Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)
Közlemények - Gyulai Ferenc: Balatonmagyaród–Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai
174 Gyulai Ferenc fológiai hasonlóságot mutat két. a Földközi tenger mellékén elterjedt, ugyancsak hexaploid A. sterilis L. és A. fatua L. vad fajokkal. E három fajt újabban alfajként sorolják be az A. sativa alá. ' 45 A neolitikum és bronzkor közel-keleti és mediterrán lelőhelyeiről csak vad zab leletek (A. sterilis, A. fatua) ismertek, kultúr zab nem. Az legrégebbi kultúr zab lelet Csehszlovákiából (i.e. 1. évezred) került elő. И6 Ez megerősíti azt a feltételezést, amely szerint a zab szekunder kultúrnövény, azaz a búza és az árpa gyomnövénye volt és csak későbbi, már a mérsékelt égöv vidékén végrehajtott szelekció nyomán került termesztésbe. 147 Szabó L. és Balassa I. szerint nagyon valószínű, hogy a honfoglalást követően a magyarok szláv hatásra termesztették a zabot, miként ezt neve is mutatja. 148 A zabot megtalálták a Don melletti Majackoje gorodiscsc feltárásán, de a tőle lényegesen délebbre eső területen is. a magyarságra is hatást gyakorló szaltovo-majackojei kultúra rétegeiben. 149 így tehát a zab szavunk minden bizonnyal a fölös szóátvételek csoportjába tartozik. Árpa (Hordeum vulgare L.: 1 db toklászos szem (cum caryopse corticata) A szenült. ép felületű toklászos szemtermés árvakelésből származhat. A szemtermés kis mérete is erre utal. A kétsoros árpát az újkőkor óta termesztik a Kárpátmedencében. 150 Szemtermései a szaltovo-majackojei kultúra kultúrnövényei között is előfordulnak. 151 Bolgártörök eredetű jövevényszóként ebben az időben kerülhetett nyelvünkbe. 15z A kétsoros árpát általában takarmánynak, kisebb mennyiségben sörárpának termesztik. 153 A legkorábban kultúrába vett növények egyike. Viszonylag igénytelen volta miatt száraz viszonyok közepette, tápanyagban szegény talajokon, de még az enyhén sós talajokon is kiterjedten termesztik és egyike a legfontosabb élelem és takarmány növényünknek. Európában már a neolit kor óta termesztik és kása, kenyér, sör készítésére, takarmányozásra használják. ' A termesztett árpa ősének a Hordeum vulgare L. subsp. spontaneum (C. Koch) Körn. (korábban: H. spontaneum fC. Koch] Körn.) alfajt tekintjük. Ez a kétsoros, diploid (2n=T4), törékeny kalászorsójú, önbeporzó, minden kultúrformával kereszteződni képes spontán növény ma a Kelet-Mediterraneumtól Nyugat-Ázsiáig szántóföldi gyomként, utak mentén, feltört földeken mindenütt közönségesen előfordul. Elsődleges géncentruma mégis a termékeny félhold vidéke: Izrael, Jordánia, Dél-Törökország, Irak, Kurdisztán, DNy-Irán. A hidegre érzékeny, ezért 1500 m fölött csak ritkán fordul elő. Csaknem hiányzik Anatólia és Irán fennsíkjairól. A szárazsággal szemben kevésbé érzékeny, így kelet felé messze benyomul a száraz, nyári tölgy övezetbe, északra és nyugatra a Szíriai sivatagig és tovább le az Eufrátesz és a Jordán völgyében. 155 A kultúr alakkörnél, mely szintén diploid (2n=14), többé már nem törékeny a kalászorsó, a szemtermések mérete is megnő, megjelennek a többsoros formák, a csupasz szemtermésű típusok. Az árpát aszerint, hogy mind a három vagy csak a középső virága termékenyül-e meg, morfológiailag kétes többsoros formára osztjuk:' 56 a) kétsoros forma: Hordeum vulgare subsp. distichum (korábban H. distichum L.). A kétsoros árpánál a három füzérke közül csak egy, a középső termő, a két oldalsó elkorcsosul. A termő füzérkék és így a szemtermések is két sorban helyezkednek el, s ezért a kalász oldalról lapított (keresztmetszetben kétsarkos). A kétsoros forma az ősibb, mivel a vad forma is ilyen. A szemtermések egyenes tengelyűek és szimmetrikusak. b) hatsoros forma: Hordeum vulgare subsp. hexastichum (korábban H. hexastichum L.). A hatsoros árpa valamennyi füzérkéje (szemtermése) egyformán fejlett, s így egy-egy kalászkában három szemtermés fejlődik ki. A füzérkék 6 sorban helyezkednek el. s ezért a kalász keresztmetszetben hatszögű (hatsarkos). A további felosztás szerint megkülönböztetünk egy (keskeny-hosszú kalászorsó tagokat tartalmazó) lazább (korábban négysoros) kalászú típust, illetve egy (rövid-tömzsi kalászorsó tagú) tömöttebb kalászú típust (korábban hatsoros). A hatsoros kalász forma fejlettebb, mint a kétsoros. A domesztikáció során egy recesszív tulajdonság dominánssá vált. melynek következtében a két szélső füzérke is termékeny lett. Az oldalsó szemtermések tengelye hajlott, aszimmetrikus és csak a középső szemtermések tengelye egyenes, szimmetrikus. 157 A vad forma már a legkorábbi leletekben. ÉszakSzíria prekeramikus rétegeiben előfordul: i.e. 9000: Tell Abu Hureyra, 158 i.e. 8500-7500: Ganj Dareh Tepe. 159 Tell Murev" bit. 160 i.e. 7800-7300: Tell Aswad/Damaszkusz. 161 i.e. 7500-6750: Ali Kosh/Irán 162 (bush Mordeh fázis), i.e. 7000: Cayönü/Törökország 163 legkorábbi rétegeiből, i.e. 6700: Beidha/Jordánia. 164 Az utóbbi három helyen már kultúr formákkal együtt találni. Itt jegyezzük meg, hogy a fenti lelőhelyeken a vad forma tönkével keverten fordul elő. Kislev 165 a kalászorsó maradványok alakja és anatómiája alapján feltételezi, hogy a PPNA fenti lelőhelyein talált vad- és domesztikált árpa és tönké leletek egységesen vad formák. Kultúr forma leletek: i.e. 7500: Tell Abu Hureyra 166 (akeramikus neolitikum),
