Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Straub Péter: A Keszthely-kultúra kronológiai és etnikai hátterének újabb alternatívája

A Keszthely-kultúra kronológiai és etnikai hátterének újabb altemetívája 209 bizonyltja a pettmgi 99. sir két darabja, ahol a szembetűnő minőségi eltérés egyértelművé teszi, hogy a pár egy eredeti bizánci példányból és egy bajor utánzatból tevődik össze (REIMANN 1992). 27 Köszönöm Lőnnczy Gábornak a temetkezések ezirányú interpretációjáról nyújtott baráti tájékoztatását. 28 Ezt részben egyes kora avar kori síregyüttesek leletöszszefüggéseire alapozzák (Boly. Fenékpuszta-Horreum, Gyönk-Vásártér, Kölked-Feketekapu A, Linz-Zizlau), ahol leginkább a kürtő s végű karperecek, részleteiben szintén kidolgozatlan kronológiájával próbálják alátámasztani e keltezést - mely temetkezesek éppúgy keltezhetőek a 6. század végére, mint a 7. század elejére (RIEMER 1992, 128; GARAM 1993, 118-119). Utóbbira jó példát szolgáltat a kölkedi 108. sír, mely leletei valamint a szomszédos, férjének tartott sír kronológiája (KISS 1996, Anm. 547.; STRAUB 1997, 124) - alapján a 7. század elejére tehető. 2g Eremmel keltezhető bizonyítékot szolgálat erre a mersini kincslelet, ahol a félholdcsüngős fülbevalók a solidusok alapján nem kerülhettek földbe a 7. század elejét megelőzően (WERNER 1974. 123). Csupán a gyönk-vásartén 51. sírban fordul meg elő. hogy bolygatatlan langobard sírban egyetlen kisfibula legyen (ROSNER 1972. 89). E leánysírban a fibula azonban nem viseletének megfelelő helyén, a felsőtesten, hanem a medencén feküdt. Valószínűleg tehát tarsolyban sírba került leletről, s nem pedig ékszerként, funkcionálisan viselt darabról van szó ebben az esetben. 1 A dunántúli lelőhelyeket feldolgozó táblázatban - melyből etnikai eltérése miatt hiányoznak a Hegykő-csoport lelőhelyei - bolddal szedettek azon sírok, melyek miután nem raboltak - illetve ha bolygatottak is, az nem érintette a fibulák viseleti helyét - összehasonlító például szolgálnak. A szlovéniai temetők hasonló összefüggést mutatnak, de miután többüket a 7. század kezdetéig folyamatosan használtak, azok, hogy ne okozzanak zavart, kimaradtak az összeállításból. Köszönettel tartozom Tomka Péternek, hogy e kérdésben oly fontos publikálatlan leleteiről tájékoztatást nyújtott számomra. 2 Ez adhat magyarázatot a horreumi 17. sír két különböző kisfibulájára. ? A Ráth gyűjtemény két ilyen darabja 7. századi avar zsákmányként kerülhetett Magyarországra (BÓNA 1956, 242). 34 A horreumiakon kívül több magányos S fibula is ismert Keszthely-kultúrás temetőkből vagy azok közeléből: Keszthely-Dobogó (BOTT 1987, 583), Keszfhely-Fenékpuszta (FETTICH 1951, 57, Taf XXXI, 2), Lesencetomaj (Közöletlen, Peremi Ágota szíves tájékoztatása). A lesencetomaj-piroskereszti 82. sírban is volt egy bronz S fibula - töredékes korongfibula társaságában (PEREMI 1991a, o. n; STRAUB 1999, 3. kép 7) mely állatfejének tonnája és annak fogazott díszítése alapján biztosan nem 568 előtti darab. Ez, a városi temető - egyben az egész Keszthely-kultúra - három, szintén pár nélkül előkerült ujjasfibulája esetében kettőnél inkább elképzelhetőbb, mégpedig azon langobard típusúaknál (LIPP 1884, 39^0, 332. kép; BÓNA 1956, 195, Taf. LV, 3-4), melyek sem viseleti helyük, sem kései Keszthely-kultúrás mellékletük miatt biztosan nem tekinthetők első generációs sírok darabjainak, így e 6. századi fibulák másodlagos felhasználás útján kerülhettek a sírokba (MÜLLER 1996a, 95). A harmadik darabot (LIPP 1884, 39, 328. kép) szász párhuzamai a 7. század közepére datálják (MENKE 1990, 188; KISS 1982,328). Egyébként, a Koman-kultúrában sem kísérik a már elemzett korongfibulatípust kosaras fülbevalók (BARKÓCZI 1993,332). A 8. sír korongfibulájának hegyikristályfoglalata alatt lévő aranylemeze (BARKÓCZI 1968, Pl. LXIX, 10) talán nem érdektelen a lelet keltezése szempontjából. Az ásató által adott meghatározást a vékony aranyfóliára nyomott bizánci érméről, az avar kor bizánci pénzeit feldolgozó legújabb katalógus elfogadja, mely szerint azon egy legkésőbb I. Justinianus kori solidus hátlapjának lenyomata látható (SOMOGYI 1997. 49-50). Létezik azonban egy másik, Bóna Istvántól származó nézet is (BÓNA 1970, 122. j.; BÓNA 1971, 296) - amire Somogyi Péter nem utal -, melyet többen elfogadva Mauricius Tiberius, Phokas, vagy esetleg a Heraclius dinasztiához kötik az éremmásolatot (MÜLLER 1987, 272; GARAM 1991, 175). Amennyiben ez utóbbi valóban igaz, úgy a korongfibula 7. század eleji készülése cáfolhatatlan lenne. Az öv elméleti rekonstrukciója (FIEDLER 1994, Abb. 2, 2) nincs teljesen összhangban a feltárás során, a veretek helyzetét in situ rögzítő rajzzal és fotóval (BARKÓCZI 1968, Fig. 15, Pl. LIV, 4), mely szerint a két kettőspajzsos veret közül az egyik keresztben, a másik pedig kisebbik felével felfelé feküdt. Ez az eddig közzétett avar daraboktól részben eltérő viseletet mutathat (KÜRTI 1990,82). Miután azonban az elmúlt években számos, korábban kizárólag avarként számon tartott övveretet publikáltak itáliai temetkezésekből, korántsem elképzelhetetlen, hogy idővel erre is sor kerül. További lelőhelyeik: Cikó 104. sír (KISS-SOMOGYI 1984, 8. tábla, 2), Deszk A 8. sír (publikálatlan, Móra Ferenc ásatása, MFM ltsz.: 53.43.41-45), Deszk M 4. sír (publikálatlan, Móra Ferenc ásatása, MFM ltsz.: 53.57.11-12), Suuk-Su 157. sír (REPNTKOV 1907, Tab. 3, 6), Szarvas 68. lh. 200. sír (ttJHÁSZ 1995, 13. kép, 11), Szegvár-Oromdűlő 110. sír (Lőrinczy Gábor tájékoztatása), Tiszavárkony (Garam Éva szíves szóbeli közlése), Zamárdi-Réti földek (publikálatlan, Bárdos Edith ásatása). De a bizánci és az iráni kultúrkörben is csak a 6. század végétől keltezhetőek (KISS 1997, 262-263).