Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)
Straub Péter: A Keszthely-kultúra kronológiai és etnikai hátterének újabb alternatívája
210 Strctub Péter A Lipp Vilmos által a múlt század végén KeszthelyFenékpusztán feltárt három Ny-K tájolású sír ezüst övkészletét a legkorábbi avar emlékanyagba sorolták (BÓNA 1983, 117-119). Ennek megítélése ma valamivel bizonytalanabb, a keltezéshez használt párhuzamok ugyanis nem feltétlenül tesznek szükségessé első generációs datálást. Az 1. sír kardjához felhozott analógiákat tévesnek kell minősítenünk, így azok keltezését sem szabad alapul vennünk. Az aradkai kard ugyanis egy eredeti bizánci fegyver, Föníak-Aradka típusú övveretekkel keltezve (KISS 1987, 204), a szentes-lapistói leletek pedig csak kora avar koriak, de kelet-európai eredetűek. Az 1. sír halfarkas veretei a jutási (RHEFETTICH 1931, Taf. VIII, 3-5) és a szegvár-oromdűlői darabok (DOBÓ 1997, 2. kép) ismeretében nem párhuzam nélküliek, ám továbbra is unikálisak, csakúgy, mint a 3. sír pont-vonal mintás ezüstveretei, melyek az öntött maszkos veretek préselt utánzataiként a 6. század végétől keltezhetőek (SOMOGYI 1987, 131). Az 1. sír Kunágota-Mersin típusú nagyszíjvége Bálint Csanád szerint egész Európában a 7. század elejétől datálható (BÁLINT 1995, 304). Az egyes veretek tipológiai és díszítésbeli sajátosságai valamint kuriózumai, illetve azok egy részének erős nyugati kapcsolatai következtében kérdéses, hogy e fenéki sírok esetében valóban avar temetkezésekről (BÓNA 1962, 62), vagy avarok által viselt európai eredetű övekről (BÁLINT 1995, 306) van-e szó. Csák Árpád múlt század végi fenékpusztai ásatásán olyan pontkördíszes bronzcsat került elő (KUZSINSZKY 1920, 67. ábra, 4), mely a hazai langobard emlékanyagban egyelőre ismeretlen. Ám e biALFÖLDI 1926 Alföldi, A.: Der Untergang der Römerherrschaft in Pannonién. Berlin-Leipzig 1926. ANAMALI 1988 Anamali, S.: Die Albaner, Nachkommen der rilyrer. In. Albanien. Schatze aus dem Land der Skipetaren. Mainz 1988, 148-155. ÀBERG 1923 Áberg, N.: Die Goten und Langobarden in Italien. Uppsala 1923. BARKOCZI 1960 Barkóczi L.: Későrómai temető Pilismaróton. - Ein spatrömisches Graberfeld in Pilismarót. FolArch 12 (1960) 111-132. BARKOCZI 1968 Barkóczi, L.: A 6 ül Century Cemetery from Keszthely-Fenékpuszta. Acta ArchHung 20 (1968) 275311. BARKÓCZI 1971 Barkóczi, L.: Das Graberfeld von Keszthely-Fenékpuszta aus dem 6. Jahrhundert und die frahmittelalterlichen Bevölkerungsverhaltnisse am zánci hatást mutató övcsat (CSALLANY 1943, 9-14) viseletére a langobardok körében több, nyugatra vándorlásukat követően nyitott itáliai - Castel Trosino T. sír (MENGARELLI 1902, Fig. 54), Nocera Umbra 133. sír (PASQUI-PARIBENI1918, Fig. 170), Cividale (MENIS 1990, Fig. X. 7d) -, valamint a folyamatosan használt kranji temetőből is van példa (STARE 1980), melyek földbe kerülésének idejével kb. 600-tól számolnak. Szintén egyedi az a fenékpusztai aranyozott bronz korongfíbula (LIPP 1886, 3. tábla, la-b), melyhez hasonló példányok főként bajor temetőkből ismertek. A leletek, az első szűkszavú beszámolót követően melyben még helybenmaradt langobard sírjaként értékelte a temetkezést (SÁGI 1960, 31-34) - idővel egyre bizonytalanabb hipotézisek alapjaivá váltak. A horreumi temető 10. sírjában szintén megmaradt a lábbeli szíjazatából két ezüsttartozék (BARKÓCZI 1968, Pl. LXII, 4-5), mely sír szerológiailag a langobard csoportba tartozik. A Szent Demeter csodáiról beszámoló forrásban nincs konkrét adat arra, hogy az áttelepítés a bal partra történt volna. Ennek értelmében az az elképzelés, mely e hadifoglyok szállásterületét a Duna bal partjára, Törökkanizsa vagy esetleg Szeged magasságában a Duna-Tisza közére lokalizálja (SZÁDECZKY 1983, 9-10) kétséges, mivel kora avar kori bizánci népességnek ott régészetileg egyelőre semmi nyoma (BÁLINT 1995. 500. j.). A Baranya megyei lokalizáció problémája viszont az, hogy ebben az esetben az avarok elől menekülő hadifoglyoknak Thesszaloniké irányába kétszer kellett volna átkelniük a Dunán. Plattensee. JRGZM 18(1971)179-191. BARKÓCZI 1993 Barkóczi L.: Megjegyzések Valéria 4-6. századi történetéhez П. Hiányos hagymafejes fibulák és ruhatűk. BudRég 30 (1993) 327-350. BARKÓCZI-SALAMON 1984 Barkóczi, L. - Salamon, Á.: Tendenzen der strukturellen und organizatonschen Ánderungen paimonischer Siedlungen im 5. Jahrhundert. AlbaRegia21 (1984) 147-187. BÁLINT 1995 Bálint Cs.: Kelet, a korai avarok és Bizánc kapcsolatai. Szeged 1995. BÁLINT 1996 Bálint Cs.: A kora középkori kelet-európai steppe régészete és a 9-10. századi magyarok. MagyTud » 41:8(1996)937-947. BIERBRAUER 1987 Bierbrauer, V.: Invillmo-Ibligo in Friaul I. Die römische Siedlung und das spátantikefrühmittelalterliche Castrum. München 1987. irodalom:
