Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Béres Katalin: Borbély György (Egy vidéki értelmiségi a századfordulón)

Borbély György Egy vidéki értelmiségi a századfordulón 213 segélyezése, a hadiözvegyek és árvák ellátása, az 1914 őszén a gimnáziumban létesítetett hadikórház működtetése, a pózvai hadifogoly tábor létrehozása, a háború okozta drágaság és nyomor enyhítése, stb. A lap 1914. augusztus 6-tól már csak 4 oldalon jelent meg, mert az újságot előállító Kakas Ágoston-féle nyomda tulajdonosát segédeivel együtt behívták katonának. Mindössze egy szedő és egy tanuló maradt, akik a tulajdonosné felügyelete alatt folytatták a munkát. Nem sokáig, mert november 26-tól Balkányi Ernő alsólendvai nyomdája nyomtatta a lapot, december 17től pedig már Tapolcán állították elő, mert az előállítás költségei ott olcsóbbak voltak, mint Zalaegerszegen. A háború nagy anyagi veszteséget okozott a lapnak, mivel előfizetőinek zöme a frontra került, az otthon maradottak pedig takarékossági okokból nem fizettek elő az újságra.

56 A Magyar Paizsra is vonatkozott a cenzúrarendelet, csak előzetes ellenőrzés után lehetett szétosztani. A cenzúra által kifogásolt cikkek - pl. a hadihelyzetről vagy a közélelmezésről - nem jelenhettek meg, ezért többször előfordult, hogy üres, fehér foltok éktelenítették az oldalakat. 1917. április 22-ig a lapot rendszeresen kézbe vehették olvasói. Akkor azonban a krónikussá váló papírhiány miatt, június 24ig fel kellett függeszteni a megjelenését. Attól kezdve már csak 1 lapos - két oldalas lett. A rövid terjedelem ellenére hetente jelent meg Borbély felhívása: Gyűjtsünk a Csány szoborra, sőt egy újabb gyűjtési akciónak is teret adott. Páslek Lajos, a zalaegerszegi gazdakör elnöke kezdeményezte még a háború első hónapjaiban, hogy a város lakói között gyűjtsenek adományokat a főgimnázium földszintjén berendezett Vörös-Kereszt kórház és a hadsegélyező bizottság javára, valamint a háborúban elesett egerszegi hősök emlékének megörökítésére. Az ötletet felkarolva új állandó rovatot nyitott Mikről nem szabad elfelejtkeznünk címmel.

57 E két rovat a Magyar Paizs utolsó lapszámának megjelenéséig -1917. december 9-ig - élt. A lap megszűnése, amely a papírhiány miatt következett be, igen érzékenyen érintette Borbély Györgyöt, aki nézeteinek, s akcióinak szócsövét veszítette el. A háború még egy súlyos csapást hozott Borbély és családja számára. Legidősebb gyermekük ifjú Borbély György, a kolozsvári egyetemi könyvtár munkatársa 1914-ben önkéntesként vonult be. A szerb harctérre került, ahol még 1914. december 2-án súlyos betegség következtében meghalt.

58 A tragédia, a lapszerkesztés kudarca és az elkövetkező évek megpróbáltatásai: a háború befejezése, az 1918-as forradalom, a proletárdiktatúra - amikor is „holmi terrorlegények" elkötötték utolsó kerékpárjátesem törték meg kitartását, a Csány szobor felállítása érdekében végzett szervező munkáját. A háború előtt és alatt összegyűlt pénz csak a mellékalakok kifaragására volt elegendő. 1923-ban újra kellett kezdeni a gyűjtést, aminek lebonyolítását ismét csak Borbély, a szoborbizottság titkára vállalta magára. 1922-ben, 62 éves korában befejezte tanári pályafutását, nyugdíjba vonult, így minden idejét a szobor ügyének és az időközben újrakezdett újságírói, szerkesztői tevékenységének szentelhette. 1922. március 5én Zalavármegye címmel új hetilap jelent meg a városban, amelynek egyik alapító tagja Borbély György volt. Újságíróinak többsége most is a gimnázium tanári karából került ki, többek között Gőbel Árpád, Marton Boldizsár és Suszter Oszkár írtak az újságba. A Zalavármegye ars poeticája „a fennálló jogrend és az érvényben levő törvények tisztelete, a belső béke propagálása, a valláserkölcsi felfogás erősítése az egyetemes keresztény világnézet szempontjából és mindenekfelett a magyar nemzeti érzés ébrentartása" volt.

60 Borbély a lap főmunkatársa lett, Hetenként címmel állandó rovatot kapott, amelyben most is szóvá tette az általa visszásnak tartott jelenségeket. Különösen sokat foglalkozott a trianoni béke következményeivel, az erdélyi kérdéssel. Az erdélyi magyarság múltjának és jelen helyzetének ismertetése már Zalaegerszegre kerülése óta szívügye volt. „Nekünk itt távol nem fáj - nem tudjuk elképzelni s így el sem hisszük azt a történelmet, mit a nagy tömegre szaporodott oláh fajzat rendezett volt Felvinczen, Nagyenyeden, Zalathnán, Abrudbányán 48-49-ben"- írta 1897-ben. 1914-ben, még a háború kitörése előtt a Magyar Paizsban jelentetett meg Bujdosó igazságok címmel egy cikksorozatot, amelyben szinte váteszként jósolta meg Erdély elvesztését. Valami baj készülődik Keleten"...az oláhok maholnap felülkerekednek. Ők fognak ott igazgatni, oláh nyelven, oláh szellemben...Ők lesznek az urak, a magyarok szolgák."

61 Mindezért Tisza István általa liberálisnak ítélt nemzetiségi politikáját hibáztatta. A trianoni békekötés után „maró gúnnyal festette meg a megszállók igazi arcképét, amelyet a magyar társadalom nagy része jó ideig nagyon felületesen ismert"írták róla nekrológjában.

62 Erdély és a Székelyföld megszállása és elvesztése miatti fájdalmát rövid lélegzetű szépirodalmi alkotásokban is megfogalmazta. 1922-ban saját kiadásában, Marton Boldizsár előszavával adta ki A holtak hónából és a Bujdosó székely című munkáit. (Itt jegyezzük meg, hogy még 1914-ben Alsólendván jelent meg egy másik szépirodalmi jellegű munkája: Hajna szerelme. Csatarajz Vörösmarty „Zalán futása "-ból címmel.) Nemcsak a Zalavármegyében publikált, hanem jelentek meg írásai a Zalamegyei Újságban - bár annak szellemiségével alapvetően nem értett egyet - a Zalai Élet című társadalmi és irodalmi hetilapban, sok egyéb országos sajtóorgánumban is. Továbbra is élénk társadalmi életet élt. 1922. április 3-án, az erdélyi menekültek által Budapesten újjászervezett Reneszánsz szövetség, amely Széchenyi István