Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)
Bondár Mária: Adatok a Délnyugat-Dunántúl kora bronzkori kutatási problémáihoz
Adatok a Délnyugat-Dunántúl kora bronzkori kutatási problémáihoz 69 más kutatási megfigyeléseit vették át a korszakkal foglalkozó szakemberek. Ez lehetett az egyik oka annak, hogy egy-egy futólag felvázolt megállapítás hosszú ideig cáfolhatatlannak tűnő tételként élt a szakirodalomban. A késő vucedoli kultúra (Vucedol C) magyarországi anyagának elkülönítése (ECSEDY 1983) pedig azt eredményezte, hogy a vucedoli kultúra helyét egymástól eltérően - ám részletes magyarázat nélkül - interpretálták a téma vezető kutatói. A zóki kultúra „szétesése" után (Zók-Vucedol-, Makó-, Nyírség-kultúra) és az újonnan felismert Somogyvár-Vinkovci kultúra ismeretében a kutatók egy részénél továbbra is megmaradt e kultúrák egyidejűségének feltételezése, amelynek alapja a belső díszes talpas tálak meglétére vezethető vissza. Az „egy tárgytípus = egyazon időhorizont" hipotézis eredményezte, hogy a Somogyvár-Vinkovci kultúra a Makóval és a Vucedollal is egyidős. Bár Bóna I. egyértelműen megfogalmazta a Vinkovci stratigráfia ismeretében, hogy a somogyváricsoport a vucedoli kultúra utánra keltezhető (BONA 1972, 13), ez sokáig nem kapott kellő hangsúlyt. Később annyiban módosult, hogy csak a makói-, SomogyvárVinkovci- és nyírségi kultúra/csoport maradt párhuzamos. A nyírségi csoportról éppen Kalicz N. bizonyította, hogy nem egykorú a makóival, hanem követi azt (KALICZ 1981, 67-74, KALICZ 1998, 14-16), marad tehát a makói és Somogyvár-Vinkovci kultúra egyidejűsége. A probléma csak az, hogy ma már egyértelműnek látszik, hogy a belső díszes talpas tálak több (nem egykorú!) kultúrában is megvannak (KULCSÁR 1999, a vonatkozó irodalom áttekintésével), így ezek megléte vagy hiánya nem lehet kronológiai kapaszkodó sem kultúrák párhuzamosításához sem különböző fázisok elkülönítéséhez, így például a Somogyvár-Vinkovci kultúra belső tagolásához sem. Itt kanyarodnánk vissza a Somogyvár-Vinkovci kultúra már említett korai és kései felosztásának „nyomozásához". Mint már említettük, ez a tagolás Ecsedy I. térképein tűnik fel először (ECSEDY 1979, Abb. 8-9). E felosztás bővebb kifejtését nem találtuk a cikkben, a sorok között az érződik, hogy a törzsterületről a Dunántúlra került Somogyvár-Vinkovci kultúra először a Dunántúl déli részén települt meg, majd észak felé terjeszkedett, és a kései időszakban elfoglalta a Dunántúl nagyobb részét is (ECSEDY 1979, 119 és Abb. 8-9). A „korai és kései Vinkovci kultúra" fogalma Dimitrijéviénél csak később tűnik fel (DIMITRIJEVIC 1982). A somogyvári csoporttal azonosítható „Vinkovci A" kultúra vastag rétegében csak az ásatás néhány pontján lehetett megfigyelni olyan eltéréseket, amelyek indokolhatták a Vinkovci Al és A2 tagolást, a leletanyagban ez nem tükröződött. Maga az ásató is csak tipológiai alapon próbálta elkülöníteni e két fázis anyagát, típustábláján azonban csak „Vinkovci A" megjelöléssel közölte az edényeket (DIMITRIJEVIC 1982, Abb. 5). A Somogyvár-Vinkovci kultúra korai és kései szakasza terminológiájának használata abból a félreértésből vagy pontatlan terminus technicus használatból is adódhatott, hogy Vinkovcin valóban van egy korai (A) és egy későbbi (B) réteg, az utóbbi a mi kora bronzkor III időszakunkra keltezhető. Schreiber R. Ecsedyhez hasonlóan a SomogyvárVinkovci kultúra dél-észak irányú expanziójának modelljét fogalmazta meg, amelynek értelmében a Dunántúl déli részén a Somogyvár-Vinkovci I., míg később, az északi területek felé nyomulva a Somogyvár-Vinkovci II. található meg (KALICZ-SCHREIBER 1991, 10). Schreiber R. meghatározta az akkor ismert, döntően szórvány leletanyagból azokat a tipológiai jegyeket, amelyek véleménye szerint megkülönböztetik a Somogyvár-Vinkovci kultúra korai és kései leleteit. Schreiber R. a fiatalabb Somogyvár-Vinkovci jellegzetességeinek tartja a kettős kónikus testű, magas nyakú füles korsók meglétét; a korai Nagyrév felé mutató tipológiai jegyeket; a belső díszes talpas tálak hiányát; a Kozarac típusú balták meglétét; a szórthamvas rítus megjelenését (KALICZ-SCHREIBER 1991, 10-11). Érveiről az alábbiakat mondhatjuk el: a kettős kónikus, magas nyakú füles korsók szerinte csak a fiatalabb Somogyvár-Vinkovci kultúrában vannak meg. A Börzöncén, hiteles körülmények között előkerült leletanyag ismeretében ez az érv már nem állja meg a helyét. A korai Nagyrév felé mutató tipológiai jegyeket a szerző nem tárgyalta bővebben. A belső díszes talpas tálak hiánya sem lehet ma már döntő érv a fiatalabb SomogyvárVinkovci létezése mellett, ugyanis 1) Börzöncén és Nagykanizsa-Inkey-kápolnán 1 is a szerencsének és a nagyobb felületű ásatásnak köszönhető, hogy a belső díszes töredékek előkerültek. Nem lehetünk tehát biztosak abban, hogy a többi lelőhelyen nincsenek ilyen tárgytípusok, lehetséges, hogy a feltárás vagy terepbejárás nem hozta felszínre azokat; 2) Börzönce és NagykanizsaInkey kápolna feldolgozásakor azt tapasztaltuk, hogy elenyésző volt a belső díszes tálak száma a többi edénymaradványhoz képest, tehát a hiány csak viszonylagos; 3) mint már utaltunk rá, a belső díszes talpas tálak nem feltétlenül az egykorúság bizonyítékai, ez a tárgytípus nem egyidőben, de több kultúrában is létezett (KULCSÁR 1999) csakúgy mint pl. az aszimmetrikus fülű edények (KALICZ-SCHREIBER 1991, 11-14) és a cilindrikus kis palackok is (BONDÁR 1995, 238-239). Börzöncei ásatásom feldolgozásánál bizonyítva láttam Bóna I. korábbi megállapítását, mely szerint a Somogyvár-Vinkovci kultúra nem lehetett hosszú életű a Dunántúlon, a leletanyag ugyanis nagyon egységes. Börzönce rövid életű lakóhely volt (BONDÁR 1995, 234-235). Ennek több bizonyítékát is felsoroltam. A már említett rétegtani párhuzamon túl (Vucedol С időszak utáni, Vinkovci A réteggel való párhuzam) azt az ásatási megfigyelést is felhasználtam, hogy a gödrök viszonylag hamar, esetleg egyidőben töltődtek fel háztartási hulladékkal és használaton kívüli edények töredékeivel, hiszen ugyanazon gödör alján és tetején került elő több