Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Béres Katalin: Borbély György (Egy vidéki értelmiségi a századfordulón)

212 Béres Katalin galmazta, a Magyar Paizs egyik fő feladatának a magyar nyelv védelmét tekintette. Pedagógusként is a nyelv tisztaságának megőrzésére kívánta rászoktatni tanítványait. Lapjában pedig Nyelvében él a nemzet című rovatot indított, amelyben az „idegen szellemű" szólások, szófűzések és mondatszerkezetek ellen vette fel a harcot. Az itt közölt cikksorozatát 1910-ben testvérével, Borbély Sándorral közösen Nyelvünk védelme. Gyomlálás a magyar nyelv kertjében címmel könyv alakban is megjelentette. Számos, a kultúra és a művelődés terén tett kezdeményezése közül kettőről kell még megemlékeznünk. Már említettük, hogy Borbély György Zalaegerszegre kerülése után hamarosan felvetette egy göcseji néprajzi múzeum létrehozásának szükségességét. Javaslata akkor még visszhangtalan maradt. A Magyar Paizs 1907. január 31-i számában immár a főgimnázium tanári karának kezdeményezését tette közzé; a vármegyei törvényhatósági bizottsághoz írt nyílt levelükben egy vármegyei múzeum alapításának szükségességét vetették föl. „Mert bizonyos az, hogy múzeum nélkül olyanok vagyunk, mint akinek minden értéke, kincse szanaszét, rendezetlenül, gondozás nélkül hever. Elvész, kárba megy, feledés borítja, sőt megsemmisül teljesen, mielőtt az utódok részére meg lehetne menteni" - írták

51 Indítványozták, hogy „Mondja ki Zalavármegye törvényhatósági bizottsága, hogy a vármegye székhelyén közkönyvtárat és muzeumot létesít, saját kebeléből a gyűjtés megkezdésére és vezetésére bizottságot küld ki s az ügy érdekében a vármegye közönségéhez felhívást intéz."

52 Addig is, míg a vármegye végleges helyet nem talál a múzeum számára, a gimnázium felajánlotta üres termeit az összegyűlt anyag elhelyezésére. A kezdeményezők a levélben egy muzeológus szakszerűségével - négy pontban fogalmazták meg a leendő közgyűjtemény gyűjtőkörét. Eszerint gyűjtse a megyei múzeum mindazt, ami jellegzetes a göcseji nép életében (ruházat, eszközök, szerszámok, termékek, szokásokhoz, időtöltéshez kapcsolódó tárgyak, pl. játékok, stb.), mindazt, ami szellemi életével kapcsolatos (nyelv, zene, népköltészet, népszokások, stb.). Gyűjtsön minden történelmi értékkel bíró tárgyat, hiszen „Bármily értéktelennek látszó dolog fényes adat lehet ennek a megyének történetéhez, művelődési viszonyaihoz." Végül „egybe kell hordanunk Göcsej természetrajzi kincseit is. Lássuk együtt ennek a darab földnek talaját, állat-, növény és ásványi világát, szóval minden természeti érdekességét."

53 A törvényhatósági bizottság nem támogatta a kezdeményezést, ennek ellenére a felhívásnak nagy visszhangja volt, a gyűjtés megindult. Vidéki tanítók, diákok, városi értelmiségiek ajándékozták oda régiségeiket a múzeum számára. A Magyar Paizs Zalavármegyei Múzeum rovatában hétről hétre nyugtázta a beérkező adományokat. 191 l-re a gimnázium egyik terme már megtelt az összegyűlt anyaggal. Az I. világháború idején a középiskola földszintjén hadikórházat rendeztek be, a tanítás folytatásához szükség volt az eddig raktárként használt termekre is, ezért a gyűjteményt a Vármegyei Levéltárba költöztették át. A múzeum ügye elaludt, de erről már nem Borbély és lelkes tanártársai tehettek. A levéltárból - a vármegyeház átépítése miatt - 1927-ben Keszthelyre került értékes régiséggyűjtemény nagy része a II. világháború idején, nyugatra menekítése közben pusztult el - éppen a zalaegerszegi vasútállomáson.

54 Borbély György a Magyar Paizs hasábjain kezdeményezte a Csány szobor felállítását, zalaegerszegi működésének másik maradandó emlékét.

55 A zalai mártír személyében a halálig hűséges hazaszeretet példaképét, a függetlenségi eszme vértanúját tisztelte. 1904. december 22-én jelent meg a később oly sokszor megismételt felhívása: Gyűjtsünk a Csány szoborra! A kibontakozó kormányzati válság, a Szabadelvű Párt bukása, majd a darabont kormányt fogadó vármegyei ellenállás légköre kedvezett a pénzgyűjtő akció megindításának. Borbély, akit az egyoldalú Deák kultusz ellensúlyozása is vezérelt, a tőle megszokott hatalmas energiával vettette bele magát a szervezésbe: gyűjtőíveket küldött szét szerte az országban, felhívásokat adott közre, jótékonysági rendezvényeket, bálokat, estélyeket szervezett, Csány Lászlót ábrázoló levelezőlapokat adatott ki. Különösen fontos és jelentős ma is a Csány László életét és 1848^19-es tevékenységét ismertető munkássága, az erre vonatkozó dokumentumok kutatása, gyűjtése. E munka eredményeként 1906ban adta ki az általa szerkesztett Csány Emlékkönyvet, amelyben szemelvényeket közölt Csány László életéből, s addig ismeretlen leveleket, iratokat tett közzé. A könyv nagy sikert aratott, így egy év múlva megjelentette második, bővített változatát is. Mindkét kiadvány bevétele természetesen a szoboralapot gyarapította. Látva a gyűjtés eredményességét, megszervezte a szoborbizottságot, majd 1910-ben kiírták a szoborpályázatot. A botránytól sem mentes pályázat eredményeként Istók János szobrászművészt kérte fel a bizottság a mű elkészítésére. Az évek óta tartó gyűjtés lendülete azonban megtört, ám a leleményes Borbély sohasem hagyta, hogy végleg elvesszen. A Magyar Paizsban minden héten regisztrálta az adományozók névsorát, ha nem adott senki, akkor N.N. alatt maga fizetett be 50 fillért. Az idő múlásával ezt egyre gyakrabban kellett megtennie. Az I. világháború előtt már majdnem összegyűlt a szükséges pénz, azonban a háború alaposan beleszólt Borbély, a szoborbizottság és a város életébe is. A szoborállítás ügye napirenden maradt ugyan, de sokadrangú kérdéssé vált. A Magyar Paizsban is a háborús problémák kerültek előtérbe; a frontra kivitt szegény katonák családjainak