Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)
Turbuly Éva: Kanizsa a Zala megyei közgyűlési jegyzőkönyvekben (1567–1601)
ZALAI MÚZEUM 7 1997 Turbuly Éva: Kanizsa a Zala megyei közgyűlési jegyzőkönyvekben (1567-1601) Kanizsa vára gyakran szerepelt a 16. századi megyei közgyűlési jegyzőkönyvekben. ' A vármegyéknek az állami adózás mellett, sőt azt megelőzve évszázadokon át legsúlyosabb terhe volt a területükön állomásozó katonaságról való gondoskodás. Ennek gyökerei a 16. század közepére nyúlnak vissza, amikor Buda elfoglalását követően hadszíntérré vált az ország, kialakult a végvári rendszer. A török először 1532-ben vonult át a megyén. Kisebb csapatok zsákmányszerző útjai 1566, Szigetvár eleste után sűrűsödtek. Az 1567. évi dúlás következtében megszűnt a két hiteleshely, Zalavár és Kapornak működése is, a templomokat és a kolostort erőddé alakították. A nagyobb várak a megnövekedett fenntartási költségek miatt többnyire csere útján kincstári tulajdonba kerültek. A kisebbekben az uralkodó és a földesúr is tartott néhány zsoldost, emellett fő haderejüket a katonai szolgálatra kötelezett helybeli lakosság adta, akiket ennek fejében felmentettek az úrbéri szolgáltatások alól. Részben a mentesség, részben a nagyobb védettség miatt sokan költöztek a megerősített helyekre. A végvári rendszert az uralkodó irányította a központi kormányszervek, elvi-politikai döntésekben az Udvari Haditanács, gazdasági ügyekben a Magyar Kamara útján. Magyar ügyekben egy-egy főherceg (Károly, Ernő, majd Mátyás) is részt vett a döntési folyamatokban. A bonyolult, bürokratikus rendszer, a többszörös áttételek miatt az ügyek intézése rendkívül hosszadalmasan és nehézkesen folyt. 2 Zala megye legerősebb vára volt a nagy mocsár közepén álló, felszereltségével, létszámával leginkább Szigetvárhoz hasonlítható Kanizsa. Jelentősége annak elfoglalását követően különösen megnőtt. Ekkor vetődött fel a Nádasdy Tamásné birtokában lévő vár kincstári tulajdonba vétele, amely Tahy Ferenc személyében rendelkezett ugyan királyi kapitánnyal, de az a magánföldesúri birtokban lévő vár védelméről - nagyobb hatáskör hiányában - nem tudott kellőképpen gondoskodni. 3 1568 január 24-én született meg a megállapodás, amelynek értelmében Nádasdyné, Kanizsai Orsolya a Nyitra megyei Csejte vár és a borsmonostori apátság birtokaiért cserébe a várat Jdncstári tulajdonba bocsátotta. 4 így a fenntartás és az ellátás terhe részben a központi kormányzat, részben a megye feladatává vált. Két olasz építész, Peter Ferabosco és Sallustio Peruzzi vezetésével megindult a vár átépítése, amely megszakításokkal mintegy 10 évig tartott. Eredményeként Kanizsát nagysága, s az őrség létszáma alapján 5 a legjelentősebb yéghelyek közé sorolták. A dolgozat a megyei közgyűlési jegyzőkönyvek bejegyzései alapján azt veszi sorra, melyek és milyen mértékűek voltak az 1596-tól Somoggyal egyesített Zala kötelezettségei a vár fenntartásában és ellátásában. A Kanizsával foglalkozó bejegyzések három fő témakört ölelnek fel. Ezek a vár építéséhez, javításához szolgáltatott ingyenmunka biztosítása, annak élelmiszerrel és takarmánnyal való ellátása, valamint a várbeli katonaság és a megye lakóinak, tisztviselőinek egyre élesedő viszályai, az előbbiek fegyveres rablásai és garázdálkodása. A kő és tégla mellett olcsóságuk miatt a vár átépítését követően is főszerepet játszottak az állandó karbantartást igénylő palánkfalak. A vesszőt, karókat, a szállításhoz szükséges szekereket és a munkaerőt a megye jobbágyai adták. Az ingyenmunka (gratuitus labor) mértékét az 1557. évi VI. törvénycikk jobbágyportánként évente hat napban határozta meg. Az ettől való eltérést - kivételként - maga a törvény is megengedte, a továbbiakban gyakran előfordult 12, vagy 14 nap igénybevétele. A munkák megszervezése, az időpontok kijelölése a vármegye feladata volt. Számos közgyűlési bejegyzés, a Kámzsára vonatkozók 30-3 5%-a íródott e tárgyban. Az első 1567 február 16-ról 6 való, amikor a még magántulajdonban lévő Kanizsára a Bánffy, Zrínyi, Széchy és Thurzó javakról 200 szekér vessző és karó szállítását, valamint hat napra 1000 munkás küldését rendelte el a vármegye. Ezután - valószínűleg a jegyzőkönyvek töredékessége miatt - 1580-ig nincs adatunk. Más forrásokból 7 ' tudjuk, ekkor kezdődött a vár nagyszabású átépítése, amelyben főként Vas és Zala lakói vettek részt. 1577 márciusában egy villámcsapás okozta robbanás okozott súlyos károkat, amelyek helyreállítása nagyrészt ugyancsak ingyenmunkával történt. 1580 október 12-én kérte a megye, hogy a kanizsai kapitány engedje el ingyenmunka tartozását. Még ezen a napon elrendelte, hogy minden porta után egy szekér hat napon át dolgozzon, a gyalogos ingyenmunkára pedig a porták készpénzben egy forint 20 dénárt fizessenek
