Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

P. Barna Judit: A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród–Kápolnapusztáról

P. Barna Judit kavicsszemekkel soványított kerámia is. Néhány esetben a finom pelyvás soványítás is fellelhető. A jellemző formákat mindössze négy típus s ezek változatai alkotják. A leggyakoribbak a gömbtestű edények különböző variációi. Ide tartoznak a háromnegyed gömb alakú (bomba formájú) edények (2. kép/5, 8; 3. kép/ 3-4, 6.), egyetlen példányon található fogóbütyök (8. kép/l.). Ez a forma behúzott peremmel is megjelenik (3. kép/3, 7.). Az egészen meredek, függőleges falú edények ugyancsak ennek az alapformának a nyújtott változatai (2. kép/l; 3. kép/2, 5, 9.). Ugyancsak e formának variációi a félgömb alakú edények (1. kép/2, 3. kép/l, 6, 8). Az edények pereme egyszerűen lekerekített, vagy többnyire belülről, ritkán kívülről elvékonyított (3. kép/3). A háromnegyed gömb alakú edények közt általános a behúzott perem, egy szűk szájú példánynak rövid álló pereme van (2. kép/7.). Mély tálak enyhén ívelt fallal, néha enyhe S-profillal, lekerekített alsó részük van. a felső rész hosszúkás és a perem néha enyhén kihajlik (L/3; 2. kép/2-3, 5. kép/l. 4. 6-7.). A ritkábban előforduló típusokhoz tartozik a csonkakúp alakú edények csoportja (2. kép/6, 9; 3. kép/10-11; 5. kép/2; 6. kép/7.), az egyik darab ívelt falú (2. kép/4.). Néhány szintén kónikus formájú, de kisebb méretű és karcsúbb töredék révén a csésze típusa is megtalálható (3. kép/12; 5. kép/3, 5; 6. kép/7). Ritka forma a csőtalpas edényeké, amit ezen a lelőhelyen három töredék képvisel (5. kép/9-11.). A csőtalpak alacsonyak, enyhén ívelt fordított csonkakúpos formájúak. A cilindrikus formájú csőtalp nem jelenik meg. Az egyik példányt három barázdából álló függőleges vonalköteg díszíti (5. kép/9.). A finom kerámia csoportjába tartozó töredékek mindegyike besorolható a fenti típusok valamelyikébe, különlegesnek tartható formájú edény nem került elő. A finom kerámia díszítésében az a tipikus bekarcolt vonaldíszítés dominál, amely - egyéb jellemzők közt - a Keszthelyi-csoportot elkülöníti a DVK más csoportjaitól, azaz a vonalak többnyire szélesen és mélyen karcoltak, barázdaszerűek, keresztmetszetük U- vagy Vformájú (KALICZ 1991.19; M.VIRÁG 1989.17.). Előfordulnak azonban egészen sekély és keskeny vonalak is (2. kép/7; 3. kép/7. 10; 4. kép/3; 5. kép/8). A mintakincs Balatonmagyaródon szegényes, ennek csak részben oka a leletanyag töredékes állapota. A bekarcolt vonalak egyesével vagy párosával (4. kép/13, 17, 20.) futnak. A mintákat a geometrikus alapmotívumok és variációik alkotják: egyenesek és görbék. A görbe minták közt leggyakoribbak az ívek (3. kép/7. 11; 4. kép/5, 8-11), ezek mellett egy-két töredék képviseli a spiraloid mintát (4. kép/7.), az egymásba illesztett félspirálokat (1. kép/3.), valamint az U-alakú mintát (1. kép/2.) is. A párhuzamosokból álló ívek is csak töredékekből ismertek, ezért ezek akár a patkó- és szarvacska alakú díszek, akár a spiraloid minta részeiként is elképzelhetőek (3. kép/5. 10. 4. kép/3-4, 6.). Az ívelt minták ritkább változata a hullámvonal (6. kép/8, 10.), az egyik töredéken háromszoros változatban látható. Néhány edény fenéktöredékén, ill. ahhoz közel, az edény alsó részén egyvonalas ívelt minta található (5. kép/3, 6, 8.). Az egyenes minták legegyszerűbb megjelenési formája a vízszintes (4. kép/18.), a ferde (3. kép/8; 4. kép/14.) vagy függőleges vonal (4. kép/12.). Körbefutó vízszintes helyett Balatonmagyaródon V-alakú, ill. körbefutó cikcakk vonalú (3. kép/4, 9, 12.) mintákat találunk a peremek alatt. Egy háromnegyed gömb alakú edény rövid, álló pereme alatt egyenes vonalú, de ferdén karcolt vonal fut (2. kép/7.). Lelőhelyünkön sajátos módon hiányoznak a Keszthelyi-csoportra máshol jellemző kampós vonalak, helyettük ezek variációjának fogható fel egy U-alakú minta, melynek szárát rövid vonal zárja le (1. kép/2). A görbe és egyenes vonalak együttes megjelenése csak kevés esetben figyelhető meg. A szögben megtörő egyenesek meandroid minták részei lehetnek (1. kép/2; 4. kép/15, 19-20.). Meg kell említenünk még egy másodlagos díszítő elemet, mely nem önállóan, csak a fő minták közt, azokat kiegészítve jelenik meg: a rövid, vízszintes árkolás (4. kép/16.). Bár nem jellemző mértékben, de előfordulnak a finom kerámián is plasztikus díszek, bütykök és fülek formájában. Két bütyökfül vonaldíszítéssel kombinálódik: az egyik bütyökfül mellett (4. kép/l.), a másik esetben (4. kép/2.) pedig alatta egyenes vonalú, ferde vonaldíszítés látható. Egy háromnegyed gömb alakú edény hasán kicsi, hegyes bütyök helyezkedik el (8. kép/l.). Ez az edény nem csupán az oldalán lévő bütyök miatt sajátságos, hanem azért is, mert anyaga (pelyvás, kvarcszemcsés soványítású), megmunkálása (relatíve vékony fala, kívül-belül gondosan simított felülete), valamint díszítése (a pereme alatt körbefutó függőleges körömbenyomkodások) révén a finom és a durva kerámia kategóriák határán helyezkedik el. Körömcsípést is csak egy esetben találunk a finom kerámia csoportján belül (6. kép/7.), egy kónikus csésze pereme alatt körbefutó sor formájában. A durva kerámia készítési technikáját a pelyvát bőségesen alkalmazó soványítás jellemzi, a pelyvát önállóan vagy homokkal és kisebb-nagyobb kavicsdarabokkal vegyítve alkalmaztak. Egy-két esetben extrém méretű kavicsszemeket is felhasználtak a soványításhoz (9. kép/5. 7.). A kavicsos soványítás önállóan is előfordul (9. kép/8.). A kerámia színe főleg vörös vagy vöröses barna, a szinte kizárólagos oxidációs égetési technikának köszönhetően. Esetenként előfordulnak a barna (7. kép/l; 7. kép/4.), a szürke (6. kép/8, 10.) és a fekete (7. kép/5, 12. kép/l.) színek különböző árnyalatai is. A törésvonal vagy a felszínnel azonos színű, vagy gyengébb égetés esetén középen szürkés, fekete. Az edények fala vastag, lévén többnyire nagy méretű edényekről szó, de az