Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Kostyál László: Sambach oltárképe Nagykanizsán

ZALAI MÚZEUM 7 1997 Kostyál László: Sambach oltárképe Nagykanizsán' Ha belépünk a mai Zala megye legkorábbi barokk templomába, az 1702-től felépült nagykanizsai egykori ferences templomba, pillantásunk először - hisz minden barokk templomdekoráció ide vezeti elsőként a tekintetet - a főoltárra esik. A két szent király, István és László szobrától közrefogott nagyméretű főoltárkép az épület patrónusai, Szent Józsefet ábrázolja, és a többi oltárképtől való kvalitásbeli eltérése hamar szembetűnővé válik. Ismeretes, hogy a festmény Caspar Franz Sambach műve, melyet 1747-ben gróf Batthyány Lajos nádor megbízásából festett, amint ezt felül a család faragott címere is bizonyítja.

2 A festmény a názáreti ács otthonába kalauzol bennünket. Munkáját befejezve fáradtan, talán kicsit magába roskadtan ül a (folklorisztikus elemet felhasználóan) félbevágott fatörzsből készített padon a kopott munkaruhát viselő ácsmester. Baloldalt feltámasztott hatalmas deszkavágó fűrésze az imént befejezett kemény munkáról tanúskodik. Ölében ruhátlan kisfia játszik. Előttük a földön a gyermek szegényes játéka: madzaggal kereszt alakban összekötött két fadarab, rajta AGNUS DEIfeliratú szalag. Jobbra antikizáló épületet látunk, félköríves ajtónyílásában a férjének s gyermekének vacsorát kevergető fiatal anya alakja tűnik fel. Balra a háttérben megcsillannak a lemenő nap felhőkről visszaverődő sugarai. A hangulat idilli pásztorjelenetet idéz. Arra, hogy mégsem erről van szó, a további szereplők, angyalok utalnak. Közülük hárman az előtérben szinte félkört alkotva, nekünk részben háttal hódolnak az isteni Gyermeknek, a baloldali eközben ki is néz a képből, kezében a szeplőtelen fogantatásra utaló liliomot tartja. Két kis puttó egy felhőgomolyból előbukkanva a kis Jézus kezét csókolja, egy harmadik két további angyallal felülről tekint óvón a Szent Családra. A legfeljebb átlagos színvonalú rendi műhelymunkaként értékelhető oltárképektől eltérően igen jó kvalitású ábrázolás néhány olyan kérdést vet fel, melyek nehezen kerülhetők meg, ha képünk méltó helyét ki akarjuk jelölni a magyar művészettörténetben. Először is: mi az oka annak, - hisz tudvalevőleg így történt - hogy a templom telkét adományozó Berge György Kristóf gróf, várparancsnok a leendő épület patrónusát és ezzel a főoltárkép témáját még 1696-ban Szent József személyében határozta meg? Miért pont Sambach kapta rá a megbízást? Hogyan került ő Magyarországra? Milyen szerepet játszik e kép művészetében? Mire utalnak a főoltárkép stiláris sajátosságai? Az első kérdést vizsgálva ki kell térnünk annak kultusztörténeti vonatkozásaira, a Szent József-tisztelet barokk-kori kiteljesedésére. A középkori vallásos gondolkozás Józsefet bizonyos mértékig tudatosan - az egyszerű emberek félreértésétől való félelem miatt - a háttérbe szorította, képzőművészeti megnyilvánulásain legfeljebb mellékszereplőként jelenítette meg. Kultuszának kiterjesztésén elsősorban a ferencesek buzgólkodtak, és törekvéseik az ellenreformációs küzdelmek során vezettek igazán sikerre. Közép-Európát a kultusz a Habsburgok bécsi udvarán keresztül hódította meg a 17. század második felében. I. Lipót Szent József közbenjárását kérte fiának megszületése érdekében, majd őt választotta a trónörökös névadó patrónusává is, új névdivatot teremtve ezzel. Dinasztiáját és egész birodalmát József oltalmába ajánlotta, és ennek nyomán Bécs, utána pedig Buda és Magyarország felszabadítását követően neki adott hálát, majd Szent IX. Ince pápa engedélyével Mária és József eljegyzésének ünnepét az egész birodalomban hivatalos ünneppé tette.

3 A templom és kolostor telkét adományozó Berge György Kristóf ennek a Lipót császárnak volt birodalmi grófja és várparancsnoka. Kanizsa nemrég történt visszavételét így alighanem részben szintén Szent József közbenjárásának tulajdonította. Ezek fényében említett kikötése a kultusz kiterjesztését erősen szorgalmazó ferencesek temploma esetében mely részben éppen a vár köveiből épült - nem csupán érthetővé válik, de természetesnek is tartható. Az viszont, hogy a patrónus szokásos, kis Jézussal való ábrázolása a barokk korban oly kedvelt földi Szentháromságra, vagyis a Szent Család megjelenítésére bővül, már a megrendelő Batthyány Lajos grófnak, vagy pedig Sambach egyem leleményének köszönhető. Második kérdésünk megválaszolásához figyelembe kell vennünk a művész és a megrendelő életútjának néhány állomását. Sambach 1715-ben született Breslauban, nagykanizsai képe festésekor tehát 32 éves volt. Szülővárosában Johann Heinrich Depée-nél tanult, majd 1740-ben Bécsbe ment, ahol 1741-ig a kor talán legjelentősebb közép-európai szobrászának, Georg Raphael Donnernek tanítványa (akinek művészete, típusai mindvégig nagy hatással voltak rá), majd a mester halála után a Képzőművészeti Akadémián tanult Paul Tróger