Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)
T. Mérey Klára: Nagykanizsa szerepe a régió közlekedésében a 18–19. század fordulóján
90 T.Mérey Klára hegy, folyó vagy más természeti akadály esetén 2000 öllel lehetett - pro vagy kontra - módosítani. Ezektől a postaállomásoktól számíthatta a postamester a szállítás járandóságát. Ez a magyarázata annak, hogy a távolságok jelölésekor bizony akadnak eltérések. A Zala megyei utaknál, például a Bőrönd és Zalaegerszeg közötti távolság egy stációnyi, s a megyeszékhely 11 postaállomásnyira volt Bécstől. Zalaegerszeg és Hahót közötti távolság 11/2 stáció és az utóbbinak Nagykanizsától való távolsága ugyancsak másfél stáció volt. Nagykanizsa Bécstől ekkor 14 stációnyira esett. Ha ezt a távolságot átszámítjuk mai hosszmértékünkre, akkor a Bécs és Nagykanizsa közötti út hossza 212, 4 km volt! 4 A hivatalos postautak többfelé irányultsága már jelzi Nagykanizsa kiemelt szerepét a közlekedésben. Az utak azonban nemcsak árucserét, békés közlekedési lehetőséget jelentettek és arra szolgáltak a 18-19. század fordulóján. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ebben az időszakban hazánk területén is megjelent a Grand Armeé, Napoléon katonái pontos térképekkel jöttek hazánk területére. Ez a tapasztalat váltotta ki aztán az osztrák hadvezetésből azt a kényszert, hogy Magyarország területét hadmérnököknek kell felmérnie, az utakat pontosan felderítenie, térképeken kell azokat ábrázolniuk. E nagy munka előzményének, „beindításának" tekinthető a bécsi Hadi Levéltárban fennmaradt és Magyarország nyugati felének leírását tartalmazó anyag, amely 1810-től 1812-ig, tehát a napóleoni háborúk „hullámszünetében" készült. A terepen dolgozó, jó felkészültségű hadmérnökök nemcsak a területek főútvonalait, hanem az egész közlekedését pontosan felmérték, feljegyezték. Nagykanizsa - a jegyzetek szerint - fontos szerepet töltött be a régió közlekedésében. Egy katonai jelentés szerint az ország főútvonalai közül a 3. számú: Pestről Grazba vezető főút átszelte egész Zala megyét és ennek egyik fontos szakasza Tapolczáról, Keszthelyen és Nagykanizsán át Csáktornyára vezetett. Ennek az útnak - a katonai mozgáshoz alkalmazott - időtávbecslése is ránk maradt. Eszerint Tapolcától Keszthely 4 3/4 óra távolságra feküdt, Keszthelytől Kiskomárom 5 és fél órányira volt, e településtől Nagykanizsa 3 és fél óra alatt volt elérhető. Nagykanizsáról Kottoriba vezetett tovább az út. Ez a Mura jobb partján fekvő település, amelyet 3 és fél óra alatt lehetett elérni. Perlak volt a következő állomás, 2 3/4 óra távolságnyira, majd Csáktornya következett, s ezt is 2 3/4 órányi gyaloglással érhették el a katonák. Ez az út aztán a Bécsből Károlyvárosba, Horvátországba vezető főúthoz csatlakozott. A hadmérnök leírásában az utak minősítése is szerepel, hiszen ez a katonai haladás szempontjából igen fontos információ volt. Eszerint a Kiskomáromból Nagykanizsára vezető útszakasz általában jó, de rossz idő esetén, főleg Récsénél, alig használható. A Kis- és Nagykanizsa közötti mocsarat ,jó állapotban levőnek" jelzi, hogy ez mit jelentett, arra utóbb még visszatérünk. Egy másik birodalmi útvonal említésekor is felbukkan Nagykanizsa neve. A Bécsből Varasdra vezető útvonal egyik leágazása a Lendváról Nagykanizsára tartó út, amely Dobri és Letenye érintésével vezet oda. A Lendva és Nagykanizsa közötti távolságot 13 és fél órásnak jelzi, s 11 települést sorol fel e két mezőváros között, mindegyiknél megjelölve a közte és a következő állomás közötti távolságot. Nagy- és Kiskanizsa között félórás távolságot említ. Szántóföldeken és erdőkön át, helyenként szőlőskertek között vezet ez az út, a magaslatokat művelték. Azt is megemlíti ez a jelentés, hogy Sormás és Nagykanizsa között futóhomok nehezíti a közlekedést, amely száraz időben csak nehezíti, de nedves időben egyenesen lehetetlenné teszi az előrehaladást. A Nagy- és Kis-Kanizsa közötti mocsár azonban írja - jól áthidalható, mert több száz lépésnyi töltésen halad az út. Ez megmagyarázza „a mocsarak jó állapotát!". A Szerdahelyről Nagykanizsára vezető út Letenyénél ágazik bele az előbb említett útvonalba. Ez nagyon nehéz út, Letenyénél át kell kelni a Murán, ahol egy dereglye (Platte) 3-4 ló által vontatott társzekeret (Landwâge) képes átszállítani egyszerre. Az 5. számú útnak jelzett főút Bécsből Pécsen át Eszékre, majd onnan Péterváradra haladt. Ez is érintette Nagykanizsát. Lényegében ez volt a már említett postaút, hiszen Körmendről Bőröndön és Zalaegerszegen át érkezett Nagykanizsára és haladt tovább Somogy és Baranya megye már említett településein át Eszékre, illetve onnan még tovább, a birodalom fontos erődjébe, az Újvidék melletti Péterváradra. A stációnkénti távolságok összeadásából adódóan kiderül, hogy Nagykanizsa és Pécs között 29 óra alatt lehetett megtenni az utat. Ez sem volt könnyű út. A mérnök jelzi, hogy Kanizsától Iharosig több magaslaton át kell megtenni az utat, ahol a megterhelt kocsik csak vontató lovak vagy ökrök segítségével (Vorspann) haladhatnak előre. 5 A hadmérnökök által megjelölt utak között szerepel egy-egy tájegység néhány fontos útvonala, amelyek katonai szempontból lényegesnek tűntek. A Zala és a Mura folyók között húzódó vidék Iharosberényig - a hadmérnök leírása szerint - a gyalogosok számára nehezen járható. Ezen a területen nemcsak főutak, hanem egyes mezővárosokat összekötő utak is áthaladnak. 11 utat emel ki ezek közül a hadmérnök, amelyek közül 6 érinti Kanizsát, illetve hozzá kapcsolódik. Ezek a következők: Egerszegről Kanizsára vezető postaút (2. sz.) Lendváról a Mura mellett Kanizsán át Légrádba vezető út (3. sz.) Egerszegről Kanizsán át Berzencére és Dernyére vivő út (6. sz.) Kanizsáról F.Rajkon, Nagykapornakon át Szöpötkre vezető út, amely a Fürstenfeld-Buda postaútba vezet (7. sz.)
