Zalai Múzeum 10. 50 éves a Zalaegerszegi Göcseji Múzeum (Zalaegerszeg, 2001)

Éry Kinga: Késő avar kori népesség Zalakomár határából

142 Ery Kinga variáció előfordulásában nemi különbség 7 esetben van, ezek azonban jórészt nemhez között sajátosságok. A férfiak között nagyobb gyakoriságú a homlokcsonti varrat {sutura metopica) (férfiaknál 7,1, nőknél 2,3%), a kulcscsonton rendellenes csatorna (canalis intraclavicularis) (8,2-1,5%) és a lapockanyúlvány végének önálló csontként való elkülönülése (os acromiale) (13,5-2,9%). A nők között nagyobb gyakoriságú a homlokcsont és halántékcsont (fronto-temporalis) érintkezése (nőknél 12,1, férfiaknál 1,5%), az utolsó ágyékcsigolya részben vagy egészben keresztcsontivá válása (sacralisatio) (3,2-1,8%), a keresztcsont első szegmentumának részben vagy egészben ágyékivá válása (lumbalisatio) (11,3-3,7%), a csigolyaív szétnyílása a tövisnél (spina bifida) (5,9-3,7%), s az ágyékcsigolyák ívén oldalt előforduló hasadék (spondylolysis) (15,3-8,2%). A fogak különféle áttörési, valamint szám-, méret- és alakbeli variációi többnyire szintén gyakoribbak nőknél. e/ Taxonómiai tekintetben a népesség az europid nagyrasszba sorolható, mongoloid jegyek mindössze egy nőnél figyelhetők meg. 3. A leletanyagon észlelt sokféle kóros elváltozásról, csupán néhányat kiemelve, az alábbiak mondhatók. a/ Az erőmüvi behatások közül halált okozó kardvágás egy férfi koponyáján, gyógyult vágás és zúzódás 5 férfi és 5 nő koponyáján mutatkozott. Törés a váz csontjain 19 férfi és 10 nő esetében volt észlelhető. A férfiak között gyakoribb volt a törzs (borda, csigolya, kulcscsont), valamint az alsó végtag csontjainak törése, a nők között a felső végtag csontjainak (főként a singcsont) törése, ami a két nem életmódbeli különbségének következménye. De az erőmüvi behatások közvetett jelei azon csontkinövések is, amelyek többnyire izomsérülés folytán jöttek létre 7 férfi és 1 nő esetében, jórészt az alsó végtag csontjain és szintúgy erőmüvi behatás következményének vélhetők 6 férfi és 2 nő esetében azon csonthártyagyulladások, amelyek az alsó végtag csontjain észlelhetők. b/ Az izületi elváltozások jórészt ugyancsak az életmód tanúi. A jelenség a férfiak között 37 esetben a gerincoszlopon, egy-egy alkalommal a könyök-, térd- és bokaizületen fordult elő. A nők között izületi elváltozás 31 esetben a gerincoszlopon, egy esetben a vállizületen volt megfigyelhető. c/ A fogazat károsodásai közül életben elvesztett fog a férfiak között 17,3 százalékban, a nők között 26,9 százalékban volt észlelhető. A jelenség nagyobb női gyakorisága ismert nemi sajátosság. 4. A népesség párhuzamairól, esetleges etnikai hovatartozásáról a más sorozatoktól való un. PENROSE-távolság nyújt támpontot, mely számítás a férfiak 10 koponyaméretének középértékére épült. Az összehasonlítás harmincnyolc 6-8. századi és tizenkét 9. századi mintára terjedt ki. Ezek zöme a Kárpát-medence, kisebb hányada a szomszédos tájak alábbi lelőhelyeiről származik: 6-8. század: Adorján-Tanya, Alattyán, Ártánd, Backo Petrovo Selo, Backa Topola, Bágyogszovát-Gyürhegy, Csákberény-Orond, Előszállás-Bajcsihegy, Homokmégy-Halom, Jánoshida, Kaposvár-Fészerlak, Kecel, Kékesd, Keszthely-Városi temetők, Kiskőrös-Városalatt, Kosice-Sebastovce, Madaras-Téglavető, Nővé Zámky, Pécs-Nagyárpád, Boros utca, Pókaszepetk, Siófok—Kiliti, Solymár-Téglagyár, Stara Moravica, Sükösd-Ságod, Szeged-Fehértó, Szeged-Kundomb, Szeged-Makkoserdő, Szegvár-Oromdülő, SzekszárdPalánkpuszta, Szentes-Kaján, Tiszaderzs, Toponár-Őrház, Üllő I, Üllő II, Vác-Kavicsbánya, Virt, Zelovce, Zwölfaxing. 9. század: Garabonc I, Garabonc II, Josefov, Mikulcice 1., 2., 3., 4., 11. temetői, Pitten, Rajhrad, Sopronkőhida, Zalaszabar-Dezsősziget. A fentiek közül Zalakomár II mintájához szignifikánsan közelinek négy Kárpát-medencei késő avar kori, valamint négy morva-medencei 9. századi sorozat bizonyult. Avar kori párhuzam Kaposvár - Fészerlak (FÓTHI 1988), Kékesd (WENGER 1968), Virt (HANÁKOVÁ, STLOUKAL és VYHNÁNEK 1976) és Zelovce (STLOUKAL és HANÁKOVÁ 1974). 9. századi párhuzam Mikulcice I, II, és IV. temetője (STLOUKAL és VYHNÁNEK 1976), valamint Rajhrad (HANÁKOVÁ, STANA és STLOUKAL 1986). Kiszámítva ezek után Zalakomár II fenti párhuzamainak egymástól való PENROSE-távolságát is, majd a kapott értékek klaszterezésének eredményéből dendrogramot szerkesztve, kirajzolódik e sorozatok egymás közötti összefüggése, mely szerint a minták két csoportra és egy csoporton kívüli tagra oszlanak (7. kép). Az egyik csoportot Zalakomár II, valamint a három mikulcicei sorozat alkotja, a másik csoportot Rajhrad, Kaposvár-Fészerlak, Virt és Zelovce. E két leletcsoport egymáshoz csak a szignifikancia határon túl kapcsolódik, Kékesd pedig mindkét csoporton kívül rekedt. 1. kép: Zalakomár II és párhuzamainak összefüggése