Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

P. Barna Judit: A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród–Kápolnapusztáról

A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród-Kápolnapusztáról 9 ugyanilyen technikával készített kisebb edényeknél (9. kép/1-2.), ill. a palackoknál (7. kép/3, 8. kép/2.) vékonyabb. A felületkezelésre jellemző, hogy a túlnyomórészt szerves anyaggal soványított edények esetében a felszín durva, rücskös, egyenetlen, a kevesebb szerves anyagot és több homokot, ill. kavicsot vegyítő soványítású kerámiák felszínét viszont elsimították. Az égetés során kihullott szerves soványító anyag helyén a felszín szabálytalanul lyukacsos (9. kép/6-7.). A fő edényformák hasonlóak a finom kerámiánál említettekhez. A leggyakoribb rekonstruálható forma a bomba formájú edényeké, melyek alapvetően két változatban, szűk szájjal (háromnegyed gömb alakúak) (6. kép/5; 7. kép/5. 8. kép/3, 5-6; 9. kép/3.), ill. széles szájnyílással (félgömb alakúak) fordulnak elő (9. kép/l.). A háromnegyed gömb alakú edények meredek falú változata a durva kerámia kategóriáján belül is megjelenik (8. kép/4.). Az edények pereme általában egyszerűen lekerekített, de néha előfordul az elvékonyított (8. kép/3.) és kissé profilait perem is (8. kép/6; 9. kép/4.). Ebben a kategóriába találunk olyan formákat is, melyek a finom kerámiánál nincsenek képviselve. Ilyenek a cilindrikus vagy kihajló nyakú amforák (7. kép/1-2.), a palackok cilindrikus (7. kép/4.) vagy kehelyformájú nyakkal (7. kép/3; 8. kép/2.). Továbbá ide tartoznak a nagy méretű tároló edények, melyek csak töredékekben maradtak meg (10. kép/10-11; 11. kép/1-3, 6, 12. kép/l, 4, 6.). Rekonstruálható puttonyedény nem került elő. Egy kettőslyukú, nagy méretű, un. dupla fül alapján (12. kép/5.) azonban a forma meglétére következtethetünk (PAVÚK 1980.33.). A kónikus tálakat - mely forma a durva kerámia kategóriáján belül is kevésbé preferált (KALICZ 1991. Abb. 13/4, GLÀSER-REGENYE 1989.5. kép/l.). - mindössze két példány képviseli: a nagyobb tál pereme enyhén profilált (9. kép/4.), a kisebb, karcsúbb tálat pedig két oldalról összelapított, ferde állású bütyök és egy ferde tűzdelés díszíti (9. kép/2.). Az edények feneke gyakran lekerekített, mindenféle hangsúlyozás nélküli vagy egyenes és az edényfallal éles szögben találkozik. A durva kerámián - a finom kerámiától eltérő gyakorlat szerint - gyakran alkalmaztak füleket, ezek szinte kivétel nélkül kerek vagy ovális átmetszeni, függőlegesen átfúrt vastag hurkafülek (12. kép/1-4; 6.). Az edények pereme a legtöbb esetben egyszerűen kiképzett, lekerekített. Egy háromnegyed gömb alakú edény (7. kép/5.) és egy kihajló nyakú amfora (7. kép/l.) peremét benyomkodással, ill. bevagdosással tagolták. A díszített és mindenféle díszítést nélkülöző kerámia töredékek aránya azt mutatja, hogy a durva kerámia túlnyomó többségét egyáltalán nem díszítették. Kisebb részükön azonban találunk díszítéseket, melyek főleg plasztikusak. A legáltalánosabb díszítő elemek a fogóbütykök és a bütyökdíszek, változatos formákban alkalmazva, ez utóbbiak valamivel kisebb számban. A fogóbütykök - funkcionális okokból - többnyire jól kiemelkednek az edény felszínéből. Állhatnak egyesével és duplán is (11. kép/3.). Formájukat tekintve a gömbszerűtől az oválison át a kihegyesedő csúcsos fogóbütykökig sok forma megtalálható. Egy példány széles és lapos, csúcsosodó vége felemelkedik (11. kép/6.). Találunk oldalról (9. kép/1-2.), ill. alulról-felülről (11. kép/5.) ellapított, hegyes bütyköket is. A legegyszerűbbek a gömbös, kerek bütykök (11. kép/l.), változatosabbak a középen függőlegesen tagolt ovális bütykök (10. kép/8, 10; 11. kép/9.). Előfordulnak hosszúkás fonnájú fogóbütykök kettő (10. kép/3.), sőt három (10. kép/l.) ujjbenyomással tagolva. Az előbbi példákon a tagolás függőleges, de lehet vízszintes állású is (10. kép/11.), ahogyan maguk az ovális fogóbütykök is állhatnak vízszintesen és függőlegesen is. A cilindrikus bütykök közepén lévő bemélyedés hol sekélyebb (10. kép/7.), hol mélyebb (10. kép/4;6; 11. kép/7.). A tagolt fogóbütykök egy sajátos fajtája, amikor a tagolás aszimmetrikusan, oly módon jelentkezik, hogy a bütyök egyik felének a helyén ujjal bemélyítették az cdcnyfalat (10. kép/2.). A bütyökdíszek laposak, majdnem az edény felszínébe simulóak, középen bemélyített formában is megjelennek (9. kép/3.). Egy lapos és kisméretű bütyök felszínét sok, szabálytalanul álló kis dudor tagolja (10. kép/9.). A plasztikus díszek mellett jóval kisebb számban találunk bemélyített díszítéseket is. Ezek egyenes vonalú hosszabb-rövidebb tűzdelések (5. kép/12-13; 6. kép/2, 9; 9. kép/2.), egyik esetben sem folyamatos, az edény egész kerületén körbefutó díszítések. Egy kis méretű kónikus tál oldaltöredékén ferdén helyezkedik el egyetlen tűzdelés (9. kép/2.) . Más esetekben a mintát egymás alatti sorokba szabálytalan közönként elhelyezett vízszintesen vágott rövid tűzések alkotják (5. kép/12-13; 6. kép/9.). Egy háromnegyed gömb alakú edényen egy függőleges barázda egyik oldalán egymás alá rendezve, két vízszintes tűzdelés helyezkedik el (8. kép/3.). Egyéb bemélyített díszítések is megjelennek: körömbenyomkodás két töredéken fordul elő (6. kép/1-2.), ez utóbbin tűzdeléssel kombináltan. Körömcsípést több kerámián is láthatunk, az egyiken önállóan (6. kép/6.), míg a másikon egy fogóbütyök fölött elhelyezve (10. kép/11.). Mindkét esetben egyetlen körömcsípés maradt meg a töredékeken, így nem rekonstruálható, hogy milyen minta részét képezték. Más töredékeken a körömcsípések sűrűn és szabálytalanul elhelyezve, az edény nagy felületét vagy egészét elborítva jelennek meg (ltsz.: 96.5.17.). Az ujjbenyomkodás ritkásan, egy sorba rendezve (6. kép/4.) és az edény pereme alatt széles sávban sűrűn elhelyezve is előfordul (6. kép/5.). Egy töredéken egyetlen ujjbenyomás látszik (6. kép/3.), nem rekonstruálható, hog}' milyen minta részét képezte. Egyetlen esetben fordul elő a benyomott körökből álló díszítés: egy vastag