Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Turbuly Éva: Kanizsa a Zala megyei közgyűlési jegyzőkönyvekben (1567–1601)

32 Turbuly Eva Csányi Bernát adószedő kezéhez. 1585 május 5-én Zrínyi György kapitány kérte, hogy az ingyenmunkát a vármegye ne természetben, hanem pénzben fizesse, mivel a város és a vár is szűkölködik.

9 Egy év múlva portánként hat gyalogos napszámot és minden 25 porta után egy szekeret állítottak ki a birtokosok. A megye a szervezéssel Gyömörey Györgyöt bízta meg 16 forint fizetéssel.

10 Novemberben azt kérte Zrínyi, hogy a megye a törvényesen előírt mértéken felül is adjon munkás kezet, ezt azonban a kanizsaiak kevélységére hivatkozva megtagadták, s kijelentették, hogy a túlkapásokról értesítik az uralkodót.

11 1587 júniusában a szokásos ingyenmunkát rendelték el egy forint büntetés terhe alatt. A végrehajtó ezúttal Berzsenyi Miklós esküdt ugyancsak 16 forintos fizetéssel.

12 1587 szeptemberében vetődik fel először a később gyakran ismétlődő kérés, amelyet a megye országgyűlési követei utasításaiba foglalt: az uralkodó a Zalára eső ingyenmunkát (ne Tihanyhoz és Veszprémhez is) csak Kanizsához rendelje, az ottani katonaságot pedig kellő időben fizesse ki, „mert minden gonosztettüknek a késői fizetés az oka."

13 1589 szeptemberében a megye a szokásos ingyenmunkát adja, a szervezés ifjabb Rajky János feladata 24 forintos fizetésért. 1590-ben Gercsey Bertalan alkapitány pénzbeli megváltást kért, a szokásos 80 dénáron felül kivételesen még 20-at, összesen egy magyar forintot. Az ellentmondók büntetése a szokott pénzbírság, vagy két nap gyalog robot.

14 1592-ben királyi rendeletre a szokott munkát Kiskomárhoz adták, mivel ellenség fenyegeti. A török veszélyre való tekintettel az uralkodó azt is elrendelte, ha akár Kanizsa, akár más erősség romos állapotba kerülne, a nemesség és a lakosság a limitált mértéket meghaladóan is köteles segíteni a helyreállításban.

15 1593 januárjában országgyűlési követeik útján újra kérték, a király parancsolja meg tihanyi és veszprémi kapitányainak, ne követeljenek Zalától ingyenmunkát.

16 Három évvel később, 1595 júliusában a zavaros időkre hivatkozva vonakodott a megye eleget tenni e kötelezettségének, amelyet azzal is indokoltak, hogy a kanizsaiak megszállták a veszprémi püspök három faluját.

17 1598 januárjában a kapitány palánkfát és az őrség számára élelmiszert kért. A megye portánként egy szekér fát rendelt a környező falvakból, a távolabbiak 32 dénár pénzbeli megváltást fizettek szekerenként.

18 A végrehajtás Szabad Bálint somogyi szolgabíró feladata volt. Decemberben a rendelkezést megismételték. Ebben az évben és 1599-ben még nyolc alkalommal merült fel, hogy a pápai, veszprémi, tihanyi és vázsonyi várak kapitányai a két megye, Zala és Somogy lakóit saját váraik javítására hurcolják. Több alkalommal kérték - eredménytelenül a királyt, fékezze meg őket. 1600-ban, a török támadásának hírére újra kiemelt fontosságúvá vált a vár megerősítése. 12 forint büntetés terhe alatt portánként egy gyalog és minden tíz porta után egy négyökrös szekér kiállítását rendelték el. A katonákkal különösen megromlott viszony és az árpa aratása miatt azonban a lakosok nem akarták a munkát a kiszabott határidőre elvégezni. A megye a kapitány türelmét kérte, s azt, hogy Egerszeget mentse fel kötelezettsége alól a sok helyi közmunka miatt. Végül a június 5. és 25. közötti időt rendelte a várhoz adott ingyenmunka teljesítésére. Minden egyes porta egy gyalogost, minden 10 porta egy négyökrös szekeret állított. Két embert rendeltek a szekér befogására, a többi nyolcat az erődítési munkák tényleges elvégzésére.

19 A megye tehát évente természetben elvégeztette, vagy pénzben kifizette a kiszabott ingyenmunkát. A megváltás összege egy gyalogos után 80 dénár és egy forint 20 dénár között mozgott. Az ellentmondókat egytől tizenkét forintig terjedő büntetéssel, kétszeres teherrel, esetenként börtönnel sújtották. A szervezés többnyire egy esküdt, vagy alszolgabíró feladata volt viszonylag magas, 16-24 forintos fizetéssel. A megye vonakodott az előírtakon felül teljesíteni. Csak kivételes alkalom, többnyire közvetlen török támadás veszélye esetén vállalt fölös terheket. Ennek egyik oka, hogy kapcsolata a kanizsaiakkal (különösen 1598-tól) a mélypontra sülylyedt. Viszonylag csekély számúak a közvetlenül a védelemmel foglalkozó feljegyzések, ezek 1590 és 1601 közé esnek. 1590 februárjában és májusában a Szentmiklós és a mindszenti castellum közötti erdő kivágására rendelték kilenc falu lakóit, mivel ennek takarásában a török gyakran kicsaphat a kanizsai mezőre.

20 1592-ben a török veszély miatt a hivatalos ügyekben járó tisztviselők mellé kanizsai katonákat rendeltek.

21 1599 szeptember 8-án érkezett meg Mátyás főherceg levele, mely szerint hírei vannak arról, hogy a török megszállni készül Kanizsát. Ezért élelmiszer felhalmozására szólította fel a megyét és szükség esetén nemesi felkelés összehívását rendelte el.

22 A várható támadástól félve Kanizsa, Kiskomár és Babolcsa német katonái arra hivatkozva, hogy zsoldjukat már megszolgálták, elhagyni készültek váraikat, hiába bíztatta őket maradásra Mátyás főherceg az ígért segítség megérkezéséig.

23 A következő híradás 1601 februárjából való, amikor a megye országgyűlési követei révén kérte a vár felszabadítását.

24 A Kanizsára vonatkozó bejegyzések negyedét adták a vár élelmiszer ellátásával kapcsolatos rendelkezések. Rendelkezett vártartománnyal, a hozzá tartozó falvak azonban idővel teljesen elnéptelenedtek, vagy a töröknek hódoltak, így nem voltak képesek az őrség ellátására.

25 1567 februárjában, tehát még a kincstári tulajdonba kerülés előtt a „szokott módon" Tahy Ferenc kapitányt bízta meg a közgyűlés az összegyűjtött élelmiszer árának limitálásával. Ugyanakkor rendelték el portánként egy köböl kenyérliszt beszállítását eladási áron a várba úgy, hogy minden 15 porta adjon egy szekeret a behordásra.

26 A hadi élelmet szállítók a megye egész területén