni olyan bérrel, mely az „építkezésbe befek-