Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Kostyál László: „Árpád hős magzatjai...” (A zalai Megyeháza egykori portrégalériájáról)

„Árpád hős magzatjai... " 263 gyár Történeti Képcsarnokban, vagy Pálóczy László 1868-as megjelenítését a miskolci Hermann Ottó Múzeumban). 11. В álló Ede: Gróf Zrínyi Miklós képmása 1896, vászon, olaj, 250x162 cm, ltsz. K.54.11. Jelzés jobbra lent: „G. Zrínyi Miklós költő 16201664 / Korának modorában festette Balló Ede 1896." írod: Zalamegye 1897. május 8. Balló Ede (1859-1936) a budapesti Mintarajziskolában, majd a bécsi és a müncheni akadémián tanult. Hazatérte után a fővárosban rajztanárként működött, 1891-ben Madridban Vélázquezt és más spanyol festőket másolt, majd Rómába költözött. 1894től a Mintarajziskola tanára. Bár portréfestőként is foglalkoztatták, nevét elsősorban másolatgyűjteménye tette ismertté. Gróf Zrínyi Miklós (1620-1664) költő, hadvezér, főispán, Zrínyi György horvát bán fia. A grazi jezsuita egyetemen, majd Bécsben és Nagyszombatban tanult. Muraközi birtokai védelmében állandó harcot folytatott a török ellen. 1645-től haláláig Zala vármegye főispánja, 1647-től horvát bán. 1655-ben az uralkodó megakadályozta nádorrá választását. 1661-ben az udvar tiltakozása ellenére felépítette a Muraközt védő Új-Zrínyivárat. 1663-1664-ben sikeres hadjáratot vezetett a török ellen. Költőként és hadtudósként is jelentős. 1664-ben állítólagos vadászbalesetben halt meg. Zrínyi magyaros ruhában, - Velázquez előképe nyomán - puskás vadászként, kutyája kíséretével, szabadtéri környezetben jelenik meg a festményen, talán éppen utolsó, halálosnak bizonyuló vadászatára indulóban. Arcvonásai ismert metszetábrázolását idézik. Az alak 24 beállítása kicsit eltér mintaképétől, törzse azzal ellentétben csaknem szemből látszik, a puska csöve lefelé fordul. A kutya helyzete egyező a két képen, a hátteret azonban Balló teljesen megváltoztatta, hősét dúslombú fa alá állította. A feliratban a művész Zrínyi költő voltát emeli ki, noha a megrendelő számára elsősorban mint hadvezér és főispán volt jelentős. A Zalamegye című újság 1897. május 8-i száma tudósít róla, hogy a vármegye törvényhatóságának májusi ülésére elkészült Zrínyi Miklósnak és Festetics Györgynek a közgyűlési terembe kerülő portréja. A bizottsági tagok tetszését egyik sem nyerte el teljes mértékben. A Zrínyi-képmásnál megállapították, hogy a kutyás-puskás megjelenítés helyett célszerűbb lett volna főispáni méltóságában megmutatni Zrínyit (a múlt kísértésének is tekinthető, hogy az ugyanazon teremben függő, negyedszázaddal korábbi Szapáry-portré még mindig etalonnak számíthatott). 1997-től a zalaegerszegi városi közgyűlés dísztermében van kiállítva. 12. Paczka Ferenc: Gróf Festetics György portréja 1896, vászon, olaj, 247x158 cm, ltsz. K.54.15. Jelzés jobbra lent: „Festette Paczka Ferenc, Berlin 1896". Alatta két soros idézet Festeticsről. Paczka Ferenc (1856-1925) Münchenben és Párizsban, majd Simor János esztergomi érsek támogatásával Rómában tanult festeni, ezután Berlinben telepedett le, de a nyarakat Tolna megyében töltötte. Eleinte némileg száraz stílusú történelmi és vallásos kompozíciókat festett, tolnai népies zsánerképein és táj ábrázolásain szárazsága felengedett. Gróf Festetics György (1755-1819) Festetics Pál Baranya megyei főispán fia, birtokos, mecénás, irodalompártoló, Zala megye történetének egyik legkiemelkedőbb alakja. A bécsi Theresianumban tanult, majd katonaként szolgált. 1790-ben kérvényezte az uralkodótól, hogy a magyar ezredek itthon szolgáljanak, szolgálati nyelvük a magyar legyen. II. Lipót büntetésből Belgiumba helyezte át. 1791-ben leköszönt rangjáról, s keszthelyi családi birtokára vonult vissza. 1797-ben részt vett abban a zalai „rebellióban", melynek során a megye megtagadta az insurrectiót. Ekkor megfosztották kamarási méltóságától, és kitiltották Bécsből. 1792-ben gimnáziumot alapított Csurgón, és fejlesztette a keszthelyit, 1797-ben megalapította Keszthelyen a Georgikont, a világ első felsőfokú mezőgazdasági iskoláját, majd balatoni gályát építtetett (Phoenix). 1817-től évente kétszer megrendezte a Helikon irodalmi ünnepségeket, melyre a kor vezető költői és írói is meghívást kaptak. Nyomdát, zeneiskolát alapított Keszthelyen, ragyogó szakkönyvtára volt, a göttingeni tudós társaság is tagjai közé választotta. A képet a keszthelyi Georgikon megalapításának 100. évfordulóján, 1897. június 28-án leplezték le, ünnepi díszközgyűlés keretei között. Megrendelése nyilván még a millenniumhoz kötődött. A fél profilból mutatott Festetics vörös tapétás enteriőrben, keszthelyi kastélyában áll, bordó, 18. század végét idéző viseletben. Jobb lábával erőteljesen előre lép, bal kezében vékony könyvet vagy füzetet tart maga előtt, jobbját magyarázva felemeli, tartása így kevéssé méltóságteljes. Társadalmi szerepének attribútumai hiányoznak a képről. Felfogását, beállítását tekintve - a festmény mérete és minden historizáló részmegoldása ellenére - eltér mind a 18, mind a 19. század reprezentatív főnemesi portréitól. A „Zalamegyé" hírlapírójának a festőt kárhoztató szavai szerint Festetics a képen inkább egy francia abbéhoz, mint egy magyar főúrhoz hasonlít. A kép alján a grófot méltató idézet Kisfaludy Sándor Óda Tolnai gróf Festetics Györgyhöz című verséből: „A szépet és jót és nagyot érteni S érezni is már ritka tulajdon az Emberben, a jobb lelkeké csak. Ámde nagyobb s nemesebb s dicsőbb még Mívelni mindezt: hinteni magvait, Segélleni keltét, közleni, osztani Az éltető napként felettünk: Mint Te