Zalai Múzeum 9. 100 éves a Keszthelyi Balatoni Múzeum (Zalaegerszeg, 1999)

Haász Gabriella: A nyilvánosság formái egy hajdani vidéki múzeumban (A sümegi Darnay-gyűjtemény bemutatása, 1891–1941)

A nyilvánosság formái egy hajdani vidéki múzeumban 289 sét. védelmét és gyarapítását el tudja-e látni egyedül, saját anyagi forrásaira támaszkodva Darnay. О maga tett lépéseket az állami segítség és a szakfelügyelet bevonására, mintegy előkészítve az államosítást. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége 1897-es megalakulása óta egyik legfontosabb feladatának tekintette, hogy az országban szétszórt kisebb-nagyobb magángyűjteményeket, a múzeumi egyletek kiállításait összefogja, egységes irányítás alá vonja, s elősegítse további működésüket, állami segélyek útján is. Az állami felügyelet tűnt legalkalmasabbnak a múzeum „örök időkig való" fennmaradása szempontjából. Az államosítási szerződést 1909-ben kötötték meg, a gyűjtemény felvette az Állami Darnay Múzeum nevet, kinevezett igazgatója pedig Darnay Kálmán lett. A múzeum elhelyezése is megoldódott. 1908-ban Darnay eladta házát a vaskereskedéssel együtt, s Sümeg főterén vásárolt emeletes saroképületet, melyhez anyagiakban már az állam is hozzájárult. (4. kép) Az egy évig tartó belső átépítéssel, a vízvezeték, világítási és fűtési rendszer kialakításával megteremtődtek a feltételek egy magasabb szintű múzeum berendezéséhez.

10 Darnay a kiállítandó anyag számbavételekor 10 teremben tartotta kényelmesen elhelyezhetőnek a múzeumot, a jó áttekintést szem előtt tartva. Az új épület vételekor még ennek megfelelően tervezett: 1-2. 2 termet kapna az őskori osztály, az egyikben csak Somogy megyei régiségekkel. 3. Római terem: pannóniai emlékek, régi pénzek gyűjteménye. 4. Rákóczi-terem: magyar hadtörténeti emlékek, harci felszerelések a honfoglalástól 1848/49-ig. 5. Kisfaludy-terem: a költő irodalmi hagyatéka, emléktárgyai, több mint 5000 darabos kézirat- és okmánygyűjtemény. 6. Középkori terem: középkori emlékek, templomi felszerelések, egyházi kegyszerek, ötvösemlékek, casulák, kályhafiók-gyűjtemény. 7. Régi hímzés- és porcelángyűjtemény terme: benne többek között a rokokó asszony tárlója. 8. Ipari terem: céhládák, céhkorsók, régi iparágak szerszámai, termékei. 9. Néprajzi terem: Sümeg és vidékének néprajzi emlékei, a megyei közigazgatás történatéből a 19. századi betyár- és pandúrfegyverek, -felszerelések. 10. Paleontológiái gyűjtemény terme: az őstenger állatvilága kövületekben, a diluviális kor állatóriásainak csontmaradványai.

1 ' Az elrendezés tematikus tagolásával már tükrözi az addig gyűjtött anyag sokféleségét és rendszerezését, ilyen formában azonban mégsem valósulhatott meg. A 10 terem helyett ötöt tudtak kialakítani, s nem maradt kihasználatlanul az előcsarnok és a lépcsőház sem. A régészeti osztályok 3 helyett 1 terembe szorultak, egyben mutatva be az életmódot és az eszközhasználat fejlődését a kőkortól a népvándorláskorig. A hadtörténeti gyűjtemény, a Kisfaludy- és kéziratgyűjtemény, valamint a néprajzi gyűjtemény az eredeti elképzelésnek megfelelően egy-egy termet kapott. Az iparművészeti terem, ötödikként, a középkori osztályt egyesítette a hímzés- és porcelángyűjteménnyel. A paleontológiái osztály tárlóját az előcsarnokba helyezték, a céhemlékek pedig megoszlottak a lépcsőház és a néprajzi terem között. A kiállítással szomszédos Darnay-lakáson külön engedélylyel lehetett megtekinteni a magántulajdonban levő képgyűjteményt, a régi bútorokat és a szenteltvíztartógyűjteményt. A szakkönyvtár az igazgatói irodába jutott.

12 A múzeumról megjelent részletes beszámolók, cikkek alapján ki lehet emelni néhány jellegzetességet. A könynyen áttekinthetőség nagyban köszönhető az összetartozó tárgyak alkotta együtteseknek és az egy tárgy típusaiból összeállított sorozatoknak. A hadtörténeti terem 1418 fali tablója mind ilyen sorozatokat vonultatott fel fegyverekből, de a régészeti és néprajzi osztályok anyaga is kitesz néhányat. Ami a tárgyegyütteseket illeti, összeválogatásuknál más-más szempontokat vett alapul Darnay (lelőhely, esemény, személy, korstílus). Egy-egy nagy tárlóba akár több száz darabot is elhelyezett, ha mindent fontosnak tartott az összkép szempontjából. Szalacskáról csak a jó darabokat állította ki, a kisebb fontosságúak ládákban voltak elraktározva. Helyszűkével küzdött a hadtörténeti teremben, noha itt a falfelület sem maradt kihasználatlanul. Itt állított fel viszont egy gyűjtőszekrényt, ahová a frissen bekerült tárgyakat helyezte, besorolásuk előtt. Ám mivel 2/3-ad részét kardok foglalták el, tulajdonképpen már az állandó kiállítás részévé vált. a hiányzó kardsorozatot bemutatva. A gazdag kézirat- és okmánygyűjteménynek is ideiglenes jelleggel talált helyet a Kisfaludy-teremben, míg aztán ott nem maradt végleg. Pedig a maga több ezer tételével első helyen állt a vidéki múzeumok hasonló gyűjteményeinek sorában, s ez az osztály országos gyűjtőkörű volt. Ellenben a tárgyi anyag szűkebben értelmezve Sümeg környékét, tágabban a Közép-Dunántúlt képviselte.

13 A korabeli múzeumok állandó kiállításairól a Múzeumi és Könyvtári Értesítő mint szakfolyóirat rendszeresen híreket, időnként részletes ismertetéseket közölt. Ezekből kiderül, hogy a Darnay Múzeum állta az összehasonlítást, mind a gyűjtemények, mind az elrendezés tekintetében. A felmerülő problémák is azonosak voltak. Az ekkoriban már több évtizede működő múzeumi társulatok sokrétű - nemcsak helytörténeti, hanem egzotikus, külföldi darabokat is felvonultató - anyaga önálló épületet igényelt. A rendelkezésre álló termek, szobák gyorsan megteltek, még épp az áttekinthetőség határain belül maradva. Már nemcsak a különlegesség, a látványosság számított a bemutatásban, hanem az egyszerű, hétköznapi, az adott város, vidék múltját mégis jól jel-