Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Dóka Klára: Egyházlátogatások Zala megyében 1848 előtt

Egyházlátogatások Zala megyében 1848 előtt 53 Padányi Bíró Márton egyházszervező tevékenységét canonica visitatió-val kezdte. Ellenőrzési munka Zala megyében 1745-ben, 1746-ban, 1748-ban folyt, és menet közben törekedett a plébániák számának növelésére. 1745. december 8-án kieszközölte az uralkodónál, hogy generális vizsgálatot tarthasson, vagyis a protestáns településeket is felkeresse. Padányi Bíró Márton püspöksége során az egyházmegyei plébániák legalaposabb áttekintésére került sor, sőt - mint ezt Ördög Ferenc feldolgozta - áttekintést kapunk az egyes települések teljes lakosságáról is. A püspök által feltett és megválaszolásra váró kérdések rendkívül érdekesek voltak. Első részük a plébánia és filiák templomára általában vonatkozott. Van-e tornya vagy csak különálló harangláb, épült-e sekrestye, ki a kegyúr, mi a templom titulusa, mikor tartják a búcsút, mikor lett a templom felszentelve, vagy megáldva, ki által, tartanak-e körmenetet, hogyan őrzik az oltáriszentséget és egyéb megszentelt dolgokat, ég-e az örökmécses, van-e kórus, orgona, milyen a világítás, van-e gyóntatószék vagy csak a sekrestyében lehet gyónni, vannak-e ereklyék, tartozik-e alapítvány a templomhoz. Az általános kérdések közt szerepelt, hogy milyen a temető, és hogy vannak-e vallásos egyesületek. A speciális kérdések az oltárokra, tornyokra, sekrestyére vonatkoztak. E kérdésekre adott válaszokban szerepelt a harangok, az oltárkövek, terítők, a sekrestyében található miseruhák, könyvek, zászlók, szenteltvíztartók, kelyhek, stb. felsorolása, bár nagyobb részletességgel nem találkozunk. A vizitáció külön részében voltak a pénzt kezelő templomgondnokra, plébánosra, tanítóra vonatkozó kérdések. A plébános esetében feljegyezték, hogy szerzetes vagy világi pap-e, hány éves, hol végzett, hol szolgált idáig. A plébánián lakik-e, hogyan él, hogy végzi a szertartásokat, rendesen vezeti-e az anyakönyveket, jegyzőkönyveket, milyen a házanépe, kinek a támogatásából vagy mely más forrásból működik a plébánia. Hasonlóak voltak a tanítóra, iskolára vonatkozó pontok, majd a sort a bábák működésének leírása egészítette ki. Fontos kérdések vonatkoztak a hívekre is. Tisztelik-e papjukat, járnak-e templomba, elvégzik-e a húsvéti gyónást, milyen nyelvűek, milyen vallásúak, fizetik-e a járandóságokat, tisztelik-e az elöljárókat, vannak-e vegyes házasságok. A jegyzőkönyvekhez a püspök csatoltatta a lakosság névszerinti összeírását, melyben a katolikusok és nem katolikusok egyaránt szerepeltek. Padányi Bíró Márton 1745-ben először a tapolcai esperesség plébániáit látogatta meg, a központon kívül Gyulakeszi, Tördemic, Káptalantóti, Nyirád helységekben. A felsoroltak közül a tapolcai plébániát már 1701ben újjászervezték. A 18. század elején az itteni gyér számú magyar és katolikus lakos közé szintén katolikus németek jöttek, majd később több zsidó család is megjelent. A tapolcai esperességben a legjelentősebb plébánia 1745-ben a szentbékkálai volt. Filiaként ide tartozott a később önállóvá lett Monostorapáti, Kővágóörs, Dörögd, a Csicsóhoz csatlakozó Monoszló, Zánka, a később Kővágóörs filiájaként működő Szepezd, a Petendhez csatolt Kapolcs, valamint Mindszentkálla, Kisfalud, Köveskál és Henye. Mindszentkállán, Zánkán, Monoszlón, Kapolcson egykor plébánia volt, de nem került sor újjászervezésükre. A püspök a következő évben a zalai esperesség plébániáit vette sorra, ahol 14 helységet látogatott meg. Köztük a székvárost, Sümeget, Csabrendeket és Vitát több alkalommal is. Ekkor került sor a keszthelyi, szentgyörgyvári, rezi, szántói, zalavári, felsőpáhoki, zsidi, nyavalyádi, szegvári, csehi, szentgróti plébániákra is. A felsoroltak közül a 18 . század végére Nyavalyád és Felsőpáhok elvesztette önállóságát, és Hosszupereszteg illetve Alsópáhok filiája lett. A két legfontosabb plébánia Szentgróton és Csehiben működött. Szentgróthoz tíz filia tartozott, melyek közül Szentlászló 1755-ben, Tekenye csak 1843-ban lett önálló. A filiák jórészében templomok, kápolnák és kolostorok romjai mutatták még ebben az időben is a korábbi egyházi élet nyomait. Ilyen romok voltak például Szentgróthoz tartozó Polgárvárosban, Csáfordon, Zalaszentpéteren, Gyülevészen stb. A csehi plébániát, mely már a 14. században is működött, Padányi Bíró Márton kegyúrként szervezte újjá. Kezdetben hét filia tartozott hozzá, melyek közül Kisgörbő 1754-ben önállósult, ide csatolták át Csehiből Nagygörbőt, Óhidat, Döbröncét, majd 1788-ban Mihályfán szerveződött plébánia. A két zalai egyházlátogatás között a püspök 1747-ben a budai és veszprémi főesperességben vizitált. Utóbbihoz is tartoztak Zala megyei községek, elsősorban mint filiák. A nagyvázsonyi plébánia filiája volt ekkor Zalából Szentjakabfa, Udvari, Csicsó, Szentantalfa, Tagyon, Nemes- és Nagypécsely, Alsó- és Felsődörgicse, Vászoly - valamennyi református és evangélikus községként. Hasonlóan 1747-ben került sor a Zala megyei Felsőörs vizsgálatára, ahová szintén protestáns települések tartoztak (pl. Csopak, Paloznak, Lovas, Alsóörs, Füred, Arács stb.). A középkorban valamennyi önálló plébánia volt, melyeket az előbbiekhez hasonlóan nem szerveztek újjá. 1748-ban - mint említettük - ismét Zala megyében volt egyházlátogatás, melynek során a megnövekedett számú plébániát a püspök a keszthelyi és zalai kerületben, a két esperes segítségével ellenőrizte. A keszthelyi kerületből 12 jegyzőkönyv maradt fenn, a zalaiból pedig összesen 22. Itt találhatók - többek között - a volt zágrábi plébániák egy részének dokumentumai is. A hajdani zalaegerszegi főesperességből például Egerszeg, Zalaszentgyörgy, Salomvár, Milej, Nova, Háshágy, a bekcsényiből Homokkomárom. A Szombathelyhez került Zalaegerszeg környéki plébániákról a Veszprémi