Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Dobrovits Mihály–Őze Sándor: Török hatalom és parasztság a 16. századi Dél-Dunántúlon

152 Dobrovits Mihály - Őze Sándor akad a faluban is. A magyar parasztok itt egytől egyig szabályos martalóc zsoldot húznak. A török császártól, saját honfitársaikat is kirabolják....A magyarok itt mind lutheránusok, mindazonáltal durvábbak a töröknél."

4 (Dernschwam, 1984. 493.) - A nem e vidékre való, jószemű megfigyelő számára is nyilvánvaló volt, hogy 1552-ben az egykori Magyar Királyság déli vidékein a török hatalom és a magyar nemzetiségű parasztság viszonya mennyire bensőséges. Kérdésünk, hogy alkalmi szimbiózisról volt-e szó, vagy pedig rendszerről? Ha végigolvassuk a korszak magyar nemességének megnyilvánulásait jól látható, hogy a török szemben ellenállni kész nemesi katonaság kifejezetten félt a parasztság és a török hatalom esetleges együttműködésétől. A parasztág kiábrándult az 1514-es vereség után. Nem véletlenül törli el a budai országgyűlés 1530-ban a röghözkötési törvényt. Ezt a határozatot 1547-ben a Ferdinánd is megerősítette. Félve a félhold fényétől Közhely, hogy a török uralom egyik legfontosabb sajátossága az, hogy a (nyugat-) európai normáktól alapvetően eltérő keleti rend, az iszlám képviselője volt. A magyarországi vallási viszonyok kapcsán a hazai történeti irodalomban megrögzült a vallási téren toleráns, vagy még inkább közönyös, a magyarországi alattvalótól csak adót és a sorsába való beletörődést váró török hatalom képe. Ha azonban megnézzük a magyarországi török hódítás első évtizedeinek adatait, akkor éppen e kép ellenkezőjét látjuk. Végigolvasva a korszak magyarországi közszereplőinek leveleit, szinte megelevenedik az a félelem, hogy hamarosan kiépülhetnek azok a lelki hidak, amelyek a parasztságot átsegítik a török partra. (Csányi Ákos alább idézendő leveleiben már kifejezetten egyfajta, boszniai típusú tömeges áttérés rémképe jelenik meg. A másik kísértetalak Székely (Dózsa) György, akinek mozgalmára még jól emlékeztek ebben az időben)

5 (Őze, 1995.) Baranyában, Boszniára támaszkodva, a településszerkezet megbomlásával nagyon hamar kialakul egy mohamedán városi, illetve városperemvidéki lakosság. Magyarországon is létrejött egy, a keresztény településhálózatot sakktáblaszerűen megosztó török telepítési rend, amelynek legkorábbi támaszpontjai Buda, Temesvár, Pécs voltak. Ez magával hozta a török megjelenésével papjait és egyházát vesztett parasztságra nehezedő lokális nyomás megerősödését. Jelenleg a magyarországi török hódoltság korának legkevésbé feltárt részét alkotják a magyarországi muszlim civilek. Még kevésbé ismert, hogy - a hódoltság más részeitől eltérően - számolhatunk egy muszlim paraszti réteggel is. Ennek szép műemléki emléke a török dzsámiból átalakított palkonyai templom, amelyről a szerzők személyes tapasztalatai szerint, a török kiűzése után betelepült lakosság utódai, a mai sváb hívek nem is tudják, hogy török eredetű.

6 (Genthon) Telve vannak félelemmel és bűnbánattal a korszak vezető politikusainak levelei, nehogy elnyomattatása miatt áttérjen, a török mellé álljon a parasztság. „De hogi nachákodat azal se büntesék, ha egiéb heliekről és vékekből Űfelsége puztétot. Nachákod írja mek, michoda tartománit, és falukat, meli fele, kikhez férhetnek, és kikre elekek, hogi ékesek az Zenériek. Meli dolok chak az gialoktul eshetik, és azféle istentelen dolokra, kinek azelőt enkedelme fejedelemtől adatot, pénz nélkül valókat is indéthatnak. Kivel az mi vezedelmünk mérkesedik és nevelkedik, hogi inkáb giűlölen minket az kösék és az törökhöz édesegiék. S várom mikora következik az töröknek aból, és nem de Zigetnek, ha ű éket, puztét, és Babolchának, mint lezen dolka, mert hogi az vékek közét ezel puztát chinálna nich aba házon"

7 (Őze, 1995.) Az 1547-es Pozsonyi országgyűlés a török hódítást, mint Isten büntetését egyenesen a parasztság elnyomattatásában látja, amelyet csak a szabad költözés visszaadásával lehet eltávoztatni.

8 (Kolozsvári-Óvári, 1899.) 1551 szeptemberében Fráter György írja I. Ferdinándnak, hogy a török csábítja a parasztokat: „Azok az emberek, akik elnyomott sorban élnek, könnyen hisznek az efféle szavaknak, pedig valójában a szabadság reményükkel a legsúlyosabb szolgaságot veszik magukra. Ámde az ilyen átpártolásra, ha ilyen megtörténik, mi magunk adunk okot, hiszen akkora elnyomással sújtjuk a parasztokat hogy azt az egyet kivéve, hogy nem raboljuk el feleségüket és gyermekeiket - minden kegyetlenséget mi is megvalósítunk a velük való bánásmódban, éppen ezért, ha Felséged is jónak látja, igen alkalmas dolog lenne, az ha Felséged is magához édesgetné a köznép lelkét, és szabadságot ígérne nekik, melyet rájuk is ki akar terjeszteni, s ha az erről szóló nyílt levelét azonnal, az első futárral az ország minden részébe szétküldené, hogy így köztudomásúvá váljék az, hogy Felséged minden karra és rendre gondot visel, s hogy így Isten is megengesztelődjék a parasztoknak visszaadott szabadság által."

9 (Régi, 1979) Lelkiség a török alatt Az iszlám uralmának első sikere éppen abban állt, hogy nyugalmat teremtett. Ez lehet, hogy a halál békéje volt a nemesi nemzet számára, de az egyszerű népnek, nyugodt közigazgatást, a sokszor keményebb, de a kezdetekben kiszámíthatóbb adórendszert jelentett és a békét, a konszolidáció, a fellendülés lehetőségét. Mindezek hatására ezt a rendszert igazabbnak láthatja a paraszt, különösen ha azt is észleli, hogy a török tisztviselők, lelki támasz nyújtására is törekszenek. Megfigyelhető az idők folyamán egy a török uralomba való beletörődési folyamat a hódoltsági magyar parasztságnál, egyfajta