Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)
Béres Katalin: Borbély György (Egy vidéki értelmiségi a századfordulón)
206 Béres Katalin megerősíteni a háziipart Erdélyben, állami megrendeléseket járt ki a kisiparosoknak, propagálta az erdélyi termékeket, létrehozta az Erdélyi Iparpártoló Szövetséget, a hitelélet segítésére, a földbirtokosság eladósodásának megakadályozására földhitelintézeteket hozott létre. Tagjai fontosnak tartották az idegenforgalom fellendítését, ezért alapították meg a turistáskodás népszerűsítésére az Erdélyrészi Kárpát Egyletet. 1892-ben a kolozsvári Mátyás-házban a Kárpátok világát bemutató EMKE Múzeumot hoztak létre. Mindemellett gyűjtést kezdeményeztek Petőfi, Körösi Csorna Sándor és Mikes Kelemen szobrának felállítására. Borbély György, aki az EMKE alapításától kezdve, nem kis anyagi áldozatot vállalva vett részt az egyesület munkájában - ő szerkesztette az 1894-ben megjelent EMKE évkönyvet - itt látta és a gyakorlatban tanulta meg azokat a cselekvési lehetőségeket, amelyekkel életének egy későbbi szakaszában, már Zalaegerszegen céljai elérése érdekében maga is élt. Tordai évei alatt vált igazi, a közügyek iránt fogékony hírlapíróvá, ekkor alakult ki „...egyszerű, világos de mindig fordulatos, kissé az iróniára hajló, jóízű stílusa" 9 , amelyben Bartha Miklós szellemi és publicisztikai nyomdokain járt. 1891-95 között Aranyos Vid(ék) címmel társadalmi hetilapot szerkesztett, melynek 1/3 részben tulajdonosa volt. A lap hasábjain harcot hirdetett az analfabétizmus ellen, könyvtár, múzeumegyesület, iparostanonc egylet létrehozásán fáradozott, mozgalmat indított egy Kossuth szobor felállítására. Nemcsak az Aranyos Vidbe írt, hanem több száz cikke jelent megkülönböző erdélyi és országos ellenzéki politikai, tudományos és kulturális lapokban, többek között az Erdélyben, a Pesti Hírlapban, a Magyarországban, a Történelmi Lapokban, a Magyar Nyelvőrben stb. Nagyon termékeny publicista volt már fiatal éveiben. A hírlapírás mellett foglalkozott könyvkiadással is, 1895-ben Kolozsvárott adta ki, jegyzetekkel és magyarázatokkal látta el Aranyosrákosi Székely Sándor A székelyek Erdélyben című művét. A munka mellett legkedvesebb szórakozása a sport volt. Még debreceni diák korában hiányzott egyszer tandíjából pár forint. Megtudta, hogy a Debreceni Gyaloglótársulat néhány nap múlva esedékes távgyalogló versenyén a győztest egy húsz koronás arannyal jutalmazzák. Ő is jelentkezett a versenyre, ahol sokáig az élen haladt, de a gyakorlatlanság, a nagy hőség, és a megfelelő sportruházat hiánya következtében elájult. 10 A kudarc nem törte le, hanem további próbálkozásra, kitartásra ösztönözte. A múlt század 80-as éveiben jöttek létre hazánkban, így Erdélyben is az első sportegyesületek, amelyek nemcsak a testedzés lehetőségét biztosították tagjaiknak, hanem keretet adtak társaséletüknek is. Borbély már egyetemi évei alatt bekapcsolódott az 1883-ban megalakult Kolozsvári Athletikai Club (KAC) munkájába, ott volt a klub 1883. nov.l 1-én rendezett első versenyén is. 11 1884-ben 3 óra 25 perces idővel megnyerte a Kolozsvár és Apahida közti 29,5 km-es távgyalogló versenyt, ettől kezdve sokáig verhetetlen volt ebben az akkor igen népszerű sportágban. 1885-ben és 1886ban, mivel egymás után háromszor sem akadt legyőzőre a 2 angol mérföldes (3219 m) síkfutásban, a klub történetében először e versenyszámban Erdély bajnoka címmel tüntették ki, ezzel a KAC örökös tiszteletbeli tagjává vált. Ekkor írta róla Kuszkó István, a Herkules - az első magyar sportújság - újságírója, a KAC titkára: „Büszke, mint tősgyökeres magyar, szorgalmas, mint egy német, kitartó, mint egy angol. E mellett szerény, mint olyan férfiú, ki nem szorul üres henczegésre, hogy képességeiért elismerést erőszakoljon ki." 12 E négy tulajdonság élete végéig jellemezte őt. A bajnoki cím megszerzése után is részt vett minden viadalon, szerényen viselte a győzelmeket, méltósággal a legyőzettetést. A gyalogláson és a futáson kívül kitűnően birkózott - a versenyeken rendszerint ezüst és bronz érmeket nyert - és bokszolt. Felfogása szerint „...a testgyakorlatokat űzni, versenyeken részt venni nem a díjért, nem a dicsőségért, hanem a testgyakorlatok által elérhető testi fejlődés és erősödésért szükséges." 13 Az atlétika mellett kedvelte a turisztikát és az akkor népszerűvé váló kerékpározást is. A nyári szünetekben jutott ideje nagyobb kirándulásokra, ország- és világjárásra. 1886 nyarán - jún. 27-től szept. l-ig - egy vándorbottal a kezében és 15 Ft-tal a zsebében bejárta a történelmi Magyarország nagy részét. Útja során mintegy 1950 km-t tett meg, 30 vármegyét és 250 települést érintett. 14 Körútjának a sportteljesítmény és a „training" csak mellékes szempontja, „fő czélja a haza földrajzi és népélet viszonyainak alapos megismerése volt." 15 Megfigyelte és leírta a bejárt vidékeken élő népek nemzetiségi viszonyait, beszédét, táplálkozási szokásait, jellemét. Élményeiről, tapasztalatairól Kuszkó Istvánnak, jó barátjának írt színes, élvezetes stílusú útilevelekben számolt be, aki e leveleket a KAC évkönyvében közzé tette. Az út során felkereste a magyar irodalom és történelem nagyjai emlékét őrző településeket; a Wesselényiek Zsibóját, Petőfi és Szendrey Júlia mézesheteinek színhelyét, Koltót, Kazinczy szülőfaluját, Érsemlyént, elzarándokolt Csokonai sírjához Debrecenbe, eljutott Alsósztregovára a Madách-kúriába, ahol megismerkedett a nagy drámaíró fiával, Aladárral. (Útja során ő volt az egyetlen, „...ki nem bámul utazásomon, nem tart csodaembernek. О is így járta be nagy részt Svájczot s Olaszországot gyalog. Örvend, hogy nálunk is kezd lábrakapni vagyis lábrakelni a touristaság." 16 ) Az irodalmi és történelmi nevezetességű helyek sorában végül elgyalogolt Kápolnásnyékre, ahol Vörösmarty gyermekkori lakóházát tekintette meg.
