Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)
Közlemények - Gyulai Ferenc: Balatonmagyaród–Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai
Balatonmagyaród-Hídvégpuszta késő bronzkori település növényleletei és élelmiszermaradványai 175 i.e. 7300-6000: Tell Aswad (Il.fázis), 167 i.e. 7000-6500: Jarmo/Irak 168 (Pre-Pottery Neolithic Kultur). Amíg az említett lelőhelyek legalsó rétegében még „vad árpát", addig a felsőben már kultúr formát találni, ami az árpa gyors domesztikációjára enged következtetni. Tehát az árpát a búzával egyidőben vették kultúrába és viszonylag hamar a Közel-Kelet neolitikumának egyik legfontosabb kultúrnövényévé vált. Már a nagyon korai időkből származó leletanyagban megtalálni a hatsoros (pelyvás és csupasz) kultúr formát: i.e. 7500: Tell Abu Hureyra 169 (akeramikus rétegében), i.e. 7000: Ali Kosh, 170 i.e. 6000: Çatal Hüyük, Hacilar/Anatolia, 171 i.e. 5800-5600: Tell es Sawwan/Anatólia.' n Keskenylevelű bükköny (Vicia angustifolia Grufbg.): 1 db mag Az apró szenült mag gömbölyű. Köldöke enyhén ék alakú. Konyhakerti gyomnövény volt. A Vicia fajok magjai meglehetősen gyakoriak az archaeobotanikai leletanyagokban. Azonban annak eldöntése, hogy azok kultivált, gyom. vagy spontán növényként értelmezendők. sokszor meglehetősen nehéz feladatnak tűnik. Európában a Vicia fajok a legkorábbi neolitikum óta kimutatottak. Előfordulásukat Willerding 173 foglalta össze. Knörzer a Vicia fajokat az Alsó-Rajna vidékének vonaldíszes kerámia kultúrájának (i.e. 4400-4000) neolitikum legkorábbi szántóföldi gyomtársulásának, a Bromo-Lapsanetum praehistoricum tagjának tartja. 174 Ugyanitt, az Alsó-Rajna vidékének lösztalajú lelőhelyein a V. angustifolia-t ki is mutatta a Hallstatt-korból, majd a római kortól folyamatosan. A hazai leletek között számos lelőhelyen találni gyommagként előforduló, de csak nemzetség szintig meghatározott bükköny (Vicia spec.) magvakat: 175 a bronzkorból Ároktő-Dongóhalom. Tószeg-Laposhalom (valószínűleg V. angustifolia), a kora vaskori Esztergom-Várkert, a késő középkori Pécs-Postapalota és Hollókő-Vár lelőhelyekről. Közelebbi koruk ismeretlen, de mindenképpen őskoriak a Szentes-Tűzköves lelőhelyen előkerült bükköny magvak. A könnyebb felismerhetőségnek köszönhető, hogy a négymagvú bükköny (Vicia tetrasperma (L.) Schreb.) már több helyről kimutatott: a bronzkori ÁroktőDongóhalom 176 és a római kori barbarikum Árka 177 lelőhelyeken. A keskenylevelű bükköny (V. angustifolia Grufbg.) mediterrán-eurázsiai eredetű növény. Ehrendorfer e fajt V. sativa aggregátum alatt tárgyalja. 178 Willerding 179 szerint a V. angustifolia volt a takarmánybükköny (V. sativa L.) őse. Oberdorfer 180 két alfajra osztja: - subsp. angustifolia. A Festuco-Brometeo társulás tagja, de az Origanetalia- és Sisymbrium társulásokbán is fellelhető. Elgyomosodott homoktalajon, utak és erdőszélen, bozótosokban, réteken szőlőkben fordul elő. 181 - subsp. segetalis. Szántóföldeken gyakori, különösen őszi kalászosokban, de utak szélén is megtalálható. 182 A keskenylevelű bükköny magját Közép-Európában a neolitikumtól fogva számos alkalommal megtalálták. Netolitzky még annak a lehetőségét is felveti, hogy valami módon fel is használták azt. 183 A svájci neolitikum archaeobotanikai kutatásai ezt nem erősítik meg, csupán csak őszi vetésű gabonagyomnak tartják. 184 Vicia angustifolia magvak kerültek elő még a kora bronzkori Maissau és Burgschleinitz lelőhelyeken is megtalálták magjait. Ugyanebből a korból való Maissau lelőhelyen ellenben már takarmánybükköny magvakat is ismerünk. 185 Borzas bükköny (Vicia hirsuta L.(Gray)): 1 db mag Az elszenült mag közel gömbölyű. Köldöke kétötöde a mag kerületének. Megkéselünk szerint a fenti főzeléknövények gyomnövénye volt. Eurázsiái-szubmediterrán származású növény. A Centauretalia cyani társulás tagja, de a Sisymbrion-. Sedo-Scleranthetea- társulásban is felbukkan. 186 Cserjésekben, száraz lejtőkön, réteken, homokpusztakon. szántókon fordul elő. 18 ' Gabonafélék, herefélék vetőmagjában is előfordul. 188 Magjai megtalálhatóak a németországi neolitikus (vonaldíszes kerámia kultúra) és a bronzkori lelőhelyek növénytani leletanyagaiban. 189 A Zürichi tó melletti neolitikus cölöpépítmények növényleletciben mind a V. hirsuta, mind a V. angustifolia magjait megtalálták. Valószínűleg őszi kalászosok gyomnövényei voltak. 190 Burgliebenauból neolitikus V. angustifolia és V. hirsuta, Ravensburgból V. hirsuta magvakról van tudomásunk. 191 Bronzkori cölöpépítmények feltárása során svájci Badenben is megtalálták a borzas bükköny magjait. 192 A szomszédos Szlovákia vidékéről több bükköny lelet ismert, csakúgy mint a bronzkori Barca 193 és a hallstatt kori Byci Skály 194 lelőhelyekről. A borzas bükköny történelem előtti leletei arra utalnak, hogy a növény elsődleges géncentruma az Elba és az Alpok közötti vidéke lehetett. Itt jegyezzük meg, hogy ellentmondani látszik, hogy Cascioarele (Gumelnita kultúra, i.e. 4. évezred vége - i.e. 3. évezred kezdete) lelőhelyen is kimutatták. 195 Csak a római kortól kezdődően terjedt aztán keleti és északi irányba, elérve Anglia déli részét. A hollandiai Limburgban, egy római kori villa feltárásánál meg is találták mágiáit.' 96 Skandináviát csak a középkorban érte el. 197 Közép-európai
