Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Bacsa Gábor: A trianoni magyar–szerb–horvát–szlovén határ megállapításával kapcsolatos eljárás

170 Bacsa Gábor jén pedig egy Központi Iroda felállításáról döntött, majd augusztus l-jén a már működő határmegállapítással kapcsolatos intézmények egy Határmegállapító Köz­pont-ba való egyesítését határozta el. 5 Az antant már 1920. június elején kelt jegyzékben kimondta, hogy a határmegállapításnál közreműködő személyeknek katonáknak kell lenniük. Ezt a jegyzéket a magyar kormányhoz azonban csak 1921. június utolsó napjaiban juttatták el. 1921. augusztus l-jén a minisz­tertanács - többek között - a következőket határozta el: a határmegállapító központ közvetlen a miniszterta­nácsnak van alárendelve, a Központi Iroda élén gróf Csáky Imre külügyminiszter áll, aki a miniszterelnök rendeletéből kiadványoz. Az 1921. augusztus 3-án megtartott minisztertanács határozata értelmében a négy határmegállapító bizottsá­got a Határmegállapító Központ vezetője gróf Csáky út­ján a m. kir. miniszterelnöknek rendelték alá. 6 A bizottságokat a honvédelmi miniszter - a magyar érdekek egységes képviselete érdekében - utasításokkal látta el. Ez többek között a következőket tartalmazza: a biztosok jelentsék ki, hogy csak a Dráva vonal olyan határrész, melyet minden további tárgyalás nélkül végérvényesnek lehet tekinteni. Olyan nemzetközi határ, mely 1914. augusztus havá­ban érvényben volt úgy, hogy itt csak a határt kell ki­tűzni, - nincs sehol. A trianoni határon belül eső területekkel kapcsolatos egyezkedés előtt a kormány véleményét ki kell kérni. A kormány elvileg minden kompenzáció meghatározását magának tartja fenn. A tárgyalás sikere a nem érdekelt hatalmak képvise­lőitől függ, ezért fontos a megnyerésük, megfigyelésük, a sima lefolyás, a konfliktus elkerülése. Ez azonban nem zárja ki, hogy fontos esetben a biztos a tárgyalást meg­szakítsa, hogy kormánya véleményét kikérje. 7 A határmegállapító bizottságok megérkezéséig az érintett megyékben is megtették a szükséges előkészü­leteket. Arra számítottak, hogy amit nem sikerült elérni Párizsban, talán behozható a terepen, a határmegállapí­tás alkalmával. A határmegállapító bizottság munkájá­ban a déli határ mentén valamennyi megye érdekelt volt: Zala vármegye a Muraköz, illetve a Vend-vidék, Somogy vármegye Répás területe és a Dráva vonal, Ba­ranya vármegye a baranyai háromszög, Csongrád vár­megye Szabadka, stb., hogy csak a legjelentősebbeket említsem. A szombathelyi katonai körletparancsnokság 1920. június 2-án kelt intézkedésében többek között ez áll: „... irányelvül szolgáljon, hogy ezen vonalnak egybe kell esni a község határral." 8 A vármegyei katonai parancsnokságok kinevezték a maguk határelőadóit. Adatokat gyűjtöttek egészségügyi, gyógyintézeti vonatkozásban, a gazdasági, piaci, stb. vi­szonyokról. A miniszterelnökség bizalmas iratában fel­hívta a figyelmet, hogy a határon átlépőkkel udvariasan bánjanak, hogy a bizottság elégedett lakosságot találjon. A belügyminiszter arra intézkedett, hogy a határ előze­tes bejárására bizottságot kell létrehozni, a tagjait olyan igazolvánnyal kell ellátni, melyből kilétük nem derül ki. 9 1921. februárban a külügyminisztériumban értekez­letet tartottak a trianoni határvonal által sújtott összes törvényhatóságok képviselőinek a határhúzással kap­csolatban. Az előkészületek megkezdésétől számítva mintegy másfél év után értesítést kapott Zala megye, hogy jön a bizottság. A Magyarországra 1921. augusztus 21-én érkező antant tisztekből álló bizottság három al­bizottságra tagozódott: 1. magyar-cseh, 2. magyar­román, 3. magyar-jugoszláv. A bizottság létszámát, összetételét, eljárását a nagy­követek által kiadott UTASÍTÁSOK (Ut.), majd a Millerand kísérlőlevél végrehajtására kiadott PÓTUTA­SÍTÁSOK szabályozták. Az Ut. szerint minden egyes határmegállapító bizott­ság áll: 1. biztosokból (számát, nemzetiségét általában a béke­szerződés határozta meg) 2. esetleg helyettes biztosokból 3. műszaki személyzetből és 4. segédalkalmazottakból. 10 A nem érdekelt szövetséges hatalmak kiküldöttei az európai határok megállapítására alkotandó bizottságok­ban elvben nem lehet, több mint: 1 biztos, 1 tolmács, 1 titkár, 1 segédtérképrajzoló. Bizonyos esetekben ettől el lehetett térni. Az érdekelt hatalmak kiküldöttei nem voltak abszolút módon meghatározva. Feladataikat az utasítás a követ­kezőkben határozta meg: 1. Megállapítani a helyszínen a békeszerződésben leírt határokat. 2. Továbbá azokat a határokat, melyek az említet béke­szerződés által előírt különböző népszavazások után jelölnek ki. 11 A magyar-jugoszláv határmegállapító bizottság 1921. augusztus 25-én érkezett első székhelyére, Va­rasára. Öt fő antant tagja volt, ezenkívül l-l fő képvi­selte az érdekelt országokat. A bizottsághoz tartoztak még helyettesek, segédbiztosok, tolmácsok, irodai se­gédmunkások, irodagépkezelők, küldöncök, közigazga­tási szakértők, sofőrök, térképészek, stb. Varasdra érke­zésekor a bizottság magyar küldötteinek száma 18 fő volt. 12 A bizottság nem érdekelt, antant tagjai az alábbiak voltak: Coloneál Dávid Crée alezredes, aki egyben a bi­zottság elnöke, Angliát képviselte. Olaszországot Giovanni Valvasorri vezérkari ezre­des, Franciaországot Maurice Marminie gyalogsági alez­redes,

Next

/
Oldalképek
Tartalom