Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Haász Gabriella: A nyilvánosság formái egy hajdani vidéki múzeumban (A sümegi Darnay-gyűjtemény bemutatása, 1891–1941)

288 Haász Gabriella szédhibája miatt. A gráci kereskedelmi iskolai éveket és a külföldi gyógypedagógiai intézetekben töltött időt jól ki tudta használni, múzeumokat és régiségboltokat tanulmányozott, idehaza pedig folytatta a régészkedést. A csabrendeki brozkori urnatemető volt legnagyobb vállalkozása ebben az időben. Amatőr volta ellenére megbecsülést szerzett a szakmában, támogatta őt egykori tanára. Ádám Iván, s a tudományos élet képviselői: Hampel József, Rómer Flóris. Pulszky Ferenc is.

3 1887ben vette át apjától a sümegi vasüzletet, melyet nemsokára fűszerrészleggel bővített ki. Ideje és tevékenysége megoszlott a kereskedés és a régészet között, viszont maga tudta fedezni az ásatások, gyűjtések költségeit. Ugyanebben az évben összefoglalta 10 éves munkája eredményét, s előadást tartott a Régészeti Társaság ülésén. Gyűjteménye már több száz darabot tett ki, s lehetővé vált első kis múzeumának berendezése, egyelőre a szülői házban. További ásatásai a kőkortól az Árpádkorig szolgáltattak adatokat Sümeg és vidékének történetéről. Az 1890-es években a millennium jegyében a honfoglaláskori régiségeket tanulmányozta, s ásatott a kormány megbízásából is a Dunántúl néhány pontján. Gyakorlattal vált régésszé, történésszé, emellett sokat utazott a Nemzeti Múzeumba, „tanulmányi" látogatásra. A régészeti anyag jelentős részéhez ásatások és leletbegyűjtések útján jutott. Legfontosabb feltárásai közül a somlói ősteiep és a szalacskai kelta pénzverő- és öntőműhely területe szőlőművelés alatt állt. Mindkét esetben évekig kísérte figyelemmel, mit hoznak felszínre a mezőgazdasági munkák, s ha csak tehette, a helyszínen tartózkodott. Fő „vadászterülete" Zala és Veszprém megye volt. ezen belül az őstörténetre és a népvándorláskorra specializálta magát. Az 1914-ig folytatott kutatások dokumentációja azonban sok esetben hiányos volt vagy megsemmisült, így legjobban a nyilvántartás és a publikációk tanúskodnak régészeti tevékenységének kiterjedtségéről.

4 Értékes darabok gyűltek össze a hadtörténeti, néprajzi, iparművészeti, numizmatikai és kézirat csoportokban is. Darnay Kálmán célul tűzte ki minden, Kisfaludy Sándorral kapcsolatos dokumentum megszerzését.

5 Gyakran tett vidéki gyűjtő körutakat, melyek során a nemesi családoknál fellelhető heverő porcelánokat ugyanúgy meg tudta szerezni, mint a régi falusi varrottasokat, hímzéseket és használati tárgyakat. A sümegi ferences rendházba is bejáratos volt. innen a helyi fazekasipar emlékeit kapta." A gyűjtemény első otthona a Darnay család háza volt, ahol Darnay Kálmán az első sarkantyútól és Kísfaludyemlékektől kiindulva egyre gyarapította a magánmúzeumot. A szaporulat a századfordulóra nőtte ki végleg ezt a helyet, ezért Darnay 1902-ben egy nagytermet építtetett a ház toldalékaként. Az új kiállítás összetétele tükrözte az alapító személyes érdeklődését és tevékenységét. A 16x8 m-es terein közepét 5 nagy, minden oldalról üvegezett tárló foglalta el, melyek a régészeti korszakok egymásutánját és az eszközök fejlődését szemléltették. 1. tárló: A kőkorszak emlékei. Kőeszközök, agyagtárgyak, főként a Somlóról. 2. tárló: Bronzkor. Fegyverek és az ipar, kereskedelem emlékei, a kisapáti és a sümeg-papföldi bronzkincscsel. 3. tárló: A múzeum „legkiválóbb" része; a csabrendeki és a somlói bronzkori lelőhelyek bemutatása, bronzés vastárgyak vegyesen: lándzsák, zabiák, csákányok, fejszék. 4. tárló: Balaton-vidéki vaskori leletek 5. tárló: Római emlékek. Edények, földművelő eszközök, mécsesek, szobrocskák, urnatemetkezés és csontvázas sír bemutatása. A terem egyik hosszanti falánál, az ablakokkal szemben állt a 12 m hosszú, felső és alsó részes falitárló, megtöltve hadtörténelmi emlékekkel. Az anyag „osztályokba" rendezett, azaz fegyverfajták szerint töltött meg eg)' rekeszt. így alkottak osztályt a honfoglaláskori lovassír-mellékletek, a sarkantyúk, kengyelek, zabiák, nyílhegyek, lópatkók. harci fejszék, csatabárdok, kardok, szuronyok, lándzsák, alabárdok. Az egyes osztályokon belül a sorrend kronologikus, tehát a fegyverformák változásai figyelemmel kísérhetők voltak. Az ablaksor alatti fekvő tárlókba a numizmatikai anyag került. Az akkorra már több ezernyi magyar, római, kelta arany-, ezüst- és bronzpénz ugyancsak időrenbe sorolva volt látható. Az ablakok közeire és a fali üvegtárlók fölé erősített pajzs alakú tablók a fegyvergyűjtemény további darabjait hordozták. (1-2. kép) A következő években, a gyűjtőmunka folytatásával kitűnt, hogy hosszabb távon a nagyterem nem lesz elegendő a múzeumnak. A szalacskai feltárásnak már az első évében. 1906-ban szükségessé vált 5 új üvegtárló felállítása, annyi lelet került Sümegre. Nem is beszélve a többi szakterület értékes szerzeményeiről: szintén 1906ban vásárolt Darnay árverésen 19. századi betyárfegyvereket, s ezek a régi pandúrfelszerelésekkel együtt bekerültek a kiállításba.

8 1907-ben a porcelán- és fajanszgyűjtemény a nagyterem hátsó falának 3 nagy tárlóját foglalta el. Új alapítás volt a „rokokó asszony" emléktárgyainak osztálya, mely megintcsak külön tárlókat vett igénybe.

9 A kiállításról szóló tudósításokból nem derül ki, hogy a kéziratgyűjtemény - neves történelmi, irodalmi, művészeti személyiségektől -, és a Kisfaludyhagyaték még a nagyteremben kapott-e helyet vagy az irodában. (3. kép) Nincs említés a több mint 50 darabot számláló festmény- és rajzgyűjteményről sem. A nagyterein 1908-ra gyakorlatilag megtelt. Az elkövetkezendő idők beszerzéseinek érdekében szükségessé vált új helyet keresni a múzeumnak. Kérdésessé vált az is, vajon a 10 000 darabos kiállítás fenntartását, kezeié-