Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Kostyál László: „Árpád hős magzatjai...” (A zalai Megyeháza egykori portrégalériájáról)

262 Kostyál László mertté. Színpompás, a viselet részleteire is figyelmet fordító portréi elsősorban a nemesség körében voltak kedveltek. Rendkívül érzékletesen festett képei a modell jellemének pontos megfigyeléséről tanúskodnak. A képért Györgyi 1862. január 26-án 250 forintot kapott Egerszeg városától. Összehasonlításként ugyanebben az évben egy szintén életnagyságú Deák-portrét gr. Széchenyi Bélának 600 forintért készített el, s ugyanennyit kért a pesti József fiúárvaháztól is 1861-ben, harmadik hasonló művéért. Egerszeg városa tehát kedvezményt élvezett a festőnél, talán éppen Deák itteni kötődései miatt. A jó egy évvel halála előtt festett, Zalába kerülő arcmás a festő második portréja volt „a haza bölcséről". Györgyi - ellentétben az elsősorban a polgári megrendelőket kielégítő Barabás Miklóssal - az ország előkelőségeitől kapta portrémegbízásai nagy részét. A Deák-arcmás ábrázoltja a politikai elithez tartozott, de megjelenítése a polgári portréhoz sorolható. Deák egyszerű, magyaros fekete ruhában, lábán csizmával, oldalán karddal - ez antagonisztikusan hat, szerepe inkább a „haza bölcsének" heroizálása, mint valós viseleti kiegészítő - jelenik meg, jobbjában okmányt tart, mely az „Országgyűlési felirat August 8.-án 1861" címet viseli, és utal egyben a kép keletkezésének körülményeire. A háttérben balra márványoszlop vörös bársonyfüggönnyel részben takart lábazata, jobbra historizáló karosszék Deák kabátjával. 1997-től a zalaegerszegi városi közgyűlés dísztermében van kiállítva. 9. Barabás Miklós: Csány László arcmása 1868, vászon, olaj, 252x170 cm, ltsz. K.54.12. Jelzés balra lent: „Barabás 868." Barabás Miklós (1810-1898) festő és grafikusművész, nemzeti romantikus festészetünk megteremtője. Bár rendszeres képzésben alig részesült, ösztönös tehetsége könnyed, tetszetős stílusának gyors kialakításához segítette. Az erdélyi származású fiatalember 1835-ben telepedett le Pesten, ahol működése nagymértékben hozzájárult a város művészeti központtá válásához. Már 1836-tól a Tudományos Akadémia levelező tagja, a kor szellemi elitjének aktív és elismert részese volt. Nagy sikert arató népies zsánerképei az élet derűs pillanatait keresik. Népszerűségét elsősorban mégis portréinak köszönheti, melyek mind az arcvonások, mind a karakterisztikum hűsége, mind pedig az anyagábrázolás tetszetőssége szempontjából elsőrangúak. 1862-től haláláig a Képzőművészeti Társulat elnöke volt. Csány László (1790-1849) kormánybiztos, miniszter. A jogot végzett fiatal birtokos 1823-ban kapcsolódott be Zala megye közéletébe, ahol, noha nem viselt hivatalt, az ellenzék legtekintélyesebb tagjai közé számított. Radikális szónok volt, a liberális párt megyei szervezője, előbb Deák, majd Kossuth politikai híve, a kanizsai Védegylet szervezője, az Ellenzéki Kör tagja. 1848 tavaszától kormánybiztos, 1848 őszén a Jellasics ellen harcoló honvédsereg főkormánybiztosa, 1849 elején Erdélyben viselte e tisztséget, majd a Szemere-kormányban közlekedési és munkaügyi miniszter. 1849. október 10én Pesten vértanú halált halt. Csány László a Kiegyezést követő esztendőben készült portréján könnyed tartásban áll, Deákhoz hasonló, fekete, magyaros ruhát visel, kezével padlóra támasztott kardja markolatát fogja. Környezete jóval puritánabb, mint Deáké, egyszerűbb a balra lévő, kárpitozott szék, s egyszerű a zöld terítővel letakart asztal, melyen elméleti tevékenységére utaló könyv, kalamáris és toll, valamint a ruhához tartozó tollas süveg fekszik. A háttérben a terem falának síkját csupán két falpillér töri meg, a jobboldalt lévő oszlopot egy függöny szinte teljesen takarja. 1997-től a zalaegerszegi városi közgyűlés dísztermében van kiállítva. 10. Barabás Miklós: Gróf Szapáry Géza főispán portréja 1872, vászon, olaj, 245x166 cm, ltsz. K.54.13. Jelzés jobbra lent: „Barabás M. 1872." írod: Szvoboda 1983. 117. kép Barabásról Id. a 9. sz. alatt. Gróf Szapáry Géza (1827-1898) birtokos, politikus, főispán. Fiatal korában részt vett a szabadságharcban, Buda bevétele után kitüntették. A világosi fegyverletétel után Aradon raboskodott, szabadulása után egy ideig Párizsban élt. 1861-1867 között Muraszombat képviselője, 1867-1872 között Zala vármegye főispánja, 1872-ben országgyűlési képviselő, 1873-tól 1878-ig fiumei és magyar-horvát tengerparti kormányzó, 1883-tól magyar főudvarmester. Deák és Csány arcmásához hasonlóan egészalakos, életnagyságú, de azoktól eltérően kifejezetten reprezentatív portrén jelenik meg Szapáry főispán. Díszes, ékkőberakásos övvel, kabátját összefogó remekmívű lánccal hangsúlyozott díszmagyar ruhát visel, oldalán ötvösmüves markolattal és hüvellyel ékített kard függ. Egész lénye, megjelenése, testtartása hivatalához illő magabiztosságot tükröz. Mögötte bársonykárpitú karosszék, balra aranyozott, historizáló asztal, rajta tollas fövege és kesztyűje, továbbá könyv és irattekercs. A háttérben két elegáns márványoszlop lábazata látszik, balról vörös bársony függöny. A rekvizítumok az ábrázoltnak mind hivatali, mind társadalmi pozícióját hűen tükrözik, de egyedi, „személyre szabott" jellegük nincs, Barabás más, hasonló jellegű portréin is hiánytalanul feltűnnek (ld. Teleki László 186l-es képmását az egri Dobó István Múzeumban, Dessewffy Emil 1866-os portréját a Ma-