Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Petánovics Katalin: A várvölgyi búcsúi korona

ZALAI MÚZEUM 10 2001 Petánovics Katalin A várvölgyi búcsúi korona A búcsújárás az egyén és a faluközösség szempontjából egyaránt ünnep volt: a hálaadásé, a köszöneté, a kérésé és a megtisztulásé. Nemcsak maguk öltöztek ünneplőbe, nemcsak a búcsúi keresztet, a zászlókat és a hordozó Mária szobrát díszítették koszorúkkal, virágfüzérekkel és szalagokkal, hanem lelküket is fölemelték a mindennapok földhöz ragadt gondjai közül, hogy legalább a búcsújárás idején szabadon szállhasson Isten felé. A várvölgyiek a sümegi Fájdalmas Szüzanyát keresték fel leggyakrabban,

1 mert ez a kegyhely esett hozzájuk a legközelebb, s négy-öt órás gyaloglás után már odaértek az általuk kedvelt Jézus Szíve és a Mária nevenapja búcsúra. A búcsújárásra való felkészülést érzelmileg elősegítették azok a Somogy megyei zarándokok, akik 2-3 nappal előbb elindultak otthonukból. A sávolyiak, vörsiek, balatonberényiek stb. már csütörtök-péntek délután Várvölgyre érkeztek. Harangzúgással fogadtak minden egyes csoportot, s a kapukban állva kérdezgették tőlük, hogy hova valósiak. A búcsúsok mindig Felsőzsiden,

2 a Nepomuki Szt. János szobránál pihentek meg. A keszthelyiek szombat délután értek a faluba, s utánuk hamarosan útra keltek a várvölgyiek is, akik azért vállalták a sümegi házaknál való rövid alvást, vagy a templomi virrasztást, hogy részt vehessenek a temetői kálvárián az éjszakai szentmisén és a keresztút-járáson.

3 Ha ezt kihagyták, akkor csak az ünnep hajnalán fél ötkor indultak el. Vezetőjük évtizedeken át Nagy Ádám Ferenc előimádkozó volt, akit híre, ismertsége és tekintélye miatt a sümegi ferences atyák megkülönböztetett figyelmességgel fogadtak, behívták a kolostorba, ahol étellel, itallal kínálták. Ez a megtiszteltetés a várvölgyi híveket is a kiválasztottság érzésével töltötte el.

4 A búcsúi processzió rendje: elől ment egy legény a búcsúi kereszttel, mögötte párban két legény vitte a két nagy zászlót, őket követték a gyermekek a maguk kis zászlóival,

5 majd a fehér selyempárnára erősített búcsúi korona következett, amelyet egy nagyobb iskolás lány tartott két tenyerén . (1. kép) A korona két oldalához 3-3 hosszú fehér vagy kék, (esetleg fehér és kék) szalagot varrtak, ezek végét 3-3 kislány tartotta a kezében. Csak az vihette a koronát, és a hozzá tartozó szalagokat, aki már volt elsőáldozó, tehát 9 éves korától. A kislányok fehér ruhában, fehér harisnyában voltak, fejüket az a fehér mirtuszkoszorú övezte, amelyet elsőáldozáskor viseltek. Az iskola elvégzése után többé sem koszorút nem tettek, sem a búcsúi koronát nem vihették. Ez mindig az iskolások tiszte maradt.

6 A koronát követte a hordozó Mária szobor, amelyet négy Mária lány vitt a vállán. A szobor koronájáról csüngő szalagokat ugyancsak rózsaszín-, kék ruhába, vagy sötétkék aljba és fehér blúzba öltözött nagylányok fogták. Utánuk következett a nők, majd a férfiak csoportja. Az előimádkozó a processzió közepe táján haladt, hogy hagyományos - sorismétléses - éneklését mindenki jól hallhassa.

7 A korona szilárd alapjául szolgáló négyzet alakú kemény papírlapot a vattával kitömött, fodros szélű fehér selyem párnahuzatba csúsztatták. Erre erősítették a négy drótabroncsból álló koronát. Az abroncsokat vattával betekerték, fehér selyemmel bevonták, mirtuszággal és gyöngyökkel díszítették. A korona tetejét nyitott kehely alakú kis mirtuszkoszorúval, vagy egy kereszttel, esetleg gyönggyel zárták le. A Balatoni Múzeumban őrzött korona csúcsát egy teklagyöngyökből fűzött apró korona fedi, tetején egy nagyobb fehér gyöngy van. (2. kép) A koronát a templom díszítését és a Mária lányok szentmiséken, körmenetekben való részvételének megszervezését vállaló asszony szokta őrizni.

8 A korona hordozás szokásának kezdetére senki sem emlékszik, de az 1910-es években született asszonyok szerint iskolás korukban már ők is vitték a sümegi búcsúra, és nem számított újdonságnak. A szokás olyannyira ismeretlen volt a különböző dunántúli megyékből jött búcsújárók között, hogy mindenkinek feltűnt a várvölgyi hófehér mirtuszkorona. Ha utána érdeklődtem, az idősebbek, akik még emlékeztek a régi búcsúkra, kizárólag csak őket hozták fel példaként, mint egyetlen községet, ahol ezt a másutt nem látott hagyományt őrizték.

9 Mindössze egy somogyi falu búcsújárói említették, hogy a 70-es években az akkori Jugoszláviához (ma Horvátországhoz) tartozó Bisztricán (Máriabesztercén) látták messziről, amint fehér ruhás kislányok - derekukon széles kék szalaggal - „egy angolszeles kispárnán egy koronát vittek. Akkora lehetett mind a Szüzanya szobrokon lévő csillagos kis korona."

10 Valóban, a várvölgyi búcsúi korona közvetlen párhuzamait a bácskai, valamint a bánsági katolikus magyar és