Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Béres Katalin: Borbély György (Egy vidéki értelmiségi a századfordulón)

ZALAI MÚZEUM 10 2001 Béres Katalin Borbély György Egy vidéki értelmiségi a századfordulón Zalaegerszegen, a Csány emlékmű talapzatán látható egy idős, nagy bajuszos férfi domborművű képe. A relief felirata szerint Borbély Györgyöt, a Csány-kultusz apostolát ábrázolja. Az 1990-es évek eleje óta utca is viseli ezt a nevet városunkban. Azonban joggal tételezzük fel, hogy ma már kevesen tudják, ki volt Borbély György, miért érdemelte ki, hogy utcát nevezzenek el róla és a Csány-kultusz apostolaként tiszteljék. Az életében köztiszteletnek örvendő, mozgalmas életet élő, mindenki által csak Gyurka bácsiként szólított ember életéről és munkásságának bizonyos vonatkozásairól több rövid életrajzi összefoglalás és tanulmány született, de az egész életmüvet bemutató még nem. ' Borbély György 1860-ban, valószínűleg július 2025. között

2 született a Torda-Aranyos vármegyei Aranyosrákoson, elszegényedett székely unitárius középbirtokos nemesi családban. Szülei Borbély Mózes és Csegezy Ágnes voltak, akiknek hét fiúgyermek felneveléséről kellett gondoskodniuk. Apja korán meghalt, ezért a középiskolai tanulmányait a tordai unitárius algimnáziumban megkezdő György 10 éves korától házitanítóskodással kereste a megélhetéshez szükséges pénzt,

3

nyaranta pedig versenyt aratott a felnőttekkel, a napszámosokkal. A gimnázium 6. és 7. osztályát a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte, ahol összeütközésbe kerülvén néhány tanárával, két társával együtt megszökött és a nagyhírű debreceni református kollégiumba kérte felvételét,

4

ott is érettségizett. A debreceni évek nagy hatással voltak rá, ott ismerkedett meg a sporttal, amely további életének, mindennapjainak elengedhetetlen része lett. A gimnázium elvégzése után a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemre jelentkezett. Itt szerzett magyar-latin szakos tanári diplomát, majd katona lett. „Az osztrák hadseregben nem sokra vitte. Őrvezetői ranggal vetette le az egyenruhát az önkéntességi év leteltével. Mint katonát társai, kifogyhatatlan vig kedélye s bajtársi ragaszkodásáért rendkívül szerették." - írta róla a Herkules „testgyakorlati lap".

5 Tanári pályafutását házitanítóként kezdte, 1885-ben Ugrón Sándor mezőzáhoni házánál volt nevelő. 1886tól 1888-ig, mint segédtanár tanított a kolozsvári unitárius gimnáziumban. Az Újszövetség trópusai párhuzamban Petőfi némely trópusával címmel tartotta meg tanári székfoglalóját. 1889-ben Tordára került, az unitárius algimnáziumból átalakított 6 osztályos polgári iskola rendes tanára lett, ahol 1896-ig oktatta a latin nyelvet és a magyar irodalmat.

6 A széles érdeklődési körű, ambiciózus fiatalembert - a tanári pálya mellett - erősen vonzotta az újságírás. A két hivatás közül azonban nem tudott, vagy nem akart választani, ezért munkás élete során a tanítás mellett mindig foglalkozott újságírással és lapszerkesztéssel is. Kolozsvárott, a függetlenségi párt erdélyi frakciójának orgánumában, az Ellenzékben jelentek meg első írásai. A lap szerkesztője és vezérpublicistája, a kiváló tollú, de a nemzetiségi mozgalmakkal szemben intoleráns Bartha Miklós nagy hatást gyakorolt Borbély személyiségére. „Elöljáróm, tanítóm, mesterem, jóltevőm, testvérem, bátyám, apám - mindenem volt, pedig szemtől-szemben nem is beszéltem vele sohasem"

7- írta róla halálakor. Bartha nézetei, valamint a szülői házból hozott ellenzékiség egy életre a függetlenségi párti politika elkötelezettjévé tették. Az 1867-es kiegyezés végleg megszüntette Erdély különállását. Az erdélyi politikusok azonban egyre inkább szükségét érezték a helyi érdekek képviseletének. Ezt az igényt fogalmazta meg Bartha Miklósnak az Ellenzékben 1883-ban közreadott cikksorozata, melynek hatására 1885-ben megalakult az Erdély-részi Magyar Közművelődési Egyesület, az EMKE, amely „egy tartománygyűlés és helyi magyar kormányszerv funkcióit próbálta pótolni."

8 Alapítói kolozsvári egyetemi oktatók, ügyvédek, tisztviselők, pedagógusok voltak. Az egyesület célul tűzte ki a „közvagyonosodás és közműveltség emelését", a magyar nyelv és kultúra terjesztését, valamint a szórványmagyarság erősítését és védelmét. Ennek érdekében bálokkal, perselyezésekkel pénzt gyűjtött, amelyből az évek során iskolákat, óvodákat, egyházakat és népkönyvtárakat alapított és segélyezett. Az EMKE kulturális missziója mellett sikeres közgazdasági tevékenységet is folytatott, igyekezett