Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Petánovics Katalin: A várvölgyi búcsúi korona

248 Petánovics Katalin német lakosság körében fedezhetjük fel. (NAGY ABONYI 1997.-BESZÉDES 1997.) A Mária tisztelet Magyarországon Szt. István óta töretlen. Különösen nagy jelentőségű a török elleni küzdelmek, majd az ellenreformáció idején. A barokk korban számos jámbor társulat alakult, amely a céhekhez hasonlóan szervezte és felvirágoztatta mind a búcsújárást, mind az egyházi ünnepek pompáját. Ekkor még együtt voltak a társadalom különböző rétegei. (GALAVICS 1992. 67) Elkülönülésük a 18. század közepétől kezdődött el, és egy fél évszázad múlva a búcsújárás jószerivel már csak a parasztság körében élt tovább. Ott viszont akkor sem szünetelt, - csak a távolsági kegyhelyekről áttevődött a helyi vagy a területileg közel eső szent helyekre - amikor a felvilágosult abszolutizmus megtiltotta és gátolta a zarándoklatokat, feloszlatott szerzetesrendeket, s elkótyavetyélte gazdag gyűjteményeiket. Ráadásul a papság egy része is magára hagyta búcsújáró híveit, mert helytelenítette a nép sajátos, babonaságtól sem mentes áhitat formáit.

11 Ha nem ment velük a papjuk, akkor az előimádkozó szentemberek-szentasszonyok köré tömörülve, az ő vezetésükkel indultak Máriához,

12 a mindig segítő istenszülő anyához, aki lehajolt hozzájuk, meghallgatta őket, s együtt érzett velük. Ez a mérhetetlen bizalom és hit felerősítette a búcsújáróhely szellemiségét, és az egyén egész lényét átjárta. Egy-egy gyalogos búcsújárás után akár hetekig is érezték magukban, hogy mások, jobbak lettek, és csak fokozatosan tértek vissza régi, megszokott, ehhez a lelki emelkedettséghez képest megkopott, hétköznapi énjükhöz. A múlt század második felétől feltűnően megnőtt a Mária kongregáció hatása a katolikus magyar falvakban, s átfogta minden korosztály és nem tagjait, de különösen a serdülő ifjúságot karolta fel. Szerte az országban Rózsafüzér Társulatok alakultak, ezekben a fiatalok is részt vettek, és ott mintegy felkészítették őket a további vallásos szerepvállalásukra. Várvölgyön 1860-ban alakult meg a Rózsafüzér Társulat. (HISTÓRIA DOMUS 21-22). 1917-1941-ig törzskönyvet is vezettek, amelyből kitűnik, hogy a faluban 21-37 csoport működött egyszerre 315-555 fővel. (PETÁNOVICS 1991. 88) Az iskolás lányok közül sokan szüleikkel együtt társulati tagok voltak, s elsősorban közülük kerültek ki a Mária lányok is, ha meg tudták venni a fehér ruhát.

13 12-14 éves koruktól férjhezmenetelükig lehettek Mária lányok. Várvölgyön a húszas években alakult meg az első csoport. Őket ünnepélyes keretek között Sümegen avatták fel a kegytemplomban. Feladatuk volt a tiszta, példamutató és imádságos életen túl a szertartások fényének emelése. Jeles ünnepeken az oltár két oldalán álltak fehér ruhában, kezükben kis lámpásokkal, körmenetekkor az Oltáriszentség előtt haladtak Újhold (később első) vasárnapok alkalmával a nagyobb Mária lányok vállon hordozták a virágokkal felékesített lourdesi Mária szobrát, a kisebbek a lámpásokat vitték. Ez a szokás országszerte ismert volt a katolikus településeken, ahol megszervezték a Mária lányok csoportját. A velük foglalkozó idősebb asszonyt Mária szolgálata miatt Várvölgyön Mária néninek nevezték.

14 A bácskai és bánsági kisebb falvakban szintén létrehozták a hordozó Mária kultuszt és vele együtt a Mária lányok csoportját, míg a nagyobb községekben jobbára csak a díszes zászlókat és a Mária koronát (vagy koronákat) vitték a körmenetek alkalmával. (NAGY ABONYI 1997.-BESZÉDES 1997.) Az 1924-es zentai fényképen jól látszik az első sorban középen ülő kislányok kezében a párnán nyugvó korona. (3. kép) Az ottani kutatások nem említik, hogy a Mária koronákat búcsújáróhelyre vitték volna magukkal, csak annyit tudunk, hogy a saját helységük körmenetein vagy a Mária szobrot, vagy ennek hiányában a Mária koronát vitték, de a kettőt együtt sohasem. (NAGY ABONYI 1997.) A várvölgyi korona abban különbözik ezektől, hogy a hazai templomi körmeneteken nem szerepelt, ott csak a szoborhordozás volt szokásban, de a búcsújáróhelyre igyekvő processzióban és az ottani nagy közösségi körmenetben mind a Mária szobrot, mind a búcsúi koronát vitték. Ez utóbbit a szobor előtt. A virágfüzérekkel „felöltöztetett" Mária szobor koronájáról és a búcsúi koronáról kétoldalt kihúzva tartott szalagok szép látványt nyújtottak a búcsús sokaság között. A processzió sorrendjét a ferences szerzetesek hirdették ki a nagymise előtt. Elől vitték a sümegi férfiak a maguk nagyméretű Mária szobrát, közép táj on haladtak a várvölgyiek.

15 A szobor és a korona tartalmi jelentése ugyanaz: Máriát jelképezi, aki az ég és föld királynője, az erények megtestesítője, a bajban lévő hívő ember reménye, ugyanakkor ő a fájdalmas anya is, akinek a szívét hét tőr járta át. A 10. századtól kezdődően ábrázolják királynőként, fején koronával, vállán királyi palásttal. (GECSE 1973. 211.) A latin nyelvben a korona szó magába foglalja a koszorú fogalmát is, de a magyar nyelv különbséget tesz közöttük. A koszorú többnyire növényi anyagokból, később ezek utánzataiból (textilből, mirtuszból) készült, de minden esetben valamilyen magasabb erényre - mindenek előtt az éghez, az Istenhez tartozásra - utal. Ezt megerősíti a Biblia is. (1 Pt 5,4; 2 Tim 4,8; 1 Kor 9, 2425; Jel 2,10 stb.) A menyasszony koszorúja egymagában többértelmű: jelenti a leány tisztaságát, az Istennek szenteltségét, mivel a házasság szentség, de egyúttal a halotti koszorút is, hiszen mint leány meghal, hogy asszonyként támadjon fel. (SZEMADÁM é.n. 124-125) Koszorút viselhettek különleges egyházi alkalmakkor