Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Kaposi Zoltán: Térszerkezeti változások Somogy és Zala vármegye határán a 18–20. században

Térszerkezeti változások Somogy és Zala vármegye határán a 18-20. században 65 írás szerint itt egy komoly majorsági üzem működhetett: „...az uraságnak itt vagyon szép rendbeszedett és épített majorja, Tiszti lakással együtt egy nagy vendégfogadó és jó feliül csapó malom is találtatik itten, sok allodiális föld és rétekkel, igen szép Spanyol fajú birkákat és szarvas marhákat neveltet az uraság - egynehány, Zselléren kívül sémi Jobbágyok nem találtatnak, mégis 137 R.C. lélek lakja...

,,n Ormándhíd fölött található a Kiskomáromi uradalom (benne Komárváros), mely nagybirtok a pesti Generálé Seminarium jószága volt, de az Esztergomi Káptalan kezelte. A reformkori leírások általában szép és nagy mezővárosnak mondják Kiskomáromot: országos vásárokat tarthatott, ahol még tolnai és baranyai kereskedők is megfordultak. Ehhez az uradalomhoz tartozott Kiskomáromtól nyugatra Galambok, amelyen a Miháldi felől érkező patakok, erek folytak keresztül. A lápvölgy nyugati oldalának északi részén pedig két Széchenyibirtok terült el: Magyarod, amely népesebb jobbágyi település volt, illetve Hídvég, amely nem annyira nagy lakossággal, hanem inkább stratégiai jelentőséggel bírt, már a török korban is a legfontosabb átkelőt biztosította Bécs irányába.

13 Infrastrukturális szempontból meglehetősen sajátos a térség. Mint azt már említettük, a térség somogyi oldala alapvetően aprófalvas, s földrajzilag jól körbehatárolható. A folyókkal, mocsarakkal és völgyekkel határolt területek külső peremvidékén viszonylag gyorsan fejlődő mezővárosok, uradalmi központok találhatók. Kiemelkedik ezek közül a délnyugati szögletben Kanizsa mezővárosa, amely közismerten a 19. század első felére a térség legjelentősebb piacos helyévé vált, országos vásáraival, távolsági kereskedelmi tevékenységével 1828-ra a hetedik legnagyobb piacközpontjává vált az országnak. A vizsgált terület alatt délen is viszonylag nagyobb, népesebb uradalmi központok találhatók. Iharosberény az Inkey-família, Böhönye a Festetich, még délebbre Csurgó a másik Festetich-ág mezővárosa volt, stb. S a keleti legfontosabb település, Marcali is gyorsan fejlődő Széchenyi-mezőváros volt ebben az időben, míg északról a vidéket a Festetichek Balaton melletti földjei, a balatonkeresztúri és a balatonszentgyörgyi uradalom zárja le. Az említett települések a 18. században egyre jelentősebb gazdasági centrumokká váltak ebben a térségben, következésképpen a vizsgált tájegység a maga alacsony népsűrűségével, a 18. századból örökölt embertelen létviszonyaival alapvető versenyhátrányokkal küszködhetett. Érdekes ugyanakkor, hogy a vármegye szempontjából is rendkívül fontos északi országos postaútnak kényszerszerűen keresztül kellett haladnia ezen a tájon, mivel a Balaton alatt lévő irdatlan kiterjedésű Nagyberek megkerülése csakis Simonyi és Komárváros települések érintésével vált lehetségessé, s ez volt az az útszakasz, amely térség déli településeinek könnyen elérhetővé tette a legközelebbi nagy piacos helyet, Kanizsát. A vizsgált terület falvai ugyanakkor széles, nagy határral bírtak, olyannal persze, amit a török kor óta szinte alig használtak valamire. A területi kiterjedtség mellett ugyanakkor a népsűrűség hosszú időn keresztül alacsony maradt ebben a térségben. Ugyanakkor meg kell állapítanunk, hogy a somogyival szemközt a zalai oldal települései látványosan nagyobbak, népesebbek.

14 A térség népességi és birtoklási rendszere a folyó somogyi oldalán a 18. század vége felé település a birtok területe allodiális föld 1767-ben úrbéresföld 1767-ben össznépesség 1786-ban parasztok 1786-ban Csákány 2793 2512 281 597 30 Főnyed 1015 898 117 121 7 Sávoly 5057 4405 652 383 8 Szőkedencs 2795 2476 319 409 11 Nemesvid 3065 3065 1038 Vrászló 2114 2083 31 234 9 Simonyi 2925 2911 14 98 4 Path 932 857 . 75 202 7 Miháldi 4261 3650 611 513 17 összesen 24957 magyar hold 22857 hold 1800 hold 3595 fő 91 fő Meglehetősen kis létszámú falvakról van szó, az 1787-es népszámlálás szerint az egy falura eső létszám a somogyi oldalon (nemeseket, mindenkit beleértve) átlagosan 400 fő mindössze, ami természetesen azt is jelenti, hogy hagyományos járadékoltatásból túl nagy bevételt a földesuraknak nem nagyon lehetett volna elkönyvelni. Jelentősebb paraszti (úrbéri) népesség csak Miháldiban, Sávolyban és Szőkedencsen található (a nemesi közbir-