Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Petánovics Katalin: A várvölgyi búcsúi korona

A várvölgyi búcsúi korona 249 a szüzek (elsőáldozás, templomi körmenetek), koszorú illette a győzteseket (pl. a pünkösdi király választások alkalmával), a céheknél pedig az erényt, az összetartozást képviselte. (DOMONKOS 1977. 237) Bár a korona szimbolikája - mint említettük - hasonlít a koszorúéhoz, mégis elsősorban az Istentől származó hatalmat jelképezi. A Bibliában a szüzek, a vértanuk, az igehirdetők különleges kitüntetése (SZÉKELY 1986. 384), az öröm, a tisztesség, a nagyság, a dicsőség jutalma. A keleti vallásokban a házasságkötés alkalmával megkoronázzák a jegyeseket annak kifejezéseként, hogy a házasság Istentől eredő szentség.

16 (SZEMADAM é.n. 125) A korona a feudalizmus korában az uralkodó réteg, s mindenek előtt a királyi méltóság jelképe lett. Mivel Mária a világ királynője, - mennybevételének és égi megkoronázásának augusztus 15-e az ünnepe - ezért kegyképeit, kegyszobrait már a középkortól kezdve megkoronázták. A koronázás néha közösségi fogadalomból történt, ezért egy-egy szobornak, képnek több koronája is volt.

17 (BÁLINT - BARNA 1994. 134-136 HANDWÖRTERBUCH 384.) Feltételezésem szerint a várvölgyi korona a Mária koronáknak egyik sajátos formája. Nem általában Mária koronája, jelképe volt, - akkor a hazai körmeneteken is vitték volna - hanem kifejezetten a sümegi csodatevő Máriáé. Ezt nevével is, használatával is alátámasztották. A neve: búcsúi korona, és csak Sümegre vitték magukkal, máshová nem. A többi Máriának felajánlott koronától abban különbözött, hogy ezt a koronát nem hagyták a búcsújáróhelyen, nem tették Mária fejére (tudomásom szerint Sümegen ez nem volt szokásban), hanem évente tisztelegtek vele előtte. Összefoglalásként elmondhatjuk, hogy a koszorú is, a korona is mindenek felett az Istenhez tartozást jelenti, s akik vállalják ezt az életformát és a vele járó erények megtartását is, azokat megilleti az a kitüntetés, hogy részt vehessenek a szertartásokon, és alkalmakként fejükre tehessék a koszorút. A búcsúval foglalkozó szakirodalom bőséges leírást ad a búcsúi szokásokról. Külön kitérnek a leányok öltözetére, amely sok esetben fehér, és megemlítik, hogy hajukat leeresztik, fejükre fehér mirtusz (esetleg élő virágból, rozmaringból font) koszorút tesznek.

18 (4. kép) Ezzel jelzik a külvilág számára, hogy búcsún jártak, de egyes helyeken - Tápén, Szegeden, Vasváron - még azt is, hogy most már férjhez mehetnek. (BÁLINT 1943. 172 - Uő. 1980. 397-398) Itt minden szín, minden mozzanat a közösség által jól ismert jelentést hordozott. Fehér ruhát, leeresztett vagy kibontott hosszú hajat és koszorút csak az érintetlen lányok viselhettek. Aki rövidre vágatta a haját, azt vidékünkön Mária gyalázónak nevezték, aki nem méltó többé Mária szolgálatára. A koszorú és a korona használata - hasonló tartalmuk ellenére - eltér egymástól. A koszorút a fejükre tehetik, a koronát viszont nem, kivéve a keleti egyházak esketési szertartásaiban. A koronát mindig viszik. Vegyük sorra, hogy milyen alkalmakkor, kik és milyen céllal hordozzák a koronát. Legismertebb a kiházasítatlanok halotti koronája, amelyről Jung Károly írt átfogó tanulmányt. A szokás nemcsak a Vajdaságban és a délszláv oknál ismert, de ÉK-Magyarországról, Hódmezővásárhelyről és Somogy megyéből is vannak adatai. Tudomásom szerint halotti korona sem Zala, sem Veszprém megye falvaiban nem volt szokásban, helyette a fiatalon elhunyt, nem házas leányt és legényt napjainkig vőlegénynek, menyasszonynak öltöztetve temetik el,

19 és koporsóját koszorúslányok és vőfélyek kísérik. Sőt, legtöbb helyen a lány halott koporsóját a temetői ravatalozótól lányok vitték egészen a sírjáig. A legény-halottat a legények. A vőfélyeket és a koszorúslányokat minden esetben meghívták a torra is, mert tulajdonképpen akkor ülték meg a halott lakodalmát, s ezzel megnyugtatták a halott lelkét, és megelőzték hazajövetelét. (KUNT 1987. 180) A halotti koronát legény-halott után (vagy előtt) leány, leány-halott esetén legény vitte, aki képletesen az elhunyt jegyesét személyesítette meg.

20 Bácskában, ÉK-Magyarországon a halotti koronát a búcsúztatás alatt a koporsóra helyezték. A korona legegyszerűbb - s talán a legrégiesebb - formája egy tányérra tett rozmaringból vagy virágból font koszorú, esetleg egy alma volt, amelybe örökzöldet tűztek, és köréje építették föl a virágdíszt. Mindezt a koporsó után a sírba hajították, de úgy, hogy a tányér összetörjön, mert egyébként a halott magával viszi jegyesét. (KUNT 1987. 172) Az élővirágot később fölváltották a tartós anyagból (mirtuszból, művirágból) készített koronák, amelyeket párnára helyezve vittek, és már nem dobták a halott után a sírba.

21 Bálint Sándor írja, hogy Röszkén a Boldogságos Szűz templomi szobrának koronáját szokták levenni, s ezt tették a szűzpárnára. (BÁLINT 1980. 201) Másutt éppen fordítva, a halotti koronát hagyták Mária szobránál, s ha a szobor koronája elpiszkolódott, ezt illesztették a régi helyére. Az ifjú halott koronáját helyenként a keresztanya szokta megcsinálni, s ő tette a koporsóra is. (KUNT 1990. 82) Jung К. is feltételezi, hogy eredetileg egy meghatározott személy (rokon, keresztszülő stb.) feladata, kötelessége volt a halotti korona elkészítése.

22 A keresztszülőt és a keresztgyermeket spirituális rokonság fűzte össze, pl. nem köthettek egymással házasságot.

23 Esküvők alkalmával pedig éppen a lelki összetartozás hangsúlyozása miatt a keresztszülők töltötték és töltik be a násznagy és a koszorúsasszony tisztét. Nagyon is elfogadható tehát, hogy a halott mennyei esküvőjén is a keresztszülője adja át mintegy nászajándékként a halotti koronát. A halotti koronák tárgyalásakor nem hagyhatjuk fi-