Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Molnár András: Védegylet Nagykanizsán. Adalékok az Országos Védegyesület kanizsai osztályának történetéhez 1844–1846

124 Molnár András gyünk, de egy órától a másikig számunk egy-kettővel növekszik.) Január hóban tartandó közgyűlésünknek jelentése a központi igazgatósággal körülményeinket jobban meg fogja ismertetni. Most még csak tapogatunk, azt sem tudjuk, mi alakban állunk a központi választmány és az igazgató társaság erányában?" Csány mielőbbi választ várt a kétségeire Kossuthtól, és levelét a következőkkel zárta: „szeretném azt minél hamarabb megkapni, hogy távollétemben is tudhassak a kanizsai körülményekre hatni; ezen hely fontos, példája nagy hatású, azért kétszeres figyelmet érdemel".

4 Csány várakozásának megfelelően Kossuth valóban kitüntetett figyelemben részesítette a kanizsai Védegylet megalakulásáról küldött beszámolót. 1844 karácsonyának éjszakáján hosszú, részletes válaszlevelet írt Csánynak. A kanizsai Védegylet megalakulását örömmel üdvözölte, nemkülönben azt is, hogy Csány elvállalta az elnökséget. Miközben igyekezett eloszlatni Csány aggályait, és lelkesen ecsetelte a mozgalom első eredményeit, leplezetlen őszinteséggel tárta fel előtte Védegylettel kapcsolatos elképzeléseit és terveit. Tudósította Csányt a Gyáralapító Társaság megalakulásáról is, és ígérte, hogy Zalába is küld aláírási íveket, amelyeken részvényeket lehet majd jegyezni.

5 Az Országos Védegyesület igazgatója és a Védegylet kanizsai osztályának elnöke között számos levélváltás történt, a kanizsai hivatalos jelentések azonban sajnálatos módon - a Védegylet csaknem egész levéltárával együtt - elkallódtak vagy megsemmisültek. Kossuth leveleiből fennmaradt ugyan néhány, ezek viszont nem egyedi írások, csupán a vidéki osztályokhoz intézett igazgatói körlevelek Kanizsára címzett példányai. Hiányzik belőlük a személyes hang, és alig találkozunk bennük érdemi kanizsai vonatkozásokkal.

6 1845 végére közel 140 védegyleti osztály alakult az országban, és az osztályok egytizede, 14 fiókegylet Zala megyében jött létre. Zalában elsőként, az országban pedig ötödikként a kanizsai Védegylet alakult meg. Elnökévé Csány Lászlót, míg alelnökévé Chernél Ignácot, a Batthyány-uradalom kanizsai ügyészét, jegyzőjévé Vlasits Antal ügyvédet, pénztárosává pedig Szép Károly helybéli gyógyszertárost választották.

7 Csány csak a kezdeteknél, a mozgalom megindításakor kívánt elnökséget vállalni. Az 1845 decemberében tartott közgyűlésről távol maradt, csupán levélben jelezte lemondási szándékát. A kanizsai Védegylet közgyűlése azonban nem fogadta el Csány lemondását. Ez derül ki az alelnök, Chernél Ignác Csányhoz intézett, december 23 -i leveléből: „A védegyleti gyűlés és tisztújítás folyó hó 21-én megtörtént. Egyes akarat és lelkesedés Kedves Uram Bátyámat az elnöki székben megtartá, mindenki meg lévén győződve, hogy egyletünk csak úgy tarthatja meg előbbi - egyéb vidékeket megelőzött - állását, ha Kedves Uram Bátyám az élen marad. így tehát a kívánt lemondás nem fogadtatott el, mert ha hivataloknál áll is Kedves Uram Bátyám azon nézete, miszerint azt sokáig folytatni ne kellessen, az ilyes, hivatalnak nem is nevezhető közcélú intézkedéseknél a zászlót elölvinni, s példájával az egészre hatni, szoros hazafi kötelesség - kivált annyira gyanúsított, és egyre sárral hajgált Védegyletünknél, mely azonban mégis fennáll tiszta, egyszerű, de hatályos valóságában, és hiszem, fennálland; a haza szebb jövendőjének magvát magában rejtő. A többi hivatalnokok is mind megmaradtak, egy-kettőt kivéve."

8 A kanizsai Védegylet gyakorlati tevékenységét illetően csak szórványos adatokkal rendelkezünk; mindenekelőtt a korabeli sajtóból és a császári titkosrendőrség bizalmas jelentéseiből. A Pesti Hírlap - amely ekkor már nem Kossuth, hanem a centralisták kezében volt - még 1845 februárjában közölt egy hosszabb írást Kanizsáról. Ebben olvashatjuk többek között az alábbiakat: „A lakosság míveltségi fokát tanúsítja néműleg, hogy Kanizsa jóformán első vala, hol a vidéki iparvédegylet még múlt december elején alakult. Több boltokban honi cikkeket vásárolhatunk, a gyáralapító társaságot kitelhetőleg pártoljuk; kutatjuk a körülményeket, minő gyárok volnának helyben célszerűen létesíthetők, tartottunk továbbá folyó hó 15-én egy, az egylet által rendezett táncvigalmat az újonnan épített nagyszerű és csinos Zöldfa vendéglő teremében. A 700 körüli vendégek majdnem mindegyike hazai anyagból készülteket is viselt, a némberek honfestett kartonruhákban díszelegtek. Mindezekben nem csekély részt vesz az itteni népes, sok mívelt, derék és gazdag egyénekből álló zsidó közönség. [...] Hallani, hogy egy gyapot-szövő gyár alakítására az aláirati ív máris telve. Spanyolviasz készítéssel szinte tétetnek kísérletek, és mindezek zsidó lakosok által."

9 Az ismeretlen cikkíró nemigen túlozhatott, amikor a város zsidóságának érdemeiről szólt. A stagnáló kézművesiparú Kanizsa reformkori fejlődése nem kis részben éppen az itt koncentrálódó zsidó kereskedelmi tőkének volt köszönhető.

10 A zsidó kereskedők között is lehetett konkurenciaharc: míg egyesek Bécs felé húztak, mások a Védegylet felkarolásában látták a jövőt. Utóbbiak közé tartozott a Kossuthtal közvetlenül is kapcsolatot tartó Spanier Ferdinánd, akinek nemcsak kereskedése, de szivargyára is volt Kanizsán. (Spanier „fűszerkereskedő és dohánygyárnok" 1841-től tevékenykedett e városban, az ő szivargyára volt Kanizsán 1848 előtt az egyetlen, nem céhes jellegű ipari műhely.) Spanier arra is vállalkozott, hogy ügynökként részvényeseket toborozzon a Gyáralapító Társaság számára. Amint Kossuth 1846. április 4ei, Csányhoz, mint a Védegylet kanizsai osztályának elnökéhez intézett hivatalos leveléből kiderül, Spanier az Iparegyesület által létrehozott Iparműtár részvényeinek, az úgynevezett Iparműtári alapítványjegyeknek terjesztésében is közreműködött, sőt ismeretségben állt a Védegylethez kapcsolódó Magyar Kereskedelmi Társaság