Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Kiss Gábor: A Keszthely-városi avari kori tememtő kutatásának kezdetei (1873. november–1880. április)

so Kiss (labor De a bronzékszerek, valamint a vaskések előfordulása, kivált az előbbiek bevégzett technikai kivitele azon meggyőződést kelti bennünk, hogy használóik egy civilisait néppel élénk, valószínűleg cserekereskedési összeköttetésben voltak és ezen civilisait nép, e tájakon csakis a római lehetett és pedig a Kr. utáni első századokban." (LIPP 1879 63-64.) „Elégségesnek tartom ez érdemben azon bronz karpereczekre. és egyéb apróságokra utalni, melyek a Kr.u. első századbeli tárgyak a múlt év tavaszán itt ásattak ki Reischl városbíró kertjében..." (LIPP 1879b) 1879 novembere után: „A kort illetőleg egyszerűen összeállítom idevágó legújabb adataimat. A legfelsőbb, tehát a termőrétegben, III. Constantius Gallus-féle rézpénzt találtam. Az agyagrétegben legfelül, csaknem közvetlenül a fekete föld alatt egy figyelemre méltó körülmény merült fel, t.i. csekély távolságban egymástól két öblönyalakú hamwederre bukkantam." (LIPP 1880 82.; 1880a 118.) ..A leletek, melyekről alább bőven fogok szólani, határozottan a népvándorlás utolsó mozgalmaira, az avar időszakra utalnak. A kort tehát körülbelül tudnók és az a Vl-ik szazad, de hogy mily nép gyermekei voltak halottjaink, arról határozottan még most sem nyilatkozhatom. Föliratos emlék, vagy egykorú pénz eddigelé még nem fordult elő a sírokban..." (LIPP 1880 84.) ..Ezen lelet tárgyai, s a föntebb jegyzetben említettek is. alakjukból ítélve, nem igen tartozhatnak más korba, mint a népvándorlás végső szakaszába, körülbelő/ a Vili-ik századba Г (LIPP 1880a 122.) „Ezek után azon kérdés merül fel: vájjon avarok voltak-e azok, kik itt nyugszanak, vagy talán egy frank rablócsapat raja. mely a Balaton szegletében húzta meg magát, vagy talán gepidák vagy ős lakó pannoniaiak? Ki volna képes azon népek azon boszorkánytánczában tájékozódni magát, a mely épen Pannónia területén tombolt, míg egy Nagy Károly vér és vassal véget nem vetett e garázdálkodásnak. Biztos támpont nélkül - milyen pénz vagy egy-egy írásbeli emlék - e kérdés megfejtése teljes lehetetlenség." (LIPP 1880b; 1880c 3/10. 1.) 1880 áprilisa után: 6 db. pénz Gratianus és Valero császárok korából. amiből következtethető, hogy Reischl kertje az 5. századból, tehát a hunvándorlás idejéből való temető." (K. 1880 2.) „Minden eddigi ismertetésemben érintettem a valószínű kort is, a nélkül, hogy határozott adatokkal véleményemet támogathattam volna. Először szólva a lelőhelyről, a leletekkel egyetemben beküldött római érmek után azt állítottam (1. 1878 évi jelentés 31. 1.) hogy e tárgyak időszámításunk IV. századából valók. Midőn személyesen kutattam át tavaly száznál több sírt, és a csontvázak mellett egyetlenegy római pénzt sem találtam, visszavontam ebbeli állításomat és majd a valódinál előbbre, majd utóbbra véleményeztem a temető korát, a szerint, a mi szerint a sírokban talált tárgyak vagy más ismertebb korú leletekhez hasonlítottak inkább. Tévútra vezetett kiválólag azon körülmény, hogy egyes római érmekre elszórtan csak a legfölsőbb termő rétegben akadtam, melyek előbb is, utóbb is kerülhettek oda, miután tudvalevőleg Keszthelyen és vidékén mindenütt tódulnak elő római érmek. Idei ásatásom azonban a kort illetőleg minden eddigi habozásnak, bizonytalanságnak véget vetett és kétség kívül helyezte legelső állításom igazságát. Most ugyanis számos sírban, és pedig rendesen a jobb kéz ujjai között, I. Valentinianus, Valens és Gratianus pénzeit találtam, a mi elég világosan és érthetően a temetkezési hely korául a IV. század második'felét jelöli ki. A kort e szerint hozzávetőleg meglehetett határozni, de hogy micsoda néphez tartoztak az ide temetkezettek, arról még most sincs elfogadható véleményem. E lelhelyeken fognak feleletet adni ha egyáltalában adhatnak. Az kétségtelen, hogy rómaiak nem voltak." (LIPP 1881 1/1.) 1881. április 19-én: „Nicht zu übergehen sind noch die Münzfúnde in unseren Grabern. Bei Kindern fand ich an fünf Stellen kleine. fast unkenntliche römische durchlöcherte Münzen, die als Halsschmuck gedient habén. Drei Mánnerskelette hielten je eine schlechte GratianusKupfermünze in der rechten Hand; in diversen Grabern fand ich einen Domitian-Denar. einen Julianus. acht Constantius III. und zwei Valentinianus II. aus Kupfer. - In eínem ziemlich reich ausgestatteten Grabe waren zwischen zwei Eisenspangen übereinander zwei Gratianus und ein Valentinianus eingeklemmert. Allé diese Münzen sind sehr schlecht erhalten. Münzen aus einer spáteren Zeit fanden sich bis jetzt gar keine vor. Die Bedeutung dieser Münzfúnde leitet naturgemáss auf die Schlussfolgerungen über, und da taucht als erste Frage die Zcitbestimmung unseres Grabfeldes auf. Die Anlage des Grabfeldes. die Ausstattimg der Gráber. der Charakter der Beigaben weist darauf hin. dass Keszthelyer Plattensee-Ufer im VI., VII. und vielleicht noch am Anfange des VIII Jahrhunderts eine stándige, friedliche Bevölkerung gehabt, und dass dies nur das Mischvolk der Awarcn gewesen sein kaim. beweist die Geschichte. Die römischen Münzfúnde aus dem IV. Jahrhundert legén nur ein negatives Zeugniss ab, námlich dass unsere Gráber nicht alter als sie sind. Die Erklàrung der Münzfúnde liegt auf der Hand. (...) Unsere Awaren scheinen diese Münzen nur als Spielsachen betrachtet zu habén." (LIPP 1881a 441442.)