Zalai Múzeum 7. (Zalaegerszeg, 1997)

Bacsa Gábor: A trianoni magyar–szerb–horvát–szlovén határ megállapításával kapcsolatos eljárás

172 Bacsa Gábor A vízfolyással megállapított határokat a békeszerződés 30. cikke szabályozza. A Mura és a Dráva esetében a magyar biztos annak az egységes elvnek az alkalmazását javasolta, hogy a főfolyás, illetve a hajózható út középvonallal képezze a határt. (A javaslatot Gillyén Sándor műszaki tanácsos dolgozta ki Nagykanizsán 1921. szeptemberben.) Az egységes elv alkalmazását kívánta a folyók egységes jellege, hisz mind a Mura, mind a Dráva alluviális (áradmányos, hordalékos) mozgó medrű folyó. A jugoszláv ellenjavaslat ezzel szemben az volt, hogy a Dráva nem alkalmas határnak, mert medrét nagyon változtatja, tehát a közigazgatási határt kérték, illetve mindenütt azt, amelyik részükre kedvezőbb volt. Felosztották a folyó vonalakat hat szakaszra úgy, hogy ahol magyar érdek volt a déli parton, ott a folyó képezte a határt, ahol horvát érdek van az északi parton, ott a közigazgatási határt kérték 2X Nem volt esélyegyenlőség a propaganda munkában sem, ami abból eredt, hogy Magyarország részéről a lakosság meggyőzését a szerbek által megszállott területen kellet végezni, még a propaganda anyagot is úgy kellett becsempészni. Halálbüntetés terhe mellett tilos volt Magyarország mellett szólni.

22 A határmegállapító bizottság munkáját, eljárását figyelembe véve megállapítható tehát, hogy a Millerand féle kísérőlevél nem jutott kellően érvényre javunkra. A bizottság billaterális jelentősséggel értelmezte. Az antant bizottság nem hogy nem kereste az igazságot, hanem elzárkózott előle. Mindig azon törték a fejüket, hogyan foghatnának ki a magyar javaslatokon. A kísérőlevélnek inkább a számunkra kedvezőtlen része jutott érvényre. Egyik helyen a kísérőlevél azt írja, idézem: „A szövetséges és társult hatalmak ugyanis, bár kifejezik azt a reményüket, hogy a jövendő Magyarország Európa biztonságának és békéjének egyik oszlopa lesz a magunk részéről nem felejthetjük el, mekkora felelősség háramlik Magyarországra a világháború kitöréséért, a kettős monarchia imperialista politikájáért." Egy másik helyen pedig ekképp fogalmaz: „A dolgok meglévő rendje még ha ezer éves is, nem jogosult a jövőre nézve ha igazságtalannak találtatott."

23 A következőkben - csak vázlatosan - néhány mondatban szólok a határmegállapítással kapcsolatos műszaki munkák rendjéről. A határmegállapító bizottság a határ politikai megállapítását követően - magyar-jugoszláv viszonylatban 1922, június végén feloszlott, A műszaki feladatokat csak az elnök ellenőrzése mellett végezték. Itt már a magyar küldöttek is csökkentett létszámmal dolgoztak, a segédszemélyzettel együtt átlag 12 főre rúgott a csoport. A műszaki feladat már nem a határ к i i g a z í t á s a, hanem annak kitűzése, állandósítása stb. „ŐK MÁR CSAK REGISZTRÁLNAK" írja a Zalai Közlöny.

24 A műszakiak tűzték ki karókkal a határvonalat, majd lerakták a határköveket, elkészítették a jegyzőkönyveket, határleírásokat, térképeket stb. A határvonalat érintően már csak jelentéktelen módosítások születtek. Az ilyen eltérések azonban a 100 m-t nem haladták meg. E munkálatokat általában a segédbiztosok végezték. A határmegállapító bizottságok részére kiadott UTASÍTÁSOK intézkedtek a műszaki műveletek főbb területeire is, így a határvonal kijelölésére szárazföldön, vízen. A műszaki munkák módszere, tartalma, okmányolása is behatárolt. A határ különböző karókkal való megjelölése csak ideiglenes állapotot teremtett. A jeleket állandósítani kellett. Az Ut. nem írt elő egységes határköveket, csak az azokkal szemben támasztott fontosabb követelményeket határozta meg, Ilyen követelmény volt többek között, hogy a határköveknek tartós anyagból kell készülni, egy és ugyanazon szakaszon vagy alszakaszon mindig egyforma típusú jeleket kell alkalmazni. E jeleket úgy kellett megalkotni, hogy a következő adatokat mindig feltüntessék: 1. A sorszámot és ha szükséges a szakasz vagy alszakasz megkülönböztető betűjét. 2. A szomszédos határjelzők irányát. 3. Annak a két országnak a nevét amelyeket elválasztanak egymástól. Az olyan határjeleket, melyek három országra nézve közösek, valamint azokat amelyek egy szakaszt vagy alszakaszt bezártak, külön minta szerint készültek, feltüntetve rajtuk a békeszerződés napját. Minden határjel helyét úgy kellett megállapítani, hogy habozás nélkül legyen újra felállítható ha eltűnnék. E határjelzőket olyan távolságra kellett felállítani, hogy az egyik határjelről a másik még látható legyen. Az már a bizottság feladata volt, hogy eldöntse melyiket válassza az előirt helymegjelölés módok közül, pl. természetes jelekhez igazodva, földrajzi fokok szerint, derékszögű koordinátákkal, fényképezéssel stb.

25 A határmegállapítással kapcsolatos műszaki munka nem választható el mereven a határ politikai megállapításától, mert részben már azzal párhuzamosan is folyt. A határ megjelölésének, (kitűzésének) ugyanis két fázisa volt: az első fázis a kikarózást foglalta magába. Ennek rendeltetése, hogy addig amíg a végleges határjelek felállításra nem kerülnek, a határvonalat rögzítsék. Ez tehát a határ megállapításakor nyomban bekövetkezett. Ehhez általában 1 m hosszú 9-11 cm átmérőjű karókat használtak, melyeket a főszolgabírók utján a helyszínen kellett biztosítani. A második fázisban a végleges határjelek lettek lerakva.

26 A határmegállapító központ olyan felhívással küldte meg 1921. október 11-én Vassel ezredesnek a határkövek vázlatrajzát és az 1921. augusztus 27-én megállapított irányárait, hogy a legközelebb eső m.kir. államépítészeti hivatallal (kirendeltségekkel) az előállításukkal kapcsolatban lépjen érintkezésbe. A Zala megyei