Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Kaposi Zoltán: Térszerkezeti változások Somogy és Zala vármegye határán a 18–20. században

ZALAI MÚZEUM 7 1997 Kaposi Zoltán: Térszerkezeti változások Somogy és Zala vármegye határán a 18-20. században Bevezetés Dolgozatunkban egy meglehetően sajátos gazdaság-és természetföldrajzi adottságokkal rendelkező vidék fejlődésének egy mozzanatát, mégpedig a Somogy és Zala megyét elválasztó határvidék tájátalakítását vesszük szemügyre egy olyan korban, amikor - részben a napóleoni háborús konjunktúra, részben a lassan meginduló belső urbanizációs folyamatok hatásaként - egyre nagyobb erővel jelent meg a nemesi és agrárszakírói gondolkodásban a modernebb művelési eljárások bevezetése és a jövedelemtermelésre való átállás igénye. Sajnálatos módon a vármegyék határvidékét meglehetősen elkerülte a szaktörténészi kutatás, hiszen általában is megfigyelhető, hogy a területek hovatartozása és a tulajdonlás osztódása önmagában is a rendelkezésre álló írásos anyagok szétszóródásához vezethetett, s nem véletlen, hogy az ilyen vidékekről szóló feldolgozások száma meglehetősen csekély. Ennek megfelelően a forrásokat is több helyről kell megszerezni, s ez már önmagában is körülményessé teheti a feldolgozást. írásunk, ami szorosan kapcsolódik stratégiai kutatásunk témájához - így tehát egyaránt épít vármegyei, országos és családi levéltárak kútfőire, természetesen nem elhanyagolva a meglévő szakirodalmi forrásokat sem. Ez a korszak egész. Európában a nagy tájátalakítások időszaka. .A 18. század elején a nyugat-európai térségben az agrárárak lassan elkezdtek emelkedni, s ez egy permanens konjunktúrát hozott létre. A mezőgazdasági expanzió együtt járt a föld területi koncentrációjával, a nagybirtok megerősödésével, a nagyüzemi gazdálkodás gyors terjedésével, új növények beillesztésével a művelési szerkezetbe, s nem utolsósorban megnövelte a termelékenységet, s ezáltal a föld eltartó képességét. Az agrárforradalom elindulása után, egy-két évtizeddel a népesség növekedése is elkezdődött: a halandóság gyors csökkenése az eddigi születési arányszámok fennmaradása mellett relatíve gyorsan növelte a népességet, egy valóságos népességrobbanás keletkezett.

1 A két folyamat a későbbiekben egymást gerjesztette, de a végeredmény egyértelműen egy jobban táplálkozó, tovább élő, nagyobb számú társadalom lett. A szaporodó népesség ellátása újabb és újabb földterületeket igényelt, amit főleg az eddig nem művelt avagy művelhetetlen földekből lehetett csak kialakítani. Hatalmas földnyerési folyamat indult meg a 18. század közepe felé a kontinens nyugati vidékein, Angliában, Hollandiában és Franciaországban. Ennek során óriási kiterjedésű mocsarakat csapoltak le, a legnagyobb vállalkozás valószínűleg a „Fen" nevű dél-angliai mocsár 150 év alatti lecsapolása és szántóvá, legelővé alakítása volt, befejezése már a 19. század első éveire esik. A mocsárlecsapolások együtt jártak csatornázásokkal, egyáltalán a infrastruktúra átalakításával is. Angliában 1757-1830 között mintegy 6400 km csatornát építettek, ehhez hozzáadva a holland, belga, francia és német csatornákat, mintegy 10000 km-re tehetjük a megépített kanálisok hosszát.

2 Ha kisebb mértékben is, de Magyarországon is elindult a folyamat. A török utáni Magyarország nem volt a legüdítőbb látvány: a korabeli leírások szerint végeláthatatlan pusztaságok, elvadult tájak, gátak és szabályozás nélküli folyók és patakok léte határozta meg az ország - főleg a volt hódoltsági területek - arculatát.

3 A Rákóczi-szabadságharc után az országra hosszú távú békeévek köszöntöttek, az ország területét különösebb pusztítóbb jellegű háborúk nem sújtották. Ugyanakkor Magyarország az 1722/23-as országgyűlés törvényei alapján a Habsburg-birodalom részét képezte, következésképpen a birodalmi háborúk érintették az ország gazdaságát és társadalmát, ám ezek a háborúk nem Magyarországon zajlottak, így a magyar gazdaság inkább csak az állandó állami keresletet érezte meg, amely elsődlegesen a magyar mezőgazdaság számára biztosított piacot: nagy mennyiségben lehetett eladni szarvasmarhát, gabonát, bort, és egyéb termékeket. Ez a háborús kereslet a folyamatosságával, a lassan bővülő belső és külső keresleti formákkal, az osztrák urbanizációval egy lassan meginduló majorsági árutermelést gerjesztett Magyarországon, s ez a nyugat-európai területekhez hasonlító földnyerési lázat hozott létre. Megindult a nagyobb folyók szabályozása a 18. század közepe felé, de ennél talán jelentősebb volt a helyi kezdeményezésre létrejövő lokális területnyerés: számos helyen az országban mocsarakat csapoltak le, csatornákat építettek, gátakat emeltek, utakat javítottak. A Rába, a Dráva melletti munkálatok, a Béga- és a Ferenc csa-