Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Horváth, László András: Neue Angaben zum Übergang von der Kupfer- bis Frühbronzezeit in Südwestungarn

62 Horváth, László András Újabb adatok a rézkor-bronzkor átmenetéhez Délnyugat-Magyarországon 1991-ben Rózsa József lickóvadamosi lakos a lickói hegyen lévő szőlőjében egy nyélcsöves rézbaltát talált. 1994-ben felkerestem a leletbejelentőt, akivel elmentünk a lelőhelyre. Ez a falutól délkeleti irányban fekvő szőlőhegy nyugati lejtőjén van, a hegy gerincétől kb. 20 méterre, már az erősen lejtős domboldalban. A bejelentő a baltát itt találta szőlőtelepítéskor, mintegy 50-60 cm mélységben. Elmondása szerint sem egyéb bronztárgy, sem kerámia nem volt mellette. Rózsa József a baltát a múzeumnak adományozni nem kívánta, de feldolgozásra átadta. Tekintettel arra, hogy ebből a típusból ez az első darab múzeumunk gyűjtőterületén, érdemesebb részletesebben is foglalkozni annak kulturális kapcsolataival. A lelet leírása Hosszúkás, facettait nyélcsöves balta, hatszögátmetszettel és enyhén nyújtott, ovális nyélcsővel, amely utólagosan megsérült. Felszínét zöldes színű patina borítja, ettől is szenvedett kisebb sérüléseket. A lelet tálalója a balta élét megreszelte és másodlagosan használta is azt. Hossza: 12,8 cm, súlya: 428 gr, a nyélcső magassága 4,1 cm, az él szélessége 4,4, cm. Elnevezés Tekintettel arra, hogy közvetlen kronológiai támpontok kísérőleletek hiányában nem állnak rendelkezésre, tipológiai úton igyekszünk megközelíteni a vizsgálni kívánt kérdést. A baltánk legjobb párhuzamait szolgáltató tárgyakat különböző neveken tartja számon a kutatás. A magyarországi példányokat duna(kömlődi), a horvátországiakat kozaraci, a szlovákiaiakat stublói balta néven. A kutatók azonban még ezen belül sem használják következetesen az elnevezéseket (ZERAVICA 1993, 28-32; NOVOTNÁ 1970, 29-30; GARASANIN 1954, 70), azok sok esetben keverednek egymással. Funkció A megnevezéshez hasonlóan itt is erősen megoszlanak a vélemények. A nevezett baltákkal kapcsolatban mégis legtöbbször szerszámról, fegyverről egyes esetekben, mint pl. a mala grudai sír melléklete hatalmi jelképről szokás beszélni (ZERAVICA 1993, 29; MOZSOLICS 1967, 15-17; KALICZ 1968, 46; ECSEDY 1983, 84). Előkerülésük körülményei Kulturális besorolásukat és a funkciójukról alkotott véleményalkotást egyaránt nehezíti a tény, hogy a szóbanforgó balták az esetek abszolút többségében egymagukban álló szórványként, vagy kisebb nagyobb kincslelet darabjaként kerülnek napvilágra. A településeken inkább csak a helyi fémművességre utaló öntőmintáik kerültek eddig elő (ECSEDY 1983, 72-85; COVIC 1976, 114; PITTIONI 1954, 353; HUNDT 1982, Abb. 1, 9-10; KALICZ 1984, 97; DIMITRIJEVIC 1977-78, 69; MACHNIK 1974, Taf. IV, 42). Elterjedés Ha baltáink előkerülési helyeit vizsgáljuk, azt látjuk, hogy azok egy hatalmas területen szóródnak a Feketetenger északi partvidékétől az ausztriai Salzburg környékéig, miközben az előkerült példányok sűrűsödése egyértelműen egy boszniai és/vagy horvátországi törzsterület létezését látszik igazolni (COVIC 1976, 112-114; ZERAVICA 1993, 30 und 128; KUNA 1981, 36; VULPE 1970, 4; MAYER 1977, 23; CERNYCH 1978, Abb. 5; CERNYCH 1991, fig. 16; PANAJOTOV 1978, fig. 3, 7). Eredet Kis túlzással azt is állíthatnánk, hogy szinte ahány kutató, annyiféle elmélet született ezeknek az eszköz vagy baltatípusoknak a származásáról. Korábban a Kaukázusban illetve Mezopotámiában keresték a tárgyak eredetét és még nemrégiben is voltak ennek az elméletnek hívei. Ma inkább a helyi előállításra helyezik a hangsúlyt és legfeljebb a déleurópai származást említik (ROSKA 1957, 7-8; KŐSZEGI 1957, 50-51; KALICZ 1968, 46; HUNDT 1982, Abb. 1-2; MACHNIK 1992, Abb. 5; ZERAVICA 1993, 32). Kronológia Mint említettük, a kömlőd-kozaraci balták előkerülési