Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Kiss Gábor: A Keszthely-városi avari kori tememtő kutatásának kezdetei (1873. november–1880. április)

Kiss Gábor A pénzek, jobb támpont hiányában még a legmegbízhatóbb időmutatók. Mindkét sírmezőn kizárólagosan csakis római pénzeket találtam, a mi világos tanújele annak, hogy népünk másféle pénzt nem is ismert. E pénzek kétféle módon lépnek fel, vagy átlyukasztva mint lógók a gyöngyök közé fűzve, ezek képezik a többséget, vagy nem átlyukasztva, ép vagy kopott állapotban a csontváz jobb kezében, vagy ez alatt. Egy esetben három pénzt hosszúkás vas lemez közé szorítva találtam. A lógóknál használt pénzek, többnyire ütött, vétett és csaknem a felismerhetetlenségig lekoptatott apró Constantin-félék, itt komolyan szóba sem jöhetnek; a pénzeket nyakékül hordani divatban volt talán már azóta, mióta egyáltalán pénzt vertek és divatban van még mai napság is. A szabadon lelt pénzek azonban a legnagyobb mérvben keltik föl figyelmünket, mert ezeket igazán forgalomban volt pénzeknek lehet tekinteni. (...) Sírmezőnk pénzei, egy Tiberius és egy Mark-Aurél ezüst dénáron kívül, mind negyedik századbeli bronz pénz. Képviselvék a következő császárnevek !.. II. /. A Vasmegyei régészeti egylet megbízásából ott vettem fel a sörházkerti leihelyen ásatásaim fonalát, hol az 1879 őszén a beállott havazás miatt megszakadt. 1877 óta. a mikor ezen lelhely legelsőízben keltette fel figyelmemet, többször volt alkalmam és mint egyleti titkár kötelességem is, az itt talált tárgyakat ismertetni, azokból az ide temetkezett nép életmódjára, szokásaira, korára következtetéseket levonni. 1879 tavaszán magam kezdtem meg a temető átkutatását, azt őszkor és az idén folytattam, még pedig, tekintettel az erre fordított aránylag szerény költségre, örvendetes és még többre is biztató eredménnyel. Az eredmény kétféle, a mennyiben mind régiségtárunkat kevésbé ismeretes, sőt részben eddig-elé épen nem ismert bronz ékszerekkel, melyek akár a legújabb, a legfinomabb ízlésnek is becsületére válnak, érdekességét fokozva; mind pedig, és ez az én szememben is fontosabb. a régészettudománynak épen egy oly korszakból nyújt felvilágosító adalékokat, mely a világtörténelem leghomályosabb részeinél, egyike t.i. a népvándorlás korszakából: - ezen korszakból, a midőn az egykor világrendítő Róma Pannóniában általában csak névleg, tényleg pedig csak néhány megerősített helyen gyakorolhatta uralmát, mert kénytelen volt részint a legyőzött, részint az önkényt meghódolt barbártömegnek a biroConstantinus, II., III. Constantius, Constans, Julianus, I. Valentinianus és Valens. Gratianus és II. Valentinianus. Második Valentinianusnál későbbi pénz sírmezőinken nem létezett. (...) A pénzek tanúsága szerint tehát világos, hogy a keszthelyi sírmezők Gratián és II. Valentinián közös uralkodásánál nem idősebbek, de hogy nem is lehetnek sokkal fiatalabbak, abból világlik ki, hogy későbbi pénz egyáltalán nincs, pedig ha ilyen népünk közt forgalomban lett volna, a három ezer sír valamelyikébe egy csak tévedett volna. E szerint csaknem bizonyosnak vehető, hogy az itteni telepek a Gratián és Valentinián halála közti háborús években pusztultak el. A felhozott érveket mind számba véve arra a meggyőződésre jutottam, hogy a keszthelyi sírmezők legvalószínűbb korául a negyedik század második felét kell tekintenünk. Mint már a bevezetésemben is jeleztem, arról, miféle nép vagy nemzet volt az, mely itt ütötte fel sátrait, ide temette holtjait, idő előtti dolog volna már most véleményt kockáztatni." (LIPP 1884 49-51; 1885 85-89.) dalom határain belül s így Pannoniában is lakhelyet adni. Az imént mondottak kellő megérthetésére szükséges, hogy e temetkezési hely koráról határozottan nyilatkozzam. Minden eddigi ismertetésemben érintettem a valószínű kort is. a nélkül, hogy határozott adatokkal véleményemet támogathattam volna. Először szólva a leihelyről, a leletekkel egyetemben beküldött római érmek után azt állítottam (1. 1878 évi jelentés 31. 1.) hogy e tárgyak időszámításunk IV. századából valók. Midőn személyesen kutattam át tavaly száznál több sírt. és a csontvázak mellett egyetlenegy római pénzt sem találtam, visszavontam ebbeli állításomat és majd a valódinál előbbre, majd utóbbra véleményeztem a temető korát, a szerint, a mi szerint a sírokban talált tárgyak vagy más ismertebb korú leletekhez hasonlítottak inkább. Tévútra vezetett kiválólag azon körülmény, hogy egyes római érmekre elszórtan csak a legfölsőbb termő rétegben akadtam, melyek előbb is, utóbb is kerülhettek oda, miután tudvalevőleg Keszthelyen és vidékén mindenütt tódulnak elő római érmek. Idei ásatásom azonban a kort illetőleg minden eddigi habozásnak, bizonytalanságnak véget vetett és kétség kívül helyezte legelső állításom igazságát. Most ugyanis számos sírban, és pedig rendesen a jobb kéz ujjai között, I. Valentinianus. Valens és Gratianus Függelék: Ásatás Keszthelyen 1880 tavaszán