Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Turbuly Éva: Kanizsa a Zala megyei közgyűlési jegyzőkönyvekben (1567–1601)

Kanizsa a Zala megyei közgyűlési jegyzőkönyvekben (1567-1601) 33 vámmentességet kaptak. 1569 decemberében portánként egy-egy köböl zab szállítását rendelték Kanizsára es Egerszegre. Következő adatunk a jegyzőkönyvek hiányossága miatt 1580 októberéből maradt fent. Portánként egy mérő lisztet (80 dénárért), egy icce búzát és egy icce zabot szállíttattak Kanizsára az előírt áron. Az ellentmondók büntetése dupla teher.

29 1587-ben a megadott terminusra egy mérő búza, vagy rozslisztet és egy mérő zabot kellett adni 33 dénár értékben. Hasonló adatunk van 1590 szeptemberéből is.

30 1596-ban a viszonylag védett Muraközből, a Bánffy és Széchy uradalmakból rendeltek gabona és abrak szállítást.

31 Egy évvel később a kanizsai tisztek a palánkfa és vártafa szállítása mellett a muníció hátralékát kérték, „nehogy a katonák maguk gondoskodjanak a behajtásról".

32 A továbbiakban évente többször ismétlődött a követelés. A megye rendszeresen előteremtette a szükséges mennyiséget, 1599 szeptember 8án minden porta és nemesi kúria után két egerszegi köböl zabot, köblönként 25 dénáron.

33 Tavaszonként a télen legyengült lovakat legelőre eresztették. Az alispán régi szokás szerint egy hónapra jelölte ki a legeltető helyeket a kanizsai és kiskomári katonáknak úgy, hogy sehol ne maradhassanak négy napnál tovább és fizessék meg a költségeket. 1600-ban Paradaiser kapitány nem engedélyezte a szabad gabonaforgalmat a városban, ami ellen tiltakozott a vármegye.

34 A Kanizsára vonatkozó bejegyzések legnagyobb részét, mintegy 40%-át tették ki a katonaság túlkapásai elleni panaszok és a megfékezésükre tett intézkedések. A sérelmek három csoportba oszthatók. Kevesebbet, vagy semmit sem fizettek a beszállított élelemért, abrakért, gyakran a rablástól, erőszakoskodástól, sem riadtak vissza, zsákmányszerző portyáik során a lakosságot bántalmazták, fogságba ejtették. Gyakoriak voltak az egytelkes nemesek panaszai, akiket nemesi előjogaik figyelmen kívül hagyásával ingyenmunkára hurcoltak, szállításokra köteleztek. Az idők folyamán negatívan változott a megye és a mindenkori kapitányok reagálása ezekben a kérdésekben. Az első bejegyzés 1569 decemberéből származik, a közgyűlés Thury Györgytől kérte a császári zsoldosok által okozott károk megtérítését. A kapitány a károk bizonyítását követően kárpótlást ígért. A megye két szolgabírót küldött ki, hogy Thury embereivel együtt eskü alatt írják össze a károkat a falvakban. Kérték, hogy a kapitány a kárpótlás fedezetére tartsa vissza az illetékes katonák fizetését. Ugyanezen a közgyűlésen tárgyalták a Kanizsa környéki nemes és nemtelen lakosok panaszait, mely szerint 1566 óta folyamatosan, naponta zaklatják, sértegetik őket, házaikat megtámadják, ingóságaikat elrabolják. A megye a panaszok megelőzésére elhatározta, hogy a bűnösöket szolgabíráival törvényszéke elé idézteti, és ott gyorsított eljárással elítéli. Akik nem jelennek meg az idézésre, azokat levelesíti, vagyis bárki által, a nemesi előjogok figyelembe vétele nélkül elfoghatok lesznek. Következő adatunk 1580-ból maradt fent. A Kanizsa környékiek Khielmann András kapitányra panaszkodtak, hogy az egytelkeseket parasztok módjára adóztatja, Eördögh Gergely alispánt megtámadta, Hetes falut elpusztította. A megye az uralkodóhoz fordult orvoslásért.

36 1585 augusztusában a közgyűlés a „szerencsétlen népet sanyargató rabló katonák" ellen, legyenek vértesek, vagy huszárok, az alispán és a szolgabírák vezetésével felkelést rendelt el 12 forint büntetés terhe alatt. A királyi zsoldban álló vajdákat is felszólították, hogy küldjék el embereiket. Egyúttal a királyhoz is követet indítottak Pethő Ambrus alispán és Kaczor [Tamás] személyében.

37 1586 folyamán többször is kérték Zrínyi György kapitányt, zabolázza meg embereit, térítsék meg az okozott károkat.

38 Míg Thury György kapitánysága alatt a megye saját hatáskörében kívánta elintézni vitás ügyeit, elég erőt érezve magában az eredményes beavatkozáshoz, később az uralkodói közbenjárásban bízott. 1587-ben kivételesen eredményre vezetett a panasz, a király Ernő főherceg útján elrendelte az okozott károk eskü alatti összeírását járásonként, ígéretet tett a bűnösök megbüntetésére is.

39 1590 februárjában újra Zrínyitől kértek jóvátételt, majd májusban az uralkodóhoz fordultak.

40 1592-93 során több alkalommal kérték mindkét fórumon, ne kényszerítsék az egytelkes nemeseket fahordásra és más jobbágyi munkákra.

41 A 15 éves háború kitörésével a helyzet tovább romlott, a panaszok sokasodtak. A 90-es években már alig múlt el közgyűlés a végváriak elleni sérelmek felemlítése nélkül. A fizetetlenség miatt a zsákmányszerző portyák mindennapossá váltak, hozzájárultak a megye népességének drasztikus fogyásához, a települések pusztulásához. Az idegen származású kapitányok, Haym, Paradaiser kapitánysága alatt tovább romlott a viszony, hiszen számukra a megye és lakóinak szempontjai még érdektelenebbek voltak, mint Thury, Bornemissza, vagy Zrínyi György esetében. 1599 januárjában az uradalmak és a nemesség képviselői is kijelentették, nem akarnak áron alul élelmiszert szállítani Kanizsára, amely pusztítja és elnépteleníti birtokaikat. Ha szükséges, fegyveresen védekeznek. Az országgyűlés előtt nyilvánosan kívántak beszámolni sérelmeikről, a segélyadó fizetésének felfüggesztését fontolgatták.

42 1599 szeptemberében a panaszok a következők: A vértesek, mivel nem kapták meg a fizetésüket, faluról falura járva csavarognak, a lakókat házaikból kiűzik, megverik és megsebzik. Az élelmiszert fizetés nélkül elveszik. A rabló, prédáló katonák kiűzésére a megyéből nemesi felkelést rendeltek el, a távolmaradókra 12 forint büntetést szabva ki.

43 1600. január 4-én a panaszok megismétlődtek az ellenség módjára szétszóródó és rabló zsoldosokról, akik válogatás nélkül bort, ludat, tyúkot, szalonnát, hizlalt élő állatot, zabot, gabonát raboltak. A szegényeket megkínozták, sokakat elhurcoltak, a gyermekeket sem kímél-