Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

P. Barna Judit: A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród–Kápolnapusztáról

ZALAI MÚZEUM 9 1999 P. Barna Judit A dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrájának leletei Balatonmagyaród-Kápolnapusztáról Bevezetés A lelőhely a Kis-Balaton környéki leletmentéseket megelőző terepbejárások révén vált ismertté. Kápolna­puszta Zala megyében, a Kis-Balaton keleti partján fek­szik. ' A Balatonmagyaródi-hát megtelepedésre kiválóan alkalmas, a környezetéből 5-10 m-nyire emelkedik ki és futóhomokkal fedett. A legmagasabb pont tengerszint feletti magassága: 115 m. 2 A nagyjából É-D-i irányú dombháton hosszirányban helyezkedett el a neolitikus telep. A lelőhely először a középső neolitikumban népe­sült be. a legintenzívebb települési periódusa azonban a késő neolitikum - korai rézkor idejére esik és a lengyeli kultúrához köthető, A lelőhely a Kis-Balaton rekonst­rukció részét képező II. víztározó építése során vált ve­szélyeztetetté, a meginduló földmunkákkal párhuzamo­san Horváth László vezetésével kezdődött meg a lelet­mentés 1992 tavaszán. Ekkor a lengyeli kultúra több gödre, valamint szórványos DVK leletek kerültek elő. 1993 áprilisában nagyobb felületen folytatódott a feltá­rás, két ásatási helyszínen. A leletanyag az előző évihez hasonló volt, kisebb számban vonaldíszes kerámia, túl­nyomó részben lengyeli leletek kerültek napfényre. Vé­gül 1994-ben egy kisebb leletmentés eredményeként egy népvándorlás kori temetőrészlet, valamint a lengyeli kultúra egy újabb gödre egészítették ki a kápolnapusztai településtörténeti adatokat. Az alábbi közleményben a DVK kerámialeleteit mu­tatjuk be. Л település Az őskori települések - a leletanyag előkerülési he­lyéből következtetve - mind a középső, mind pedig a késői neolitikumban a dombhát nagy részét elfoglalták. Pontos adatokat sem a DVK, sem pedig a lengyeli kultú­ra településére nézve nem tudtunk gyűjteni, hiszen gya­korlatilag az egész lelőhely bolygatott volt. A lelőhelyet magába foglaló dombot egészen a II. világháborút kö­vető évekig mezőgazdaságilag nem hasznosították, 1945 után azonban művelésbe vonták és a talajt szinte az egész dombháton mintegy 80 cm-es mélységben átfor­gatták (rigolírozták). Ennek nyomai egyértelműen je­lentkeztek a leletmentés során: a dombhát E-i peremén, ahol 1992-ben, majd 1993-ban a leletmentést megkezd­tük, sikerült néhány érintetlen objektumot feltárni, me­lyek szinte kizárólag a lengyeli kultúra anyagát tartal­mazták. Ezt a néhány gödröt leszámítva azonban az egész lelőhelyen egyetlen egy további objektumnak sem találtuk megfogható nyomát, holott a kutatott terület egészét a leletanyag nagy sűrűsége jellemezte. A DVK leletek kivétel nélkül szórványként, lengyeli leletanyag­gal keverten került elő. Mindezek következtében a DVK településére nézve semmilyen adattal sem rendelkezünk. A leletanyag A feltárt leletanyagban nem csak mennyiségileg, ha­nem minőségileg is a kerámia dominál. A leletanyag to­vábbi részét kőeszközök és állatcsontok képezik, mely leletek a kerámiához hasonlóan, a már említett okokból kifolyólag szintén szórványnak minősülnek. A lelőhelyen feltárt kőeszközök részben a dunántúli vonaldíszes kerámia, részben pedig a lengyeli kultúra hagyatékai, mivel azonban e leletcsoport részletes fel­dolgozása még nem készült el, közzétételüktől ezúttal eltekintettünk. Szórvány jellegénél fogva az előkerült kis számú ál­latcsont nem köthető a lelőhelyen képviselt kultúrák egyikéhez sem. A lelőhely kiterjedéséhez és intenzitásá­hoz mérve az állatcsont anyag meglepően kevés, álla­potát tekintve pedig annyira rossz megtartású és töredé­kes, hogy állattani meghatározásra alkalmatlan. Kerámia: A finom kerámia kívül szinte kivétel nélkül fekete vagy szürke színű, feketésszürke, néha világos szürke, a belső oldal ugyanilyen, esetleg pirosas barna vagy tégla­színű. A felület legtöbb esetben polírozott. Ez sokszor lekopott, csak kisebb-nagyobb foltokban maradt meg. Az edények viszonylag vékony falúak (4-7 mm), felü­letük kívül-belül simított. Megjelenik a szürkés fekete, homokkal soványított, törésfelületén vörös színű kerá­mia is. A finom kerámia anyaga jól iszapolt. Általános a homokos, kvarcszemcsés soványítás, de gyakori a kisebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom