Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

T. Mérey Klára: Nagykanizsa szerepe a régió közlekedésében a 18–19. század fordulóján

ZALAI MÚZEUM 7 1997 T.Mérey Klára: Nagykanizsa szerepe a régió közlekedésében a 18-19. század fordulóján

1 Az köztudott, hogy Nagykanizsát földrajzi fekvése mindig is fontos, a tájban központi hellyé tette. Ez volt a helyzet a 16-17. században, amikor végvárként védte a „hátországot", a Kelettől a Nyugatot, amikor keresztény csapatok táboroztak benne és a Nyugattól a Keletet, amikor lófarkas zászló lengett a vár ormán. A „békés" korszakban más „szerepkört" juttatott neki kitűnő fekvése. Az alábbiakban ezt a közlekedésben játszott fontos szerepét szeretném röviden, eddig kevésbé ismert vagy hasznosított források alapján bemutatni. A 18. század második felében hazánk felé is meginduló birodalmi postaforgalomba Nagykanizsa is bekapcsolódott. Az első, Magyarországra vonatkozó postalexikonban Nagy-Kanizsa, - német és horvát néven is jelölten - mint Batthyány herceg uradalmához tartozó mezőváros szerepel. Megemlíti a lexikon rendezett tanácsát (magisztrátusát), királyi sóhivatalát és a városban működő gimnáziumot. A katolikus plébániát ferencesek birtokolták, ők látták el a lelki gondozás feladatát. A pesti kereskedelmi úton fekszik - írja a lexikon -, mely az Adriai-tenger felé vezet. Postaváltó állomás Hahót és Iharos-berény között, nem messze van tőle a Mura folyó; amellett a mocsár mellett fekszik, amelyet az előbbi folyóba ömlő Kanisnicza patak alkot. Postaállomás is van Nagy-Kanizsán.

2 A postaállomás ekkor sokat jelentett. A hivatalos Bécsből induló postaútnak itt nemcsak váltóállomása volt - az elfáradt lovak frissel történő cseréje -, hanem irányító állomása is. Ezt akkor Absatz-Postamt-nak nevezték, amelyen túl rovatolás nem történt. A postamester ugyanis a feladott leveleket mérlegelte és a díjakat a kísérőiratba (rovatlapba) bejegyezte. Nagykanizsa tehát már ekkor - közlekedési szempontból - kiemelt helynek számított. Ezt igazolja az is, hogy a város a hivatalos menetrendben is szerepelt. Több járat indult és érkezett oda már a 19. század elején. A hivatalos menetrend szerint minden kedden délben és szombaton reggel 8 órakor indult a rendes postakocsi Nagykanizsáról Zágrábba. A Nagykanizsáról való visszaérkezés időpontja csütörtök 6-9 óra között, illetve szombaton korán reggel volt. Az útvonal a Somogy megyei Zákányon át vezetett déli irányban. A másik járat célállomása Csáktornya volt. Hetente szerdán 12 órakor, illetve szombaton délben indult a postakocsi Nagykanizsáról és hétfőn 9-10 óra körül, illetve csütörtökön este érkezett onnan Nagykanizsára. Ez az útvonal Vidoveczen át vezetett. A harmadik járat Eszékre vitt. A Kőszegről érkező postakocsi ugyancsak hetente kétszer vitt postát és utasokat Nagykanizsáról Eszékre. Csütörtökön éjjel, illetve vasárnap indult járat. Eszékről hétfőn 1-5 óra között, illetve pénteken kora reggel érkezett meg a járat Nagykanizsára. Kőszeg ekkor fopostaállomas volt, egyike azon keveseknek, amelyeket Magyarországon felállítottak. Ezek közvetlenül az udvari kamara és a helytartótanács felügyelete alatt álltak. Nagykanizsáról hétfőn reggel 3-7 óra között, illetve pénteken az eszéki járat érkezésétől függően haladt tovább a postakocsi Kőszegre. Az eszéki útvonal hosszú volt, öt Somogy és öt Baranya megyei váltóállomást érintett, így Pécset is, amíg elérkezett az eszéki fopostaállomasra. Kőszeg irányában is továbbhaladt az út nyugati irányban, Hahót, Zalaegerszeg, Bőrönd és Szombathely településeket érintve jutott el Körmendre, amely ugyancsak Absatz-Postamt-tal rendelkező város volt ekkor. Az utolsó Nagykanizsánál jelölt járat Varasdra tartott, s Nagykanizsáról kedden és szombaton jelölik indulását, Koprenicz irányában halad az utóbbi, míg az előbbi járat a fent már említett zágrábi vonallal állt összeköttetésben. Varasdról vasárnap reggel 6-9 óra körül és csütörtökön az említett zágrábi járattal kapcsolatosan érkezett Nagykanizsára a postaküldemény, illetve a postakocsi. A menetrendben megemlítik, hogy az utasok csakis útlevéllel utazhatnak. Ezek nehéz utak lehettek. Erre következtethetünk abból a megjegyzésből, amely szerint a Zágráb és Várasd felé haladó rendes postának a megnevezett napokon meg kell várnia az Eszékről érkező rendes postát, ha az - különösen nagy téli időben, ami ritkán fordul elő - késik.

3 Az utóbbi megjegyzés sokat elárul a korabeli útviszonyokról, noha azok rendezettségét a megye és a legfőbb hatóságok nagyon is figyelemmel kísérték. A postautakon az egyes stációk, állomások távolságát pontosan jelölték. 8000 öl, vagyis 2 német mérföld volt egy-egy stáció között a megengedett távolság, amelyet