Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Kiss Gábor: A Keszthely-városi avari kori tememtő kutatásának kezdetei (1873. november–1880. április)

A Keszthely-városi avar kori temető kutatásának kezdetei 85 csücsökkel „lapjára három és négyszegek vannak beütve" (Á: 3 cm) (Ltsz.: SM. 54.707.9.) (LIPP 1884 44. ábra; HAMPEL 1905 III. 149. Taf. 9.). 83. Bronzlemezből kivágott ezüstözött felületű övveret. „Hosszúkás, kettős levélidomú szíj lemez, a közepébe illesztett kőnek helye tisztán látszik" (H: 6 cm; SZ: 2,9 cm) (Ltsz.: SM. 54.708.1.). 84. „Domború szíjlemez, alja egy négyküllős kerék", valójában egy bronzból öntött őskori (kora vaskori) szíjelosztó (lószerszámdísz) (Á: 4,5 cm) (+). 85-86. 2 darab bronzlemezből kivágott téglalap alakú öweret „közepén két csúcsban összeérő háromszög kimetszéssel" (H: 2,5 cm; SZ: 2 cm) (+). 87-89. 3 darab bronzlemezből préselt négyzet alakú fonatos öweret (H: 2 cm; SZ: 2 cm) (Ltsz.: SM. 54.707.8.). 90. Bronzból öntött kör alakú rozettás lószerszámveret „fölülete csinos, mert gömböcskeretből szétterjedő 12 virágszirmot mutat" (Á: 2,7 cm) (Ltsz.: SM. 54.706.7.) (LIPP 1884 225. ábra; HAMPEL 1905 III. 164. Taf. 11.) 91-92. 2 darab „Virágot mutató (bronz) doniborlemez, hajdan aranyozva, közepén kő volt befoglalva" (+). 93. 6 darab „apró lemezes (bronz) pityke" (+). 94. „Karika szemekből álló (bronz) lánczocska" (+)• 95. 12 darab bronz „pitykegomb" (+). 96. „Nyílcsúcsalakú" bronz töredék (+). 97. „Óvpánt darabok, a szélek hosszában két sor bevert pontdísszel" (SZ: 3 cm) (+). 98. „Övpánt darabok, a szélek hosszában 2 sor bevert pont. a közepén bevert négy szirmú virágdísszel" (SZ: 4 cm) (+). 99. „Egy bronz csésze darabjai" (+). 100. „Különféle bronztöredékek" (+). Keltezési kérdések A fentebb bemutatott első Keszthely-városi leletek kapcsán e helyen csupán a sírmező kezdeti keltezési problémáit szeretném felvillantani. Az 1880 tavaszi ásatás kutatástörténetileg legfontosabb eredménye - amint az a függelékben közölt szövegrészből is kitűnik - Lipp Vilmos számára végre az addig párhuzam nélküli leleteket rejtő sírmező „biztos" keltezését jelentő, csontvázaknál lelt késő római érinek előkerülése volt. Ez véget vetett addigi keltezési bizonytalanságának, amit a római énnek jelenlétének és a temetkezések kétségtelenül nem római készítésű tárgyainak ellentmondása okozott. Ekkor alakult ki benne először határozottan az a vélemény, hogy a temető mégis az érmekkel jelzett időszakból, vagyis a 4. századból származik. Később még visszatért ugyan korábbi véleményéhez, vagyis, hogy a temető az érmeknél későbbi, azaz avar kori (6-8. századi) lehet. E véleményének kialakításában elsősorban az a két darab Keszthelyvárosi „frank" fibula (LIPP 1884 328 és 332. ábra; HAMPEL 1905 III. 143. Taf. 7. és 148. Taf.) játszhatta a fő szerepet, amit többen akkor is (LIPP 1884a 17.), ma is, a 7. századból származtatnak (MENKE 1990). Öszszefoglaló műveiben azonban visszatért a római kori eredeztetéshez (LIPP 1884 51; 1885 87.), amelynek vélt helyességében elsősorban a későbbi érmek teljes hiányán túl végleg talán a korszak nevesebb kutatóinak (LIPP 1882 536.) szakvéleménye győzte meg. Mindenesetre ezzel jó néhány évtizedre megalapozta a későbbi Hampel-féle II. csoport téves keltezését, amelyet a későbbiekben - egy ideig még - az újabb lelőhelyeken napvilágra kerülő leletek is alátámasztani látszottak. Tanulságos ebből a szempontból végignézni, miként változott az ásatónak 1878 és 1885 között a Keszthelyvárosi és a Keszthely-dobogói sírmező koráról alkotott véleménye: 1878 márciusa után: „A csontok között elszórtan heverő római apró Nagy Constantin és fiainak bronzérmei az ide való temetkezés idejéül eléggé nyíltan a Kr. utáni IV-ik századot jelölik ki. (...) A talált érmekből ítélve valaki könnyen azon következtetést vonhatná, hogy az egész lelet voltaképpen római lelet. Ezt, tekintetbe véve a tárgyak minőségét határozottan kétségbe vonjuk és azt mondjuk, hogy az itt eltemetkezettek ugyan vagy római alattvalók vagy katonák és ezek nejei és gyermekei, de rómaiak semmi esetre sem voltak^ (LIPP 1878 31-32.) 1879 áprilisa után: „A lelettel együtt küldött kis bronzérmek által tévútra vezettetve, ezen temetkezési hely korát Kr. utáni IV. századba tettük. Meggyőződtünk azonban most arról, hogy ezen érmek nem sírokban vagy sírok körül, hanem a kert hamus rétegében kapálás közben találtattak elszórva, s így a másfél méternyi mélységben levő sírokkal semmi összefüggésben nincsenek... Kutatásaink kétségtelenné tették, hogy valódi őskori temetővel van dolgunk, vagyis hogy azon néptörténetéről melynek tagjai itt nyugosznak, történelmileg mit sem tudunk." (LIPP 1879 61-62.) „A mi a kort illeti, mi ezen temető keltezését a Kr. utáni első századokba helyezzük. (...) Mi kézzelfogható tárgyakból, a sírleletekből akarjuk állításunkat igazolni. Éspedig először, a római érmek tökéletes hiánya bizonyítja, hogy az ide temetkezettek rómaiak nem lehettek. Az edények esetlen, kezdetleges volta barbárokra utal.