Zalai Múzeum 6. (Zalaegerszeg, 1996)

Közlemények - P. Baran Judit: A lengyeli kultúra tömegsírja Esztergályhorvátiban

A lengyeli kultúra tömegsírja Esztergályhorvátiban 149 P.Barna Judit: A lengyeli kultúra tömegsírja Esztergályhorvátiban /. A leletmentés története 1994. szeptember 7-én két nyomozótiszt emberi csontokat hozott be a keszthelyi Balatoni Múzeumba, s kérték, hogy állapítsuk meg a korukat. A csontok egy építkezés során, alapárok ásásakor kerültek elő. A csontokról első ránézésre nyilvánvaló volt, hogy nem jelenkoriak, ezért még aznap délután kimentünk az építkezés helyszínére. Ezt indokolta az is, hogy a csontok nem egyetlen vázhoz tartoztak, így valószínűnek tűnt, hogy több temetkezést is megbolygattak. A lelőhely Esztergályhorvátiban (1. kép 2), az Arany János u. 42-ben, Kiss István telkén fekszik.

1 A tulajdonos Kiss István elmondása szerint a csontok megtalálási helyén egy vályogfalú istálló állt, melyet az éppen épülő ház miatt bontottak le. Az istálló lebontása után kb. 0,5 m mélységig dózerral letolták a törmeléket és a földet a felszínről, majd innen még kb. 1,0 m mélyen ásták le a 0,5 m széles alapárkot. A csontokat az alapárok alsó harmadában találták meg. A leletmentés során az objektum feltárását nagyon megnehezítette, hogy munkánkkal az építkezés üteméhez kellett igazodnunk. Az őszi esőzések beálltától tartva, s mivel a munka előrehaladott stádiumban volt, az építkezők nem voltak hajlandóak a leletmentés miatt leállítani vagy késleltetni az alapozást. Ezért nem tudtuk az egyes csontvázakat a teljes felületen lefelé haladva bontani, hanem először a legveszélyeztetettebb helyeken, vagyis az alapárok vonalában és a gödör Ny-i felében kellett felszednünk a csontokat. A gödör két felét az építkezők aztán zsaluval leválasztották az árokról, amit rögtön le is betonoztak (5. kép). A zsalu kitámasztása céljából a gödör Ny-i felét feltöltötték földdel. //. A lelőhely leírása Esztergályhorváti Zala megyében, a Kis-Balatontól ÉNy-ra, az Alsó-Zala-Völgy legdélibb részén fekszik, a Zalaapáti- és Zalavári-hát közötti É-D-i irányú szerkezeti árokban kialakult eróziós völgyben (1. Kép 1.). Az Alsó-Zala-Völgy legdélibb része, így Esztergályhorváti területe is, a Kis-Balaton tartozékaként az óholocénban rossz lefolyású, mocsaras, zsombékos, tőzeglápos süllyedékké alakult.

2 A lelőhely közvetlen környezete az említett telek hátsó része, a gazdasági udvar (1. Kép 3.). Korábban itt állt az istálló, amely a még most is meglévő, szintén vályog lakóépület nyugati végéhez csatlakozott. Az objektum a két épület, tehát az istálló és a lakóház közös falánál, illetve kb. 1 m-rel az alatt feküdt. Ez számunkra azért fontos és egyben sajnálatos tény, mert az objektum keleti vége benyúlik a lakóház alá, ezért azt nem tudtuk feltárni. A feltáratlan rész minimálisan is 1,8 x 0,5 m területűnek becsülhető. ///. Az objektum leírása A sírgödör alakja egy lekerekített sarkú négyzethez hasonlítható, mely lefelé némileg bővült. Az alapárok É-D-i irányban két részre vágta a gödröt; melyek közül az ároktól Ny-ra eső rész valamivel kisebb volt, mint a K-i. A gödör szélessége 1,80 m, É-D irányú hossza az árok vonalában ugyanennyi volt, de K-i végén ennél még legalább 0,5 m-rel tovább terjed. Fala egyenes, átlagos mélysége 1,30-1,40 m volt (2. kép 2.). A már ledózerolt felszíntől mérve 30-60 cm mélyen vörös színű, erősen átégett agyagréteg jelentkezett, mely a gödör száját teljesen lefedte (2. Kép 1.). Az égésréteg összefüggő lehetett, de az árokásás során ezt is megbolygatták (ezért kerülhettek elő az első csontok). A munkások nem figyeltek fel az égett felületre, amikor áttörték. Az edények és a kerámia töredékek közvetlenül ezen a részben megbolygatott égett rétegen feküdtek, így lehet, hogy az edények hiányzó részeit is a munkások semmisítették meg. Az égés feletti betöltésből, az ároktól keletre eső részről származnak az őrlőkövek, néhány kalcinált csontdarab, valamint kevés paticstöredék. Egy nagyobb paticson áglenyomat látszik. A leletanyag a lengyeli kultúra tipikus formáit mutatja. A tömegsír feltárt része a szó szoros értelmében tömve volt emberi csontvázakkal és vázrészekkel, melyek 25-30 egyénhez tartoztak és teljesen kitöltötték a sírgödröt (7-8. kép). Annak, hogy a vázak számát csak utólagosan, az antropológiai vizsgálat tudta meghatározni, két fő oka van: az egyik, hogy a leletmentés már részletezett körülményei miatt nem állt módunkban az egyes vázakat teljes egészében, egymás után, egy-egy