Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Bondár Mária: Adatok a Délnyugat-Dunántúl kora bronzkori kutatási problémáihoz

70 Bondár Mária esetben egy-egy edény töredéke. Kronológiailag ugyanígy értékelhető NagykanizsaInkey kápolna kora bronzkori telepmaradványa is. A leletek analógiáit elsősorban Börzöncén és a Börzöncéhez analógiául szolgált lelőhelyeken találjuk meg. A két település (Börzönce és Nagykanizsa-Inkey kápolna) olyannyira egykorú, hogy a leletanyagot tetszőlegesen behelyettesíthetnénk egymásba. Nagykanizsa-Inkey-kápolna is rövid életű telep volt. E lelőhelyen ennek bizonyítására a leletanyag tipológiai elemzésén túl azt is megemlíthetjük, hogy jó néhány edényt egyértelműen egyazon fazekas készített, szép számban vannak ugyanis olyan tál- és hombártöredékek, amelyeknek peremét határozott mozdulattal vízszintesre vágta az edény készítője. E jellegzetes stílus is bizonyítja, hogy a különböző szemétgödrökbe került leletanyag rövid idő alatt (a fazekas élete) készült, a gödrök rövid idő alatt töltődtek be háztartási hulladékkal, tehát a telepet is relatíve rövid ideig használták. Ha létezne korai és kései SomogyvárVinkovci kultúra, az csakis hosszú, békés fejlődés eredménye lehetne, s ennek a leletanyagban is markánsan meg kellene jelennie. Ezzel szemben a SomogyvárVinkovci kultúra edényei nagy területen egységesek, nincs tipológiai törés vagy átfejlődés. Mind az északi mind a déli területeken előkerült leletek analógiái (a nagyon kevés közölt anyagban) a Vinkovci A kultúrában vannak meg. Figler A. nagy felületű, Győr környéki ásatásán is csak a Somogyvár-Vinkovci kultúra Vinkovci A-val analóg leletei kerültek elő. Figler A. sem lát kronológiai különbséget az észak- és dél-dunántúli Somogyvár-Vinkovci leletek között. Véleménye szerint a meglévő eltérések területi sajátosságokat jeleznek. Az É-dunántúli Somogyvár-Vinkovci leletek párhuzamait is a korai Vinkovci kultúrában (Vinkovci A) találta meg. Meggyőzően bizonyítja, hogy a Somogyvár-Vinkovci kultúrának nincs két fejlődési fázisa (FIGLER 1994, 23). Figler A. fontos kronológiai támponttal járult hozzá a kora bronzkor kutatásához. Győr környéki nagy felületű ásatásai során mind a makói, mind a SomogyvárVinkovci kultúra telepeit megtalálta. A két kultúra ÉNydunántúli lelőhelyeit térképre téve megállapította, hogy a Somogyvár-Vinkovci kultúra lelőhelyei a makói kultúra elterjedési területét foglalják el, tehát egyidejűségük kizárható (FIGLER 1994, 23, Abb. 2-3). Figler szerint Győr környékén „az első kora bronzkori népességet a Makó-Kosihy-Caka kultúra képviseli a korai bronzkor I. időszakban. Ezt követi a korai bronzkor II-ben a Somogyvár-Vinkovci kultúra, majd a korai bronzkor Illban a kisapostagi kultúra ..." (FIGLER 1996, 7). Kalicz N. és Schreiber R. legutóbbi munkájukban a Somogyvár-Vinkovci kultúra két fázisáról már ezt írják: „A Somogyvár-Vinkovci kultúra belső tagolására egyelőre nem rendelkezünk közvetlen stratigráfiával, hanem csak közvetett (tipológiai) adatokkal. A SomogyvárVinkovci kultúra két fázisának elterjedési határát még ma sem lehet pontosan meghatározni. Az idősebb, a Makó kultúrával egyidős fázis (KB I) leleteit az elterjedési terület déli zónájából ismerjük...." (KALICZ-KALICZSCHREIBER 1999, 84). Kalicz N. és Schreiber R. a börzöncei telepről megállapítják: „...Börzönce leletei átmeneti jelleget mutatnak az első és második fázis között. Úgy tűnik, mintha élete erősebben benyúlt volna a kora bronzkor második (KB II) fázisába." (KALICZSCHREIBER-KALICZ 1999, 84. o. 2. jegyzet). Sajnálatosnak tartom, hogy a szerzők nem fejtik ki, mire alapozzák ezt a megállapítást, amellyel nem tudok egyetérteni, s tőlem függetlenül, saját érvrendszerükön belül sem teljesen egyértelmű, ugyanis: Kalicz N. és Schreiber R. szerint a Makó és Somogyvár-Vinkovci kultúra egyidejűségét bizonyító belső díszes talpas tálak (ÉkMagyarország kivételével) a KB II-ben eltűnnek. Ilyen típusú táltöredékek csekély számban ugyan, de Börzöncén is előkerültek, tehát Kaliczék logikája szerint is ez a KB I-re keltezhető lelőhely kellene hogy legyen. Felfogásuk szerint a déli lelőhelyek az idősebb fázisba tartoznak. Börzönce a D-Dunántúlon van, tehát ilyen közelítésben is az idősebb fázisba kell, hogy tartozzon. Börzönce feldolgozásakor már óvatosan utaltam arra, hogy a földrajzi távolság alapján felállított kronológia újragondolását javasolom (BONDÁR 1995, 234). E statikus elképzelés szerint ugyanis ami a törzsterülettől távolabb van, az nyilvánvalóan későbbi, hiszen a törzsterületről vándorolt új helyre. E megállapítás igaz lehet, a probléma csak az, hogy régészetileg nehezen megfogható. Vinkovci és Pécs-Nagyárpád között a távolság kb. 120 km, Vinkovci és Szava között kb. 105 km, mely távolságot a korabeli közlekedési lehetőségekből kiindulva, az ismeretlen sűrű erdők, mocsarak, szabályozatlan folyók hátráltató szerepével is számolva, de a szekér használatát figyelembe véve (amelyre föl lehetett tenni a mindennapi élethez szükséges teljes felszerelést, így pl. edényeket is), valószínűleg néhány hét alatt meg lehetett tenni. (Az akkori népsűrűség figyelembe vételével nem kell állandó harcokat feltételeznünk a már itt lakó népcsoportokkal, nyilván nagy területek voltak lakatlanok még ebben az időben.) E gondolat jegyében nem meglepő a távoli területeken meglévő kultúrák (Cotofeni, Gyula-Rosja, Glina III-Schneckenberg stb.) leletanyagának hasonlósága olykor teljes azonossága. A csak hetekben, hónapokban mérhető kronológiai különbségek régészeti módszerekkel megfoghatatlanok, éppen ezért ebben az esetben a földrajzi indíttatású keltezést és fázisra bontást elfogadhatatlannak tartom. A Somogyvár-Vinkovci kultúra elterjedési térképéről (BONDÁR 1995, Fig. 19) leolvasható négy centrum (Vinkovci környéke; Pécs körzete; Zala megye DNy-i része, Győr környéke) viszonylag hamar és akár egy időben is létrejöhetett. Ez a négy lelőhely-koncentráció részben a kutatottságból adódik, ezen túlmenően azonban véleményem szerint elfogadható információkat hordoz a Somogyvár-Vinkovci kultúra településszerkezetét illetően is: egy-egy nagyobb lélekszámú központ