Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)
Bacsa Gábor: A trianoni magyar–szerb–horvát–szlovén határ megállapításával kapcsolatos eljárás
A trianoni magyar—szerb-horvát—szlovén határ megállapításával kapcsolatos eljárás 171 Japánt Heidsuke Yanagava lovassági alezredes képviselte. Az érdekelt országok közül az S.H.S. (Szerb-HorvátSzlovén) államot J. Voine Tcholak Antitch képviselte, aki a nisi lovas hadosztály parancsnoka volt. Nemzetisége szerb. A bizottságban sem Horvátország, sem Szlovénia nem volt képviselve, ott a szerb hegemónia érvényesült. Magyarország kiküldöttje Vassel Károly vkt. (vezérkari tiszt) ezredes, aki a bizottság magyar tagozatának elnöke is, tehát ő volt a magyar határbiztos. 13 Az Ut.-ban a bizottságok fel lettek hatalmazva, hogy működésüket maguk szabályozzák. A döntéseiket szavazattöbbséggel hozták, kivéve a határok megállapítását, amikor egyhangú szavazat volt szükséges. A bizottság formailag ugyan megalakulása után, de gyakorlatilag már előzetesen megállapodott abban, hogyan fognak eljárni, így a magyar biztost fait accomli (befejezett tény) elé állították. Ránk nézve kedvezőtlen volt az elnöknek az a kijelentése, miszerint Magyarországnak nincs kilátása arra, hogy a Nemzetek Szövetsége nagyobb területi engedmények kieszközlésére vállalkozzék. 14 A határvonal megállapítását helyszíni szemlék előzték meg. Ezekkel az érdekelt hatalmak helyettes biztosai és a műszaki személyzet volt megbízva. A vitás pontokra nézve minden érdekelt biztos megtette a javaslatát. A határmegállapítás elvben az érdekelt hatalmak kiküldött bizottságainak a feladata. A határmegjelölő munkálatok ellenőrzése után megállapították a határ általános leírásának szövegét, elkészült a határmegállapító jegyzőkönyv} 5 Ahol a trianoni határt húzták meg a terep vagy a közigazgatási határok miatt jelentéktelen eltérésekkel, ott az a határ nyomban véglegessé vált. Ahol viszont a kísérőlevél nyomán lényeges változásokra tettek javaslatot, ott a trianoni szerződésben kijelölt határ ideiglenes jellegű volt mindaddig, amíg a határmegállapító bizottság javaslatáról döntés nem született. Az ilyen módosításokra a nemzetek szövetsége mondta ki a végső szót. A bizottság egy és ugyanazon határrészre csak egy javaslatot fogadott el. Nagyobb területek elutasítása esetén már nem volt lehetőség kisebb kiigazításokat kérni. Az elnök kijelentette, hogy csak biztosokkal tárgyal, a segédbiztosok az üléseken - ahol a döntéseket hozták - nem vehettek részt. A határközségekből 5-5 főt lehetett kiválasztani, akik a bíró (polgármester) vezetésével jelentek meg a bizottság előtt meghallgatásra. A Millerand féle kísérőlevél lehetővé teszi Magyarország számára, hogy egyes igazságtalanságok miatt a Népszövetséghez forduljon. A Szövetséghez fordulás jogát és módját is előre szabályozták. Ebből kiemelem, hogy a határt a helyszínen kellett megvonni úgy, mint azt a békeszerződés megállapította. Nem volt szabad a határmódosításnak olyan természetűnek lennie, hogy lényegében kérdésessé tegye a szerződés által leírt vonalat. Ha a bizottság elhatározta, hogy jelentést (határmódosítási javaslat) tesz, ez minden vidékre vonatkozóan a következőket kellett, hogy tartalmazza: a) azokat az indokokat, amelyek a bizottságot a határmódosításra késztették. b) A bizottság által eszközölt vizsgálat eredményét. c) Minden olyan határvonal javaslatot, mely alkalmas lenne, hogy összhangot teremtsen az érdekelt biztosok között, vagy amely megkapná a bizottsági tagok többségének javaslatát. Magyar-jugoszláv viszonylatban egy ilyen javaslat született, mely a Vend vidékkel volt kapcsolatban. 16 A bizottság munkavégzés szempontjából a magyarjugoszláv határt hat szakaszra osztotta: „A "szakasz az osztrák határtól a Lendva Mura találkozásáig (95 km) „B"szakasz innen a Mura Dráva mentén a barcsi vasúti hídig (120 km) „C"szakasz innen Dolnji Mihajloctól 9 km-re keletre. Itt a Dráva alkotja a határt (86 km) „D"szakasz innen a Dráva és a Duna közötti baranyai határt foglalja magában (83 km) „E"szakasz a Duna és a Tisza köze (135 km) „F"szakasz a Tiszától a román határig (50 km) (A felosztás ma is él, de elnevezésük változott, pl. az „A" szakasz ma magyar-szlovén határszakasz.) 17 Varasdi székhellyel novemberig az „A", nagykanizsai székhellyel a „B" és „C", eszéki székhellyel 1922. február 20-tól a „D" szakaszt és az „E" szakasz Szabadka területéig terjedő részét, szegedi székhellyel pedig 1922. április 3-tól május 3-ig Szabadka, Szeged és Torontál határát állapították meg. 18 Az eljárás során a Millerand-féle kísérőlevél érvényesítését a magyar biztos először a Vend vidékkel kapcsolatban igyekezett kieszközölni. (A magyar kormány a visszacsatolását javasolta.) A szerb biztos először azt a taktikát követte, miszerint tagadta annak az S. H. S. államra kötelező voltát, mivel - mint mondta - ők azt nem írták alá, csak Millerand. Ugyanakkor a kis antant már bejelentette, hogy a kísérőlevél értelmében ők is fognak területet kérni. A bizottság végül mégis úgy döntött, hogy foglalkoznak a magyar javaslattal. 19 Az egész ügyre Crée alezredes, a bizottság elnöke október 17-én levélben válaszolt, melyben közli, hogy a bizottság a Vend vidékkel kapcsolatos javaslatot nem teszi magáévá, mert sértené a béke alapjait. A béke megtámadott alapját azonban megjelölni nem tudta, válaszában így ír: „A béke létezik, alapjai vannak, ha ezeket megnevezni nem is tudom. A wersaillesi békének nagy alapja van, Németországot minél kisebbé tenni. És ez az alapja az összes többi Parisnak környékén kötött békének is. 20
