Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Kaposi Zoltán: Térszerkezeti változások Somogy és Zala vármegye határán a 18–20. században

64 Kaposi Zoltán toma kialakítása világosan jelzi a folyamatot. Főleg a piacorientáltabb vidékek földesurai igényelték leginkább a változást, ami ez esetben a nyugat-dunántúli, illetve az északnyugati vidékek uraságait jelenti. Sopron megyében például a Sopron körüli falvak lakói mintegy 30000 holdat tettek művelhetővé.

4 A dolgozatunk szempontjából fontosabb dél-dunántúli területek különösen rossz természetföldrajzi adottságokkal rendelkeztek ebben az időben: a Zala, a Balaton, a Kapós, a Koppány, a Dráva és a Rinya a török időkben elmocsarasította a vidéket, vagyis az új tulajdonosoknak avagy a visszatért nemességnek mindenképpen foglalkoznia kellett a vidék arculatával, a mezőgazdasági termelés terével. Földbirtok és népesség a 18-19. században A vizsgált terület keleten a Marcali-hátság nyugati határától a Kis-Balaton keleti vonaláig, míg délen csaknem egészen Kanizsa vonaláig terjed. A vidék lényegében észak-déli irányú földrajzi értelemben vett „teknők" egymásmellettiségét jelenti, a teknők közötti völgyekben délről északra, tehát a Kis-Balaton illetve a Zala folyó irányában relatíve kis esésű patakok, folyók folydogálnak. A Kis-Balaton környékét négy hatalmas meridionális völgy szabdalja kisebb nagyobb árkokra, nyugatról keletre a Zalaapáti-hát, a Zalavári-hát, a Keszthelyi halomgerinc és a Marcali-hát. A hátak között 3-5 km széles teknők húzódnak. A teknők legalacsonyabb pontjai a Balaton tengelyében fekszenek.

5 A Zalavári és a Keszthelyi-hát közötti lápteknőt metszi ketté a Zala folyó keleti irányban, itt a legmélyebb a lápvölgy, ez a Kis-Balaton medencéje. A mai térképek szerint a Zala és Somogy megyét elválasztó határárok délről ömlik a Zalába, (régi nevén az Ormánd folyó). Mint minden lápvölgyet, így az Ormánd völgyét is kisebb falvak és puszták szegélyezték, a somogyi oldalon helyezkedett el Főnyed, Sávoly, Szőkedencs, Sávoly, egészen Somogysimonyiig, Pathig és Varászlóig lenyúlva. A másik, a zalai oldalon található Hídvég, Magyarod, Kiskomárom, Komárváros, és Miháld. A rendkívül jelentős lápteknő teljes mérete mintegy 42 négyzetkilométer, a mai megyehatárok szerint Zalára 31, Somogyra mintegy 11 négyzetkilométer jut.

6 Ez azonban a történeti időkben nem így volt, hiszen Path és Miháldi régen Somogy vármegyéhez tartozott. Itt a Kis-Balaton környékén egy hatalmas mocsárvilág alakult ki a 18. századra, amelynek nagy része átnyúlt Zala megyébe. Ennek a vidéknek a talaja alapvetően tőzeg, a terület déli részein homok, a maga alacsony fokú termékenységével. Népesség már a kora középkortól élt ezen a tájon, elsődlegesen a patakok melletti falvakban. A homokos, sovány talaj a föld eltartó képességét erős korlátok között tartotta, így nem véletlen, hogy a népsűrűség az adott technika szintjének megfelelően hagyományosan alacsony maradt, aprófalvas településszerkezet jött létre ezen a tájon, és lényegében maradt mind a mai napig. A 18. században újjáéledő magyarországi nemesi birtokrendszer alaposan kicserélte a vidék tulajdonosait. Megtartotta a terület déli-délnyugati részén birtokait az ősi somogyi birtokos família, a thóti Lengyel-család, aki még a 16. század elején az ún. Somlyay-Faiszy-hagyatékból szerezte meg Path, Vrászló falvak és Gardos puszta birtokát, s ezt még a Neoacquistica Comissio előtt is el tudta ismertetni.

7 A Lengyel-család földjeitől északra helyezkedett el Simonyi (ma Somogysimonyi) falu, amit a 18. század első felében Festetich Kristóf szerzett meg s csatolt a balatonkeresztúri uradalmához, később,

8 1792 után a falu a vrászlói uradalomszerves részévé vált, előbb Boronkay József, később pedig Festetich Imre földesurasága alatt. Simonyi mellett keletre terült el a nemesi közbirtokosok (compossessorok) által lakott Vid (ma Nemesvid) faluja, talán a szűkebben vett térség leggazdagabb, s a 18. században az egyik legnépesebb települése, amely falu mezővárosi rangot szerzett a 19. század elejére. A térség meghatározó elemének, az Ormánd folyónak a keleti oldalán északkeletre haladva feküdt a másik nemesi falu, Csákány, amely korábban a Zala és Somogy vármegyében birtokos Pókacsalád faluja volt, s hajdan jelentős monostorral is rendelkezett.

9 Számos nemesi kis- és középbirtokos telepedett be a faluba a 18. században, Vidhez hasonlóan közbirtokosságot képezve. Fölötte Szőkedencs a Véssey középnemesi família birtoka volt. A mocsárvilág északiészakkeleti részén feküdt Főnyed faluja, ami szintén a Festetich-birtokokhoz kapcsolódott, ám ez már a Festetich György-féle Keszthely központú birtokkomplexum volt. A tőle valamivel délebbre fekvő Sávoly possessio szintén ennek az uradalomrendszernek illeszkedett a balatonkeresztúri szervezetébe.

10 A folyó forrásvidékének bal oldalán a vidék egyik legnépesebb települése, Miháldi található, amely falu ebben az időben a dinamikusan gazdagodó és presztízsében is emelkedő Inkey-família birtokai közé tartozott, az 1830-as évektől pedig a Zichy-család illesztette be a falut a vrászlói uradalom üzemszervezetébe.

11 Ez volt az egyetlen olyan birtok, ahol minőségi szőlőtermelés folyhatott, már a 18. században is található három nagy szőlőhegy a faluban. Miháldi volt egyben a legkiemelkedőbb magaslati pont is a környéken, ahonnan szinte az egész vidéket be lehetett látni, vagyis birtoklása egyben stratégiai jellegű is lehetett. Miháldi fölött a folyó nyugati partján található a Zala megyei Ormándpuszta. A település több néven fut a 18-19. században, a források egy része „Ormányhidnak" nevezi, előfordul „Ormándi puszta" néven is. A település birtokjogát a Somsich-család szerezte meg, s erről a famíliáról közismert, hogy az egyik legbefolyásosabb családja volt Somogy vármegyének ebben a korban. Egy 183 l-es le-