Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Horváth, László András: Neue Angaben zum Übergang von der Kupfer- bis Frühbronzezeit in Südwestungarn

Neue Angaben zum Ubergang von der Kupfer- bis Frühbronzezeit in Südwestungarn 63 körülményei nem tesznek lehetővé az esetek többségében pontos datálást. A kevés adatból is sikerült azonban azokat nagy vonalakban a kárpát-medencei későrézkor vége és a korabronzkor legelső fázisai közé datálni. Itt is nagy segítséget nyújtottak a más viszonylatban már említett öntőminták, amelyek több esetben jól datálható kultúrrétegekből kerültek elő. Különösen sokat találtak ilyen típusú leletekből a vucedoli kultúra késői fázisához, a laibach-vucedoli csoporthoz és a somogvár-vinkovci kultúrához tartozó településeken (KOROSEC KOROSEC 1969, 138, Taf. 104, 1,2,6; Taf. 114, 3; MAYER 1977, 22; DURMAN 1983; ZERAVICA 1993, 28). Értékelés Mielőtt a lickóvadamosi rézbalta kultúrához való sorolását megkísérelnénk, kis kitérőt teszünk. A későrézkor vége és a korabronzkor kezdete közti időszak rendkívül kevéssé ismert múzeumunk gyűjtőterületét - Zala megye északkeleti és délnyugati felét - és az egész megyét tekintve egyaránt. A badeni kultúrának mindössze 12 lelőhelyét sikerült tizenkét év terepbejárásai során megtalálnunk, ami pl. a Balaton-Lasinja-kultúra közel 160 településével szemben elenyészően alacsony szám (HORVÁTH - SIMON sajtó alatt). Különös, hogy míg a Dunántúlon egyre több önálló lelőhelyét ismerjük meg a késő badeni korszakra datált kosztoláci kultúrának (BONDÁR 1998a, BONDÁR 1998b), addig nálunk egyetlen egy ilyet sem ismerünk. Az 1990-es évek elején végzett terepbejárásaink során Söjtör határában két olyan lelőhelyet is találtunk, amelyek jelen témánk szempontjából fontos leleteket is szolgáltattak, amelyek később talán segítséget nyújthatnak majd a ma még tisztázatlan kérdések megoldásához. Söjtör-Rapáton jellegtelen kerámiatöredékek mellett egy gömbszelet alakú tál töredékét találtuk meg, mely tűzdelt barázdás belső díszítésével és cikk-cakk mintás peremével jól elhelyezhető a késői vucedoli időszakban, de különösen annak laibachi csoportjában (Abb. 2,3). A vucedoli kultúra feltűnése megyénk területén új kérdéseket vet fel. A kultúra déli ágának terjeszkedéséről semmi esetre sem lehet itt szó, hiszen az a Dráva vonalától, illetve Somogy megyében a Kapós völgyétől északra biztosan nem telepedett meg (BANDI 1982, 165; KALICZ-SCHREIBER 1991, Abb. 8; ECSEDY 1979, Abb. 7). Annál inkább feltételezhető azonban, hogy a laibachi csoport, amely az Alpoktól keletre ill. délkeletre élt, a Dunántúl nyugati sávjában is létesített még településeket, ahogy azt a korábbi kutatás már több esetben is feltételezte (DIMITRIJEVIC 1977-78, Abb. 1; BONA 1992a, 11; BANDI 1978, Abb. 1; KALICZSCHREIBER 1991, 9; TASIC 1989, Abb. 2). A szakirodalmi munkákban közölt és az előzőekben idézett térképekről egyértelműen leolvasható, hogy a vucedoli kultúra két oldalról, mintegy körülöleli a Dunántúl nagyobb részét, szinte kínálva a felismerést, hogy a köztes területet egy másik kultúrának kellett kitöltenie. Kérdés már csak az, melyik volt ez. A legvalószínűbb, hogy a badeni kultúra késői fázisa, más megyékben a kosztoláci kultúrával együtt, amelyek így biztosan megélték a korabronzkor kialakulását Nyugat-Magyarországon. A bronzkor kutatói egységesek abban, hogy a korabronzkor legelső kultúrája a Dunántúlon a SomogyvárVinkovci-kultúra volt (BANDI 1981, Taf. 12; BANDI 1982, Abb, 1; BANDI 1984, 118; BONDÁR 1998a, 21; ECSEDY 1978a, 188-189; ECSEDY 1979, 102-111; ECSEDY 1995a, Abb. 3; KOVÁCS 1982, Abb. 1; KALICZ-SCHREIBER 1982, Abb. 2; KALICZSCHREIBER 1989, Abb. 2; KALICZ-SCHREIBER 1991, Abb. 8; KALICZ 1982, Abb 1). Jelenleg ennek a kultúrának 22 lelőhelyét ismerjük megyénk területén (BONDÁR 1995, Fig. 19, 250-254; BONDÁR 1998a, 28-29 und Abb. 2). Ma már világosnak tűnik, hogy a kultúra fémművességének kezdetei a vucedoli időszakba nyúlnak vissza, amelyet a hasonló termékek, többek között a Kozarac-Kömlöd-típusú balták továbbélése is bizonyít. Ennek alapján tehát jelenleg nem dönthető el, hogy a lickóvadamosi rézbaltát melyik kultúrához sorolhatjuk az említettek közül, de tekintettel arra, hogy legpontosabb formai párhuzamai késői (Majs, Ernőd), tehát már korabronzkori baltákban ismerhetők fel, a késői datalás tűnik a valószínűbbnek. A dolgozatunkban elemzett balta további jelentősége, hogy ezen keresztül bebizonyosodott, hogy nem csak a fajszi, hanem a kozarackömlődi típus is elterjedt a Nyugat-Dunántúlon és további példányok előkerülésével is számolnunk kell. A vucedoli típusú leletek előkerülésével a vizsgált területen az erősen hiányos történeti kép gazdagodott ugyan két újabb adattal, de a terület történetének pontos megértéséért még nagyon sokat kell tennünk.