Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Molnár András: Védegylet Nagykanizsán. Adalékok az Országos Védegyesület kanizsai osztályának történetéhez 1844–1846

Védegylet Nagykanizsán 125 igazgatójával is.

11 A Hetilapban, az Iparegyesület lapjában tette közzé Kossuth 1846 októberében, hogy „Zalának már több kereskedője csatlakozott egész hűséggel honi iparunkhoz. Nagykanizsán Vajdits György kereskedő, mellőzve minden külföldit, csupán belföldi szövetekkel látta el boltját, miszerint a védegyleti közönség teljes megnyugvással vásárolhasson nála, s föltétlen bizodalmával ajándékozhassa meg, mit valóban megérdemel. Szinte Nagykanizsán Schertz és Weismand kalmárok is megkezdték a belföldi szövetek árulását".

12 Kanizsán azonban nem csupán Kossuthnak és a Védegyletnek voltak ügynökei, hanem a császári titkosrendőrségnek is. A kanizsai besúgók több-kevesebb rendszerességgel jelentették, hogy a városban milyen, Bécsre nézve veszélyesnek tűnő, politikai jellegű események történtek. A jelentések elsőként (1845 januárjában) arról adtak hírt, hogy Nagykanizsán a piaristák közül is számosan beléptek a Védegyletbe. A Központi Információs Iroda 1845. február 5-i jegyzőkönyvében pedig arról olvashatunk, hogy Kanizsán Kossuth levelének hatására lázba jöttek és erős agitációba kezdtek a védegyleti vezetők, különösen tevékeny Tárnok Alajos, a Batthyányuradalom jószágigazgatója. Megemlékezett e jelentés is arról a bálról, amelyet január 15-én tartott a kanizsai Védegylet, és ahol a hölgyek honi kék kartonruhában jelentek meg. A kanizsai besúgó rosszmájúan megjegyezte: az egész olyan volt, mint egy álarcosbál.

13 Ugyancsak 1845 februárjában érkezett a hír, amely szerint Kanizsán bőrgyárat kívánnak létrehozni a Védegylet égisze alatt, és Batthyány Fülöp herceg, a város földesura állítólag 10.000 forinttal venne részt a vállalkozásban. (A kanizsai bőrgyár tervét később a Pesti Hírlap is megemlítette.)

14 A császári titkosrendőrség március 4-ei jegyzőkönyvében olvasható, hogy Kanizsán a védegyleti tagok két napon keresztül üléseztek. Határozatot hoztak többek között arról is, hogy a Védegyletet támogató hölgyek egy bizottságot hoznak létre, és aláírásokat gyűjtenek egy hazai iparcikkekből álló áruraktár felállításához, mely a védegyleti tagok felügyelete alatt állna, az árucikkeket pedig honi bélyegzővel jelölnék meg. Határozat született arról is, hogy létrehoznak egy takarékpénztárat. Az utóbbi hírt később egy másik besúgójelentés is megerősítette: a Védegylet kanizsai osztálya 1845. március 9-én közgyűlést tartott, ahol felolvasták Kossuth levelét. A Védegylet igazgatója a kereskedők szigorúbb ellenőrzését kérte, és kőnyomatos kimutatásokat küldött a hazai iparcikkekről. Ezen a közgyűlésen a felállítandó takarékpénztár alapszabályainak tervezetéről is tárgyaltak, és az előkészületek lebonyolítására választottak egy bizottságot, melynek Csány László, Chernél Ignác, Tárnok Alajos, Vlasits Antal és Spanier Ferdinánd lett a tagja.

15 Alig egy hónappal később azt jelentették Kanizsáról, hogy a helyi Védegylet nagyszámú és erősen túlzó tagsága egy ideje csendesebben viselkedik mint korábban, és a gyűléseik körül sem csapnak már akkora hűhót. A változás annak köszönhető, hogy a megye élére udvarhű adminisztrátort nevezett ki az uralkodó, és Festetics Leó gróf tevékenysége most inkább a Jóérzésűeket", a lojális alattvalókat - semmint az ellenzéket - bátorítja. A kanizsai piarista gimnázium tanárai azonban amint ez egy májusi jelentésből kitűnik - a liberális ellenzékkel szimpatizáltak, és ilyen szellemben nevelték az ifjúságot is. A 4. osztály professzora, bizonyos Hollermayer állítólag a Védegylet tüzes híve volt, és levetve reverendáját, polgári ruhát hordott, amiről csak „Honi magyar"-nak nevezték a városban.

16 1845. szeptember 9-én azt jelentették a besúgók Kanizsáról, hogy az ellenzék a védegyleti bált is alkalmul használta az adminisztrátor elleni tüntetésre. A Festeticset kiközösítő és elszigetelő fő agitátorok között ott találjuk Csányt, Tárnok Alajost, és Szép Károly gyógyszerészt, a kanizsai Védegylet vezetőit is. Egy december 27-i kanizsai jelentés a helyi Védegylet valamennyi nevezetes személyiségét Kossuth ügynökeként jellemezte.

17 1846 januárjától kezdődően egyre ritkultak, majd meg is szűntek a Védegyletről szóló titkosrendőri jelentések. A kanizsai besúgó 1846. május 6-án küldte Bécsbe az utolsó beszámolóját, amely szerint a helyi védegyleti osztály május 4-én tartotta taggyűlését a város tanácstermében. A Csány elnökletével folytatott tanácskozás Kossuth felhívása nyomán ismételten állást foglalt a hazai ipar, kiváltképp az Iparműtár támogatásáról.

18 A titkosrendőri jelentésekből kitűnik, hogy a kanizsai Védegylet gyűlések és bálok alkalmával, valamint aláírásgyűjtésekkel próbálta népszerűsíteni az iparpártoló mozgalmat. Számos jelentés megnevezte ill. felsorolta a Védegylet kanizsai vezetőit is, a tagság többségének társadalmi hovatartozásáról, pontosabb összetételéről azonban sem a besúgójelentések, sem másféle források nem tájékoztatnak. Annyi azonban a szórványosan előkerült forrásokból is kiderül, hogy a kanizsai Védegylet tagjai között ott találjuk a városban élő liberális politikai elitet (megyei, városi és uradalmi tisztviselőket), a város szellemi és társasági életében fontos szerepet játszó iskolák; a gimnázium és tanítóképző tanárait és növendékeit, valamint a kanizsai zsidóság legjelesebb képviselőit; kereskedőket, iparosokat, leendő bankárokat. Az egyszerű városi polgárok, kézművesek és földművelők szerepéről a források hallgatnak. Amint az a titkosrendőri jelentésekből kiderült, a kanizsai takarékpénztár létrejötte kifejezetten a helyi védegyleti mozgalomnak köszönhető. Csány Lászlónak ebben is kezdeményező szerepe volt. „Én egy takarékpénztárt alakítok" - írta pl. Csány Kossuthnak 1845. március 10-én, majd hozzátette: Deák most épp az alap-